NAPLÓK: Vajdics Anikó belepotyog Legutóbbi olvasó: 2024-04-16 09:25 Összes olvasás: 13020| 44. | [tulajdonos]: átjáró | 2018-03-19 23:27 | Átjáró
Érdemes volt ebéd utánra halasztani a futást. Három óra körül már egyáltalán nem esik, mire a Révfülöpre érek, a nap is süt. Az egyik ház előtt egy három év körüli kislány piros csizmában, rózsaszín kabátban az esernyőjét nyitogatja. Egy asszony áll mellette. Valószínűleg a nagymamája. Nem esne most nekem jól kisgyerekre vigyázni, ez jut eszembe utólag, nem biztos, hogy tényleg ezt éreztem akkor is, amikor rájuk köszöntem, csak valami disszonáns érzésre emlékszem. Aranyos, cuki falat egy ilyen csöppség, de nem szívesen ácsorognék most mellette a párás hidegben. És nem csak azért, mert fáznék.
Megszökni. Visszajönni. Belopni a távolságot. Ottlik.
Bizonytalanul kerülgetem a tócsákat, mintha választanom kellene, mi a jobb, sárba vagy vízbe lépni. Unom, hogy mindig a sár mellett kell döntenem. Eszembe jut, hogy élvezték a gyerekeim, amikor gumicsizmában belegázolhattak a legmélyebb pocsolyába is. Az én Adidasom ezt nem bírná. Tizenöt éve vettem a Decathlonban fél áron. Ahhoz képest jól bírja, jobban, mint bármelyik azóta vásárolt futócipőm.
Az Árpád utcán indultam el, a szőlők mellett a traktorok nyomában fel a Kacsajtosi útig, azon át a Szepezdi útra, ami már végig le van aszfaltozva. Az aszfalt feketéjében a fehér kövek, mint a csillagok, naprendszerekbe, galaxisokba rendeződnek, és én most ott járok, ahol már a madár, de még az űrhajó sem. A legújabb csillagászati eredmények alapján lehetséges, hogy egy óriási fekete lyuk belsejében élünk, és a galaxisunk közepén egy csillagközi átjáró található, amelyen át lehet jutni egy másik univerzumba.
Ki kell bírnom a cukrászdáig. A temető melletti kis utcában, amelynek végében a házunk áll, már nincs aszfalt. Leszállhatok a Földre, vissza a sárba.
2018. március 16.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
