NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 18:04 Összes olvasás: 45026| 233. | [tulajdonos]: Elemi | 2020-03-25 14:45 | Síri csend és hullaszag.
Valami bűzlik Dániában.
Valószínű nem vagyok elég sznob.
Az a baj!
Fenn lenni vagy nem lenni fenn a …? Ez itt a kérdés.
Inspirál-e, ami itt történik, vagy sem? Vágyom-e itt, valakinek az elismerésére. Azt hiszem most már nem. Nem szövegeket akarok feltenni a …-be.
Hanem magam akarom megírni őket, és tudni fogom, hogy jók, és nem kell senki lehúzó, vagy felemelő kritikája. S nem akarok egyetlen oldalra se felkéretszkedni, ahol pl. D., vagy P. fenn van. Jobb vagyok náluk.
Nem érdekel az antológiájuk. Eddig szükségem volt a …. Mint a korábbi oldallakra. Nagyon jó kis olvasottságom és népszerűségem volt rajtuk. De K., volt olyan kedves és felébresztette bennem a becsvágyamat, a továbblépéshez. Mert azt mondta, nagyon tanulságosak a történeteim és irigyel a bátorságomért, de azt gondolja, nem irodalom, amit csinálok. De akkor meg, amit ő csinál, az meg nyilván irodalom. Nem baj, hogy lemaradt a klasszikus formáknál. A forma megtart, gyengébb tartalmat is elvisz. Nem mondom, hogy gyengébbek a tartalmai, mint az enyémek. Egyáltalán nem mondom. Inkább azt mondom, hogy mások. Mint ahogy ő is más, mint én. Talán nincs meg a költészetének az a dinamikája, ami az enyémnek. Hogy ez miből fakadhat? Nem tudom. A zeneiség viszont bizonyosan több benne, mint az enyémben, hiszen szintén zenész, mint B. és a B.-os énekes csaj.
Van nekik is egy kiállásuk, és dekoratívabbak, fiatalabbak, mint én. B. egy 10-essel, a csaj 20-nál is többel. De azért össze kell szedniük magukat, hogy lekörözzenek, ha le akarnak egyáltalán körözni. Mert nem egy pályán haladunk. B.-vel biztos. Én nem gondolom, hogy összehasonlíthatóak lennénk. Más az erősségünk.
Itt van pl. Zs. Aki ötletes és kreatív, fiatal és mai a hangja. Felébredt az ő becsvágya is, észrevehetően, igyekszik, s viszi, s vinni is fogja valamire. Szerintem eddig ez a legjobb, legerősebb csapat.
K. nagyon kedves érzékeny lány.
Tetszett az utóbbi, személyes verse, meg az azóta olvasottak. Ki tudja mekkora tartalékokkal rendelkezik? Még nem látni. Hatalmas meglepetés is lehet.
A csaj úgy néz ki, nem igen lesz a T. úr babája. Ez megnyugtató. B. viszont, mint barát funkcionál. ELTE-ek, egy kaszt, összezárnak.
Én meg kilógok a sorból, ahogy szoktam, ahogy régen is.
Arcom reményhálóból font drótkerítés.
Irigység csodálat célkeresztjében feszület.
| |
| 232. | [tulajdonos]: Nemistudod,milyszerencsésvagy! | 2020-03-24 07:35 | Még mi előtt bármit folytatnék, amit ígértem:
Mert nem bírom megállni hogy a jót meg ne osszam!
16. KELL NEKED ÉS NEM LEHET NEKED
Amikor valamit nagyon akarsz, akkor az hajlamos eltávolodni tőled. Amikor valamit túl erősen próbálsz meg elkerülni, akkor az pedig hajlamos megtalálni téged.
Ez olyan, mintha vízben lennél és amikor valamiért túl erősen próbálsz nyúlni, akkor egy olyan hullámot hozol létre, ami azt távolabb taszítja tőled, és amikor túl erősen próbálsz meg valamitől eltávolodni, akkor ez egy olyan szívóhatást vált ki, ami hozzád húzza azt a dolgot.
Ez nem azt jelenti, hogy nem szerethetsz valamit, nem kaphatod meg és nem birtokolhatod, hanem azt, hogy nem vágyakozhatsz túl erősen valami után és nem ragaszkodhatsz hozzá anélkül, hogy bajba kerülnél. Ez ugyanis könnyed érintést, nem pedig reménytelenséget igényel. Minél inkább kétségbe vagy esve, annál nehezebb dolgod lesz.
Azt is mondhatnánk, hogy az energiád fordítva működik. Azon próbálkozásaid, hogy magadhoz húzzál valamit, ami "kell neked" és eltaszítsd azt, ami "nem lehet neked", az a kettő között egyfajta kellemetlen űrt teremt. Ez azokhoz a "torlaszokhoz" hasonlít, amelyeket egy probléma szembenálló erői hoznak létre (azaz amikor két, egymással szembeszegülő dolog egyfajta falat képez), de ez sokkal mozgékonyabb természetű, ennek következtében pedig a szeretet, a hírnév és a vagyon messzire tűnik, és csak a kellemetlen dolgokkal fogsz találkozni.
Ha el tudod érni az elfogadásnak azt a szintjét, hogy képes vagy dolgokat birtokolni és nem birtokolni, ha vágyódás és kényszer nélkül képes vagy dolgokat szeretni és élvezni, ha visszautasítás és visszatetszés nélkül képes vagy dolgoktól eltávolodni és azok iránt érdektelenné válni, akkor képes leszel e mechanizmus fölé emelkedni és azt lebontani. Ez a siker igazi titka. Ez a módja annak, hogy hogyan élj olyan boldog életet, ahol a jó dolgok eléd jönnek ahelyett, hogy buzgón elkerülnének.
Az egyik legjobb módja annak, hogy megszüntess egy "kell nekem"-et az, hogy elképzeled annak elveszítését. Néha azt érezheted, mintha néhány utasításon át az űrt táplálnád. Majd a korlát ledől és azt fogod találni, hogy könnyű birtokolni valamit, ha egy keveset képes vagy belőle elveszíteni.
Ezután folytasd úgy, hogy másoknak adod azt oda és azt mások adják oda neked.
Ezt néhány általános érvényű "nyomógombon" fogjuk futtatni (a nyomógomb olyan dolog, amelyet egy adott reakció elérése érdekében te nyomsz meg máson vagy más nyom meg rajtad, más szavakkal egy érzékeny pont).
Néhány esetben előfordulhat, hogy az adott tétel olyan dolog, amit inkább megpróbálsz elkerülni, nem pedig többet próbálsz meg belőle birtokolni. Ebben az esetben a dolog elveszítése helyett a "többet birtokolni belőlé"-t futtasd első eljárásként (a többi eljárás maradjon ugyanolyan). Ezt a változatot a következő fejezetben jobban meg fogjuk vizsgálni. Most inkább ha valami olyat találsz, amit birtoklás helyett inkább el akarsz kerülni, a terület első eljárásaként használd a "többet birtokolni belőlé"-t az "elveszíteni" helyett.
| |
| 231. | [tulajdonos]: napló | [tulajdonos]: reggeli levélváltás | 2020-03-23 12:24 | Sokszor gondolom azt, így kéne, úgy kéne, de aztán következőleg vagy semmit, vagy mindig mást gondolok.
Aztán, újra a korábbiakat.
A saját magam hatása alá sem szeretnék kerülni.
Az ígéreteimet pl. külső kényszerként élem meg, amihez meg kell erőszakolni magamat,
ha meg akarom őket tartani.
Azt hiszem, ez a "seggfej"-ség azon változata, mikor annyira igyekszem elkerülni a hatásokat, még a sajátomat is, hogy az már az életem minőségének rovására megy. :-)
Most pl. a külső események nem hatnak rám, inkább a gondolataim írom le.
| |
| 230. | [tulajdonos]: tájékozatlanság | 2020-03-23 10:43 | Hajnalban az órám,
becsöngetett hozzám,
(s én nem tudtam, hol vagyok,
nem tudtam ki vagyok),
nem tudtam kik, hol
és kit keresnek.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 229. | razia: razina | 2020-03-22 20:30 | Bevallom, razina álarca mögött, férfi identitást érzek.
Én is először tgf-re gondoltam, addig, miszerint magával el nem kezdett beszélgetni.
Aztán felvillant, Sz. Z. mikor és hogyan tér vissza?
Most, a F. T.-nak adott válaszára azt gondolom, mindenképpen szerkesztő kéne hogy legyen, ha nem kamuzott, hisz honnan ismerné azt a kódot?
De, lehet csak én vagyok kissé férfias beállítottságú.:-)
Mindenesetre engem szórakoztat a jelenléte.
Szeretem ezt a hangot! | |
| 228. | [tulajdonos]: reggeli levélváltás | 2020-03-22 09:57 | Megpróbálok én is naplót vezetni.
Klasszikusan.
Mindennap beleírni valami aktuális napit.
Valaki kérdezte az előbb, hogy megy nálunk a korona miatt?
Mert külföldön tartózkodik.
Mire én:
Szia! Jó reggelt!
Kinn az utcán síri csend honol.
A szomszéd lakásokból felerősödött zajok jönnek.
Nem pont most, de néha hallatszik egy-egy dübbenés, motozás, amikre eddig sosem figyeltem oda, csak 2-3 napja.
A férjem elutazott vidékre, lehet ott is marad.
Ő a nagy élelmiszerbeszerző.
Legalább tudok egy kicsit diétázni. ;-)
A fiam Pesten van hétvégén a barátnőjénél.
Egy picit náthás vagyok, pedig múlt hét kedd óta nem mozdultam ki a lakásból. Bakteriális, szerintem. :-)
Amíg birok, a gép előtt ülök, ha eszek, utána rögtön aludnom kell.
Ha iszok elég kávét, szellemileg elég friss vagyok.
Amíg lehet kapni, vagy meg bírom inni, addig nem félek.
Az egyik barátnőm fia hajóskapitány Franciaországban.
Hazajött látogatóba, de nem tudott visszamenni a határok lezárása miatt.
Lányomék Angliában dupla áron veszik az amúgy is borsos árú élelmiszert.
A vejem, jól felpakolva jött meg a beszerző körútjáról.
A drágább boltokban van csak árú.
Éhhalál még nem fenyeget.
Veled, nálad mi van?
Mesélj kicsit! :-) | |
| 227. | [tulajdonos]: dilettantusz | 2020-03-21 11:36 | Úgy döntöttem, sértődős leszek.
Itt sokkal sűrűbb az anyag, amin át kell hatolnom.
Talán tudom ritkítani azzal , hogy ami rám ragad közben,
s felszínre kerül, eldilettálom. | |
| 226. | [tulajdonos]: mit generál? | 2020-03-21 11:18 | Hú, de, utálom a nagyítót! :-(
Személyesen érzem magam sértve.
Hogy lehet az, hogy csak én nem értek semmit abból, vagy nem eleget, s nem úgy érezzem úgy, hogy olvastam egy verset .
Mindenki jön azzal, hú de nagyon gyorsan megértette.
Tisztelet a kivételnek!
Pedig én nem rosszindulatból nem értem, továbbra sem.
Az egy dolog, hogy persze védeni kell a mundér becsületét, vagy kiállni a döntésünk
mellett, ezt megértem.
Csak Bara tudná megmondani, gondolt-e a Fa "szimbólumra, mikor a verset írta.
A nyakamra merném tenni a bökőt hogy nem.
Nem is olvastam végig a hozzászólást.
Az utolsó líra órán hangzott el, hogy alászállni saját mélységünkbe, felhozni onnan
valamit; dilettantizmus. Hoppá!
Én semmit nem tudtam magamból felhozni ehhez a verset, csak néhány , fájdalmas rossz
emléket.
| |
| 225. | [tulajdonos]: Miért van az? | 2020-03-21 07:37 | 1. fejezet
Fent és lent
Akkor történt meg először, amikor a partneremmel elindítottuk a vállalkozást – mondja a fiatal igazgató. – Keményen dolgoztam, de imádtam. Ömlött a pénz. A kedvenc játszmámat játszottam. Majd hirtelen depressziós lettem. Mindenkivel feszülten viselkedtem, az étvágyam elromlott és egyre többet dohányoztam. Később a gyomrommal egyre több gondom lett és komolyan elkezdett fájni a fejem. Az orvosom teljesen kivizsgált – vérvizsgálat, vizelet – mindent. Semmi problémát nem talált. Csak az idegesség – mondta. Úgy egy héttel később újra jól éreztem magam. Minden a megszokott kerékvágásban halad, semmi gondom nem volt. Ezek az összeomlások viszont elég gyakran előfordulnak. Néha pár napra el kell mennem egyedül a vitorlásommal, ez általában helyrehozott.
A negyvenéves háziasszony így írja le a kilókkal vívott harcát: Jobb pillanataimban úgy döntök, hogy több mindennel foglalkozok és leadom a 15 kiló túlsúlyomat. És ezt meg is teszem! Nagyszerűen érzem magam. Összeszedettnek és kreatívnak érzem magam. Verseket írok. Festek. Az elmém tiszta és éber. Könnyedén fogyok. Valójában alig gondolok az ételre.
Majd pedig, minden ok nélkül – folytatja – visszatér a rosszkedvem. Nagyon sokat alszok és semmihez nincs kedvem. Emiatt bűntudatot érzek, de még a gyermekeim iránt sem érzek semmit. Elkezdek enni és nem tudok leállni. Mielőtt észbe kapnék, visszatérek a korábbi súlyomhoz. A legrosszabb pedig az, hogy amikor ilyen rosszkedvű vagyok, akkor nem is érdekel.
Még a nagy államférfiak is szenvedtek a fent és lent problémájától.
Winston Churchill fia mesélte, hogy az apjának gyakran voltak feldobott időszakai, amikor energikus, lelkes és fáradhatatlan volt. Úgy tűnt, hogy Churchill mindent el tud érni, amit szeretne, minden lehetetlen helyzeten úrrá tud lenni, és mind íróként, mind politikusként, katonaként vagy miniszterelnökként ragyogóan tudott teljesíteni. Máskor viszont, meséli a fia, életének hosszabb időszakaiban fájdalmasan levertnek érezte magát és azért, hogy depresszióját kezelje, idült alkoholista lett.
Abraham Lincoln életének nagy részét a jókedvű és a rosszkedvű időszakok váltakozása tette ki. Néha energikus, nagyratörő és társasági ember volt – könnyen nevetett és minden társasági helyzethez könnyen alkalmazkodott. Máskor viszont félénkség, önbizalomhiány, kétségbeesés és kimerültség hatalmasodott el rajta, gyakorlatilag remeteéletet élt. Fejfájásoktól, kialvatlanságtól és idegességből fakadó emésztési problémáktól szenvedett.
Abban nincs semmi rendkívüli, ha néha rosszul érezzük magunkat. Amikor a szerettünk valaki másért otthagy minket, amikor egy nap alatt négy tanárunk is házifeladatokkal terhel le vagy amikor az aszály kiégeti a terményünket, akkor érthető, hogy miért sötét a hangulatunk.
Az élet néha mindannyiunkat próbára tesz. Természetes, hogy azokon a napokon, amikor csapások sújtanak minket, nem vagyunk lelkesek.
Mindezek mellett viszont túl sokunknak kell mindenféle nyilvánvaló ok nélkül hangulatváltozásoktól szenvednünk.
Mi okozza ezeket a megmagyarázhatatlan hangulatváltozásokat? Mi okozhatja, hogy egy magabiztos és céltudatos üzletasszony azt panaszolja nekem, hogy Hébe-hóba olyan időszakaim vannak, amikor nem vagyok képes döntést hozni. Miért van az, hogy egy személy, aki egy nap elég lelkes ahhoz, hogy felpogózzon a Mount Everestre, másnap még egy kenyeret is alig bír megvajazni? Néhányan azt bizonygatják maguknak, hogy ez a hullámvasutazás természetes, egyszerűen ez az élet rendje. Megadják magukat a rendszeresen megjelenő mélypontoknak. A jóval együtt a rosszat is el kell fogadnod. Egy jó dolog sem tart örökké. Az egyik nő így magyarázta: Amikor fent vagyok, úgy érzem, hogy egy zuhanásra várok. Amikor lent vagyok, megpróbálok kitartani, mivel tudom, hogy a dolgoknak jobbra kell fordulniuk.
Mások csendben (vagy éppen hangosan) az elméjük épsége miatt aggódnak.
A mentális egészség területén azokat a rendkívüli hangulatváltozásokat mutató pácienseket, akik a vad és beszédes fellelkesültség és a mély öngyilkosságba hajló rossz hangulat között ingáznak, mániákus depressziós-nak vagy skizofrén-nek címkézték fel. Kegyetlen sokkterápia vagy gyógyszeres kezelés gyakran növényi sorba taszította őket, máskor hatalmas mennyiségű agyzsibbasztó nyugtatók változtatták őket sétáló zombikká. Ezen kívül kevés dolgot tudtak tenni értük.
Számtalan más személy is tapasztal viszont olyan sokkal kevésbé hangsúlyosan megnyilvánuló magas- és mélypontot, amelyet nem tudnak megmagyarázni. Amikor fent vannak, vidámak és magabiztosak. Az érzelmi mélyponton viszont aggódás, ingerlékenység és apátia jellemzi őket. Az alkoholista, a túlsúlyos vagy a láncdohányos az, aki rendszeresen megpróbál helyrejönni. Egy darabig sikerül, majd minden látszólagos ok nélkül visszatér a szokásához. Mi haszna van? – hallod – Így legalább egy kicsit élvezni tudom az életem.
Néhány személy esetében a hullámvasutazás mintája az állapotok megváltozása helyett inkább jellemzően a munkahelyi teljesítményben mutatkozik meg. Ma a személy jól teljesít, holnap pedig megmagyarázhatatlan hibákat követ el, létfontosságú dolgokat felejt el vagy veszít el.
Könnyű azt feltételezni, hogy ez a fent-lent minta az akaraterő hiányát jelzi. A magyarázat nem kielégítő és megoldást sem nyújt. Ezek az emberek, amikor túlélés-párti döntéseket hoznak, RENDELKEZNEK elegendő lelkierővel ahhoz, hogy a kényszereiket uralják. A hullámvasút következő mélypontja viszont elveszi tőlük az erőt, amellyel az elhatározásuk mellett kitarthatnak. Az életük szaggatott Igen, meg tudom … és Nem, nem tudom …-ok sorozata jegyében telik, mely során három lépést tesznek előre és két lépést hátra (vagy különösen nehéz esetekben két lépést tesznek előre és hármat hátra).
Akikkel gyakran történik baleset vagy akik gyakran betegszenek meg (különösen pszichoszomatikus betegségekben) szintén hullámvasutaznak. Valójában amikor az orvosok nem képesek egy fejfájás, allergia, bőrprobléma, emésztési zavar, álmatlanság vagy tartós levertség okát meghatározni, ezeket gyakran stressz okozta megbetegedéseknek hívják.
Nagy valószínűség szerint ez a fel-le mozgó ciklus valamilyen mértékben az általad ismert legtöbb személyre igaz.
Amikor lent vannak, akkor néhányan csak összeszorítják a fogukat és elviselik, néhányan csendben zokognak, mások pedig komor, borongós csendbe burkolóznak. Céltalanokká válnak. Menekülést keresve sokan az alkoholhoz menekülnek, túl sok kávét isznak vagy túl sok szelet csokit esznek. Mások a kábítószerekhez fordulnak, és túl sokan lesznek recept-kábítószeresek. Néhányan hipochonderekké válnak és különös diétákba kezdenek. Van, aki túl sokat alszik, mások nem képesek aludni. Egy kevés közülük pedig pszichoanalitikusoknak fizet azért, hogy rajtuk kívül valaki más is aggódjon az elméjük épsége miatt.
Ezeket a fenteket és lenteket vajon tényleg el kell fogadnunk?
Tényleg be kell érnünk a néha előforduló csúcspontokkal?
Tényleg nincs jogunk az elme természetadta nyugalmához?
Dehogy nincs.
Amíg viszont a probléma pontos természetét meg nem értjük, csak az erőfeszítéseinket tékozoljuk.
| |
| 224. | [tulajdonos]: dilettáns vagy szépirodalmi | 2020-03-19 20:11 | Ez sem tetszett volna Önnek?
E helyett írtam.
Már bánom, hogy feltöltöttem.
Minek vaktában lövöldözni?
Nem igaz?
Köszönöm, hogy véleményezte.
Mert, így már legalább két véleményt kaptam rá itt a Dokkon.
A szülőhelyén.
Egyébként a suliban az első órák instrukciói között szerepel, hogy ne írjunk erős sorokat.
Az persze nem, hogy erős verseket sem.
De ez a szó, hogy "erős vers" teljességgel hiányzik a szakmai szókészletből.
Még soha nem hangzott el.
Mint ahogy az ihlet sem.
Illetve csak úgy, hogy nincs rá szükség.
Hipnózisra sincs már szükség.
Sem semmiféle drogra.
Elég a könnyű lever-ben levés.
10, 9, 8, 7, 6, 5, 4, 3, 2, 1,
csukott szemmel.
S már kész is az űrutazás
a saját időnyomon.
Mint hagy a szívműtéthez sem kell már felvágni a mellkast,
elég az érben feldugott valami.
Vagy a vesekőhöz sem kell már metszeni,
ultrahanggal fel lehet aprítani.
Mint fejszével a tüzelőt.
S nem kell baszni sem a gyerekcsináláshoz.
Elég lombikban összetalálkoztatni a hozzávalókat.
Az egyetemen a líra iskolában nincs tartalmi követelmény,
csak témák vannak, és formák, ritmus, és rímek, vagy a rímek teljes hiánya.
S a minta, az etalon.
Mai nyelven megírva, a formát követve, vagy nem követve.
Ez a feladat.
S még valami.
Legutóbb ez hangzott el.
Remélem nem titok.
Alászállni saját mélységünkbe,
felhozni onnan valamit,
egyenlő a dilettantizmussal.
De mit értünk mélységen.
A torkot, a szívet vagy a zsigereket?
A genitáliákat?
Vagy a talpalávaló talpnyalót?
Tudat középit, vagy a tudatalattit?
Én meg azt mondom, hogy mivel nem egyenlőek a mélységeink, nem egyenlő súlycsoportban alkotunk a rajtvonalhoz, versenyzünk egymással, ezért jobb, ha mindenki egyformán, csak a felszínt kapirgálva, hazudja a lírát.
De ha ügyes, úgy rejtheti bele magát, hogy nem lepleződig le.
Mert a költő hazudik. Mindig hazudik.
Még akkor is, ha igazat mond.
Szerintem, ott könnyebb megfelelni, mint itt a dokkon.
Mert itt semmi más követelmény nincs,
mint legalább három szerkesztő tetszését elnyerni.
Régebben ez öt volt.
Ez olyan mintha azt mondanák, lepjük meg őket.
Találgassunk.
De ha ezt teszem, mindig megbánom.
Mert nem a tanárnak (szerkinek) kell megfelelni, hanem a feladatnak.
S mi a feladat?
Inkább leszek
2019. 09. 24. 12:40
Vonzott a mélység.
Megriadtam,
beleszédülök.
Vonz a magasság,
ha elindulok,
kihajtom magamból a
szuszt is.
A vers ismérve a ritmus.
A rím csak csipkelődés.
Ki mondja meg,
milyen ritmus szerint éljek?
A részeg,
rég elfeledett
világ?
Inkább vagyok
vadszőlő, mint
ojtott,
metszett.
Nem kell permet,
nem kell
metszőolló.
Inkább leszek halott
eretnek,
mint istentelen
(f)élő.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
