NAPLÓK: Vendég Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 08:15 Összes olvasás: 1571560. | [tulajdonos]: nini, egy könyvheti élmény | 2020-01-28 09:22 | Kálmán C. György Bal, jobb KÖNYVKRITIKA - LXIII. évfolyam, 24. szám, 2019. június 14. Pál Sándor Attila: Balladáskönyv. (Időmérték 25.) Magvető Könyv¬ki¬adó, Budapest, 2019, 104 oldal, 1999 Ft Az ötlet tehát kiváló – és a megvalósítás lenyűgöző. Elindulunk az egyik legismertebb magyar népballada parafrázisától – groteszk, pimasz átirat –, hogy azután a legváratlanabb irányokba kanyarodjunk el. Vezetőnk ide-oda rángat, néha viccet csinál a választott műfajból, néha komolyan megborzongat; minduntalan eszünkbe idézi (a címekkel, hiszen mindegyikben ott a ballada szó), hogy valamiféle történetet, ha mégoly töredékeset is, kell keresnünk, és minden bizonnyal tragikusat – sokszor meg is találjuk, de legalábbis ebbe az irányba indítja el az értelmezést. Az alapötlet nagyszerű: próbáljuk meg feleleveníteni régi korok elfelejtett (de legalábbis: már nem használatos) műfaját, és írjunk mai műveket, betartva (legalább: részben, de főleg: felidézve) a régi műfajt. Legyen ez a ballada. A ballada amúgy is nagyon sokszínű, változékony és kiismerhetetlen műfaj. Kérdés, hogy Villon „balladái” miért balladák egyáltalán, hogyan és mennyiben volnának összevethetők az angol vagy az Arany János-i balladákkal. És a magyar népballadák is micsoda változatosságot mutatnak területenként és (feltételezhető) koronként, és mekkora különbségek lehetnek a szomszédos (pláne távolabbi) népek balladáival – vaskos, tudós könyvek kísérik végig a műfaj és a témák vándorlását keresztül-kasul Európán. Ez persze páratlan lehetőség is: aki újra a balladához akar nyúlni, számtalan forráshoz és variációhoz fordulhat. Az ötlet tehát kiváló – és a megvalósítás lenyűgöző. Elindulunk az egyik legismertebb magyar népballada parafrázisától – groteszk, pimasz átirat –, hogy azután a legváratlanabb irányokba kanyarodjunk el. Vezetőnk ide-oda rángat, néha viccet csinál a választott műfajból, néha komolyan megborzongat; minduntalan eszünkbe idézi (a címekkel, hiszen mindegyikben ott a ballada szó), hogy valamiféle történetet, ha mégoly töredékeset is, kell keresnünk, és minden bizonnyal tragikusat – sokszor meg is találjuk, legalábbis ebbe az irányba indítja el az értelmezést. Minden új vers mást és mást hagy el vagy tesz hozzá balladaképünkhöz, ha nem is szisztematikusan, de nagyon szórakoztatóan térképezi fel a ballada lehetőségeit. Ugyanakkor ez az analízis a másik irányba is fordul: azt próbálja ki, hogy mi mindent tudhat a mai költő beleilleszteni egy balladának kinevezett költeménybe, hogy a műfajmegjelölés és a szöveg még jól elbírják egymást. Így aztán Pál Sándor Attila Balladáskönyve egyike azon szépirodalmi műveknek, amelyek egyúttal izgalmas elméleti kérdéseket is fölvetnek (ha meg nem válaszolják is): mettől meddig ballada a ballada? Mi kell hozzá? Mi nem? Miért vált vajon divatjamúlttá – és valóban az? És amit most látunk, az vajon folytatható? Hogyan vegyük észre, hogy mikor fordul tragikumba a hülyéskedés, és mikor ne vegyük komolyan a játékot? Amikor igyekszünk – a műfaji várakozásnak megfelelően – történetet kanyarítani a szöveg mögé, meddig mehetünk el? Mi a saját ráfogásunk, és mi a szöveg egyértelmű sugallata? Ezek a kérdések a kötet egészén végigvonulnak – és remekül elszórakoztatnak, akkor is, ha szó sincs valami humoros gyűjteményről. Vannak valóban megrázó, megindító költemények, szép számmal. Ha sokszor beválik is, hogy a kritikus kiemel egy-két verset, és azt javasolja, hogy az olvasók azok révén férkőzzenek minél közelebb a kötet lényegéhez – ezúttal a legalkalmasabb módszernek a lineáris olvasás látszik. Figyeljük, hogyan építi fel, majd rombolja le balladafogalmunkat a versek mögötti beszélő, hogyan kelti fel és csúfolja meg várakozásainkat, miközben érezzük, hogy nem öncélú játékról, hanem a történetmesélés lehetőségeinek feltérképezéséről – vagyis: nagyon komoly dologról – van szó. És annak a megmutatásáról, hogy az életünk – ma is – telis-tele van balladákkal.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|