NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 11:09 Összes olvasás: 45004| 254. | [tulajdonos]: változnak a | 2020-05-02 19:42 | Variációk a szépre, s egyebekre.
Szépnek érzékeljük azt, aminek a rezgésszáma, legalább azon a szinten rezeg, mint a mienk, vagy megemeli. /vezsenyi/
Ha valami nem biztos, hogy elég jó, akkor biztosan nem elég jó! /vezsenyi/
„Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” /Kant/
„Szép az, ami érvek nélkül tetszik
(Remélem, más még nem írta le ezt.)” /Minimal planet/
Dunántúli Napló, 1983. február 20. vasárnap, 5. oldal
"Szép az, ami érvek nélkül tetszik"
(Kerekes László: Éles anyanyelvünk) /Szokolay/
„Hát igen, vigyáznia kell az embernek azzal az, ami az eszébe jut.” /Minimal Planet/
„Mi régiek tudjuk őt. Mi régiek érezzük őt. Azt az emberfeletti erőt, amitől ember az ember.” /Kriszta/ A ma legjobb mondásának tetszik. Nekem.
Milyen futball játékos, csatár az, aki nem akar kapura lőni?
Vagy, az utolsó pillanatban meggondolja magát. /vezsenyi/
„Aki a medence szélére áll úszó ruhában, vagy netalántán az ugródeszkán, valószínűleg, vízbe ugrani készül. Igaz ez, a bátortalan ólálkodókra is.” /vezsenyi/
„Semmi emberfeletti nincs benne, amitől ember az ember.” /Kriszta/ még egyszer
„ha nem akar haiku lenni, akkor az olyan, mint amikor a csirke nem akar paprikás csirke lenni, hanem hentestokány.” pfj
„Kérném szépen, fogadjuk már el egymás sziporkáit, legalább, ha nem is tapsoljuk meg, vagy helyette pénzt sem dobunk!” /vezsenyi/
„Az a fő baj, hogy a haiku nem magyar műfaj, hanem japán. Az ő, egyrészt csendesen szemlélődő, másrészt kamikaze-i és szamuráji vakmerőségig elmenő lelkiviláguk egyfajta kivetülése, amiről nekünk igazából fogalmunk se lehet. Írhat-e egy magyar, megítélhet-e egy magyar egy haikut?
Igen, ha elég szemtelen és elég hályogkovács hozzá.
Én egyszer voltam elég pofátlan ahhoz, hogy írjak, de perdöntő véleményhez nem lenne arcom...max. annyi, hogy tetszik vagy nem. .” /Frady E./
Azét, van, amit magyarként is meg tud ítélni valaki, aki felelősséget vállal, hiszen
ismeri a szempontokat. /saját/
„Ha észreveszed, hogy küzdesz a gravitációval, akkor éppen zuhansz” (Wesztl M.)
"Csengetek. Hosszan.
Lehet, hogy rosszkor jöttem.
Otthagyom a bort. " (Wesztl M.)
Nagyon tetszik! S nem csak nekem.
„Szép az, ami sokaknak tetszik, vagy a többségnek tetszik, vagy többnek tetszik, mint nem.” /vezsenyi/
„Szépnek érzékeljük, azokat a dolgokat, amiknek a rezgésszáma, legalább megegyezik a miénkkel, vagy magasabb nála. A téma megér egy pár misét” /vezsenyi/
Ma már, csak ennyire tellett.
„Ebből levezethető mit érzékelünk csúnyának.
Az adott érzéklet emeli- e, a tónusunkat, vagy, lefelé húzza.
Javítja-e a túlélésünk minőségét ez által, vagy rontja.
Az, hogy vonzódunk az örömhöz, így az örömöt okozó széphez, és taszítjuk a fájdalmat (a csúnya pl. kényelmetlenséget, lelki fájdalmat okoz), nem valami olyan dolog, amit meg kell tanulnunk. Beépített.
Az esztétika hullámhossza áll legközelebb, ahhoz a tónusszinthez, ami a sajátunk, a lényünkből fakad, ami fölött már csak egy magasabb szint van, s az a tiszta gondolaté. A gondolatnak nincs hullámhossza.
A gondolat tehát, übereli az esztétikát.” /vezsenyi/
„Van egy elméletem arról, hogy a művészetektől, legyen az képző, zene, irodalom, stb.
mindenki pontosan annyi élményt kap csupán, amennyire jussa van. Egy dekával sem többet.”
Hát, ez nemcsak a művészetekkel van így!
Kiderült, W. Miklós szerint sem.
„Szerintem attól hiteles egy mű, ha van benne valami személyesen átélt,
vagy annak ható sugárzása, ami az egyediben megragadja az általánost és a különöst egyszerre és ezt képes közvetíteni, lehetőleg sablonoktól mentesen.”
S ez, fordítva is igaz?
„Ez az érdek pedig nem anyagi, vagy valamilyen egyéb előnyökkel járó érdek,
hanem pusztán az élethez való (rejtett) pozitív kötődésünk kifejeződése. Ha ez elvész, onnantól elvész minden öröm és szépség érzet az életünkből.
A lélek látszólag nyugvó, valójában kitörésre változásra kész dinamikáját.
Mindenkiben megvan ez a képesség, csak a mindennapok nyűgei esetleg elfedik lomjaikkal.
A nyitottságra gondolok, de kell néha segítség is ahhoz, hogy valaki hinni merjen magában, és a változásban”
.
Az (nem)ezotéria nyelvén fogalmazok, ami kicsit más, és nem mond ellent, sőt, megerősíti inkább Weiszt Miklós megfogalmazását.
Az esztétika hullámhossza áll legközelebb, ahhoz a tónusszinthez, (hangulati szint, életerő szint, ahogy tetszik), ami a sajátunk lenne, optimális esetben, mert a lényünkből fakad. E fölött, már csak egy magasabb szint van, s az a tiszta gondolaté. A gondolatnak nincs hullámhossza, ugyanis. Az már, a teremtés szintje, ami szintén a képességünk, de, degradált lényekként nem gyakoroljuk eléggé, legfeljebb bizonyos mértékig.
De van egy jó hírem!
A teremtés képessége, a maga teljességében visszanyerhető, elindulva, és végigjárva az „egyik” hozzá vezető utat. Persze meg lehet akadni, eltévedni ott is, s akkor is, ha kitaposott. Végig menni rajta, van kinek rövidebb, van kinek hosszabb ideig tart. Ez egyben, a legnagyobb "utazás", amit tehetünk, amit megtehetnénk.
Döntés után, 1-3 év alatt megjárható. S még csak, sok pénz sem kell hozzá. Viszont, akkor jóval hosszabb. Mint gyalogosan a repüléshez képest. És mi ez, ahhoz a 68 billióévhez viszonyítva, amit egyébként, végig kell(ene) szenvednünk lassú öntudatra ébredésben.
Jelenleg nagyon sok erő dolgozik azon, hogy ez ne történjen meg. Mármint, az ébredés. Latolgathatók az esélyek.
Mindez már a saját világképem ízelítője. Tapasztalati úton alátámasztott némileg. A "véremmé" vált. Persze, vannak források, amikből merítettem. A bevezető szakaszon toporgok sajnos, elég hosszú ideje.
De értem, látom, tudom, de még elég nagy része maradt a hitnek, leginkább a magamba vetettnek, mert ugyan látni az alagút végét, amit a „szellemi szabadság harcosai” ástak, s a távolságom tőle felbecsült, de nem leküzdött. S egyedül nem megy!
Ez utóbbi is azon hazugságok egyike, ami tévelygéshez vezet.
Krisztussal menni fog.
Csak gyermekké kell válnunk.
És tanítvánnyá. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
