NAPLÓK: Vendég Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 13:55 Összes olvasás: 15914| 86. | [tulajdonos]: kedvenc | 2021-03-11 23:57 | Petőcz András
EGY FOGALOM MEGKÖZELÍTÉSE
(apámnak)
Kimondom a szót: tenger – – –
Zuhatagokat látok.
A szót kimondom: zuhatag.
Forró homokot, ébredő partvidéket látok.
Legyen hát: tenger.
Legyenek rajta vitorlások.
A távolban harangok kondulása – – –
Konduló percek – – – Elmúlások.
Legyen hát: zuhatag.
Forró homok, ébredő partvidék legyen!
(„Zörren” csupán a szó. „Zizeg” – – –
Legyen hát: szóóó-zize-gés – – –)
Legyenek csatározások! Ütközetek!
S mint éjjel a tenger: sötétlő nyugalom.
Bukások, tétova halálozások:
lehet bármennyi. Bármennyi legyen.
(Látod: elered lassacskán a nyelvem.
Csevegő, lágy olvadozásban.
Mint sebről a kötést.
Feloldom. Feloldalak.)
Lehetnek szorongások. Halálozások.
Nyugodt a tenger. Szinte moccanatlan.
Szíííív-dobo-gás. Határtalan öröm.
Mélység. Sziklatető. Lélegzet. Sok-sok lélegzet legyen!
Legyenek széttárt, gyönyörű mozdulatok!
Legyen hát lélegzet! Domború mellkas!
Sikoltás legyen! És repülés!
Kinyílott szárny legyen! Méltóságteljes mozdulat!
Legyen hát repülés! Csupa kék, kék, kék
a tenger, és körötte minden. Száguldás legyen!
Legyen áttetsző égbolt, és végtelen mélységben
puha, elegáns, nyugodt szárnyalás.
„Legyen hát szárnyalás.” „Legyen győzelem.”
Égbolt! Izzó, fénylő, áttetsző égbolt
és hallgatag mélység. Mélység
legyen – – –, és legyen félelem.
Legyen mélység és félelem, magasság
legyen, és legyen születő öröm.
„Láttam a tengert: hatalmas vagyok.”
Köröttem tengernyi-cseppek. Ezernyi tengeri-csepp.
Láttam a tengert: végtelen vagyok.
Legyen végtelen a végtelen öröm és legyen
szomorú. Simogasd meg! Öleld át
lebegését! Öleld át! – – –
Legyen hát repülés, mondom, és alattam
a tenger nyugodt. Sirályok csapdosnak körülöttem,
a magasban izzó fényesség, a magasban
mélységet látok, és a mélységben magasságot.
Több ez már szárnyalásnál,
legyen hát: lebegés.
Lebegés legyen. És nyugalom. Megnyílott test
a magasság, és mélysége végtelen öröm.
(post scriptum)
Sirályok vijjogása-károgása hallik körülöttünk, a sós víz
arcunkba csap egy-egy, pillanatra és mi nevetünk boldog nevetésben,
és repülünk. Végtelen nyugalom. Végtelen a nyugalom bennünk és
határtalan az öröm. Örökkévaló, akár a tenger mormolása.
Mozdulatlanná lett, ami mozdulatlan, és teljessé
lett a beteljesedő idő. Látod? Testünk mind élesebben
tükröződik, a hullámzás elült, szellők fodrozása minket
nem zavar. A távolban harangzúgás. Harangok énekelnek.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
