NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 18:32 Összes olvasás: 49701| 811. | [tulajdonos]: sötétekfeketemosójójönazapokri | 2019-06-29 07:46 | f
Nézzük csak! Mi "sötétet" találok magamnál még? 3. sötét
Sötét oldal – Múciusz - Így folyik el- Szerelmem hótt
Kötetcímtervek:
Égre hulló csillagok
Fut a számláló
Út a sötétségen át
A lélek árnyék vetülete
A szépség árnyék vetülete
Bátrak ijedtsége
Setét versek
Gyertyák a setét oltárára
Vérláng vagy vérveszteség
A vér szivárványszíne
Vámpírnők dalai
Borzoló
Koromfeketesor(s)ok(k)
Vámpír és bohóc
Nem tápláltad égi tüzemet
Eloltottad lángoló szívemet!
Hordtad rá az egykedvűség vizét, homokját.
Remélem, nem vársz tőlem csodát.
Táncoljak zenédre, ha szól nagyokat?
Nem kéne.
Vagy ha mégis? Dolgoznod kell érte.
Felforgatni a kihűlt lávaköveket,
melyen fortyogott a kása,
de ezen túl, jobb híján,
a hasadon melegítem meg.
Könnyebb ételt felmelegíteni,
mint ujjat kotyvasztani.
Bár, elveszíti frissességét,
azért még lehet tápláló.
Gyere hát!
Ízleljük egymást!
Mert fut a számláló!
Mobil, 2015. Szept. 20.
Mucius
Lehet, hogy neked köszönhetik gyermekeim létüket.
Találkozásunk jól megalapozta a házasságomat. Neked meg elvette a versírástól a kedved?
Kellett engem elrabolnod! Se előtte, se az óta nem rabolt el senki. De tudom már miért történt! Valakinek mégis csak meg kellett állítani azokat a verseket, hogy feledésbe meríthessed őket, hogy ihleted alászálljon a mélybe, végtagodba, a karodba, hogy kezeid képeket fessenek inkább. Szád, s tollad pihenjen.
Lehet, ez volt a szerepem az életedben.
Jaj, már megint az a fránya fontosságtudat irányítja a gondolataimat!
Gratulálok a lányaidhoz! Padlófűtéses a szobád? A(z) (el)bánásmódod után, felértékelődött a fiú, a férfi, akivel együtt jártam, ahogy mondani szokás, s hozzá mentem feleségül, továbbra is elnyomva magamban a vágyat a bátor önkifejezésre.
Lux Elvira mondta, azért lettem népművelő, mert magamnak nem volt pofám a színpadra kiállni, ezért másokat hívtam meg, állítottam oda. Köztük téged is. Igaza lehetett.
Mobil, 2015. november.
Így folyik el a pénzem!
Megint jutalmaztam egy előadást. Igaz rendszeres színházba járó nem vagyok, de időközönként megtalál az élet néhány jobb előadással, s én taps helyett, készpénzzel fizetek. Hol többel, hol kevesebbel. Legutóbb egy ezrest. Most már tudom, hogy miért készítettem be az ezrest a pénztárcámba? Hogy legyen, ha szükség lesz rá. De hogy kinek lehet rá szüksége, azt nem döntöttem el előre.
Úgy jöttem el az irodából aznap, hogy éhes voltam. Sokáig maradtam, a boltba nem volt időm kimenni, a büfében pedig csak egy meggyes joghurtot vettem. Másra sajnáltam költeni a mézeladásból származó kis pénzecskémet, amit reggel a sógornőm tett le az asztalra. Egy ezressel kevesebbet, mint megbeszéltük. Nem szóltam érte, hiába megrendelésre vitte a mézet. (Remélem NAV-os nem olvassa ezt az írást! De ha mégis, annak üzenem, ha rosszat forgatna a fejében, hogy NYASGEM!) Elnéző voltam tehát!
Már itt kidobtam egy ezrest a sógornői szolidaritás ablakán. Majd, miután a maradék pénzből megspóroltam több mint ezer Ft-ot, öt perccel a busz érkezése előtt, a végállomáson állva, a mobilomba éppen verset pötyögve, fél szemmel látom, fél füllel hallom ám, hogy mellettem mi történik. Egy nálam kb. 10-essel fiatalabb jóképű, nyíratlan hajú, fizikai munkás kinézetű férfi, nem volt rosszul öltözött, nem emlékszem csörgött-e a telefonja előtte, de izgatottan, tőlem távolodva a következőket mondta bele.
- Nem tudom, hogy jutok haza, Anyu. Ellopták a pénztárcámat, de Pest határáig majd csak eljutok valahogy. Ne sírj anyu! Megoldom. Valamikorra csak haza érek.
Micsoda dráma! - gondoltam én. Egy édesanya aggódik fiáért, aki szeretettel nyugtatgatja, vigasztalja, s mindenre hajlandó, csakhogy ígéretét teljesítve hazatérjen, szerető szülőjéhez.
Gyermekért aggódó anyai szív, szülőjét szerető gyermek, akiket a gonosz tolvaj akadályozott meg, abban hogy egymás ölelő karjában leljenek megnyugvást, még ma este. Micsoda szerep juthat itt nekem – kérdezhetnétek - gyanútlan fültanúnak? Ekkor főhősünk, hirtelen felém közeledik. Nyilván, ő is angyalt lát bennem. Segítő őrangyalát. Meg se várja, hogy amit írok éppen, elmentsem.
Már mondja is. Tatabányára szeretne utazni,- nem is fáradozik a miértekkel, hisz azt úgyis végig hallgattam, határozottan így szól - 480 forint kellene jegyre, annyi hibádzik, segítsek már neki. Adjam meg a számom, ígéri, megadja. Önkéntelenül nyúlok a pénztárcámba, csakhogy gondolataimat ne felejtsem, közben ő csak mondja.
- 780 Ft kellene.
- Nem 480? Nem annyit mondott az előbb? Kérdezem kukacoskodva, miközben előkotortam a pénztárcámat.
- Adjon egy ezrest az elég lesz. - nyúlt gyakorlott mozdulttal a pénzért. Talán megköszönte. Fölszálltam a buszra, s mire leültem, megérkeztem a valóságba. Mosolyogva magamon, csóváltam a fejem, azt a buksit. Már megint elhittem valamit, - ráadásul, nem is nekem mondták - amit nem kellett volna!
*
Lehűtötted az irántad való lelkesedésem, azzal hogy nem értékelsz engem! Ha írok neked, kérdezek, válaszod elárulja, nem figyelsz,
s ha rákérdezek, beismered hibád, de kijavítani nem fogod!
Nem érdekel már az érdeklődésem, sem a vágyam, mint egykoron.
Sem felébreszteni, sem fenntartani nem akarod.
Hamvába hótt szerelmem.
S kit oly nagyon szerettem egykor, kedvetlen, elutasító, értetlen,
mint egy férj, kinek elege van már a kötelességekből,
s hagyja, hogy kihűljön a hitvesi ágy.
Engedi, mit egykor oly aktívan teremtett, hogy múljon a varázs.
Fogadjunk, hogy fiatal éveiddel is öregebb vagy mint én,
de tenni érted semmit nem tudok,
mert már kicsit sem vagy enyém.
Mobil, 2015. Szept. 21.
Tudod! Ha nagyon szeretnénk valamit, de nem kaphatjuk meg, csalódottságunkban és dühünkben azt mondjuk, nem is kell az, amire vágytunk!
Minden ember így működik, nincs kivétel! Én sem, Te sem vagy az!
Mobil, 2015. Szept. 24.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
