NAPLÓK: Volt egy pillanat
Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 06:26 Összes olvasás: 49680| 808. | [tulajdonos]: Kilélegzés | 2019-06-29 07:00 |
Vezsenyi Ildikó
Az Istentelen
Egy gondolat kilégzés,
egy gondolat belégzés,
rövid szünet után,
kezdi elölről.
Hosszabb versei fulladások,
sóhaj a végükön.
Életét versben mondja el:
Érte bizton szól kétszer a harang.
Először kondult azon a reggelen,
mikor kipattant anyja hasából, fejéből.
mint Zeusz fejéből Pallasz Athéné
A reggeli harangszó,
és iszonyú fejfájás kísérte jöttét.
A szülési fájdalmak felcsúsztak kissé
jelezve mennyi fejtörést fogok okozni
míg felnő dolgos szüleinek.
Anyja kislányként, még iskolás kora elején, árva lett.
Nagyanyja negyven évesen meghalt agyvérzésben.
Ezért mondta a bába, jobb, ha többet nem próbálkozik.
Ezzel magyarázták, így maradt egyke.
Azt nem mondta senki, hogy sivár.
Így úszta meg szerencsésen
anyja szűzies gyermeki énje
a többszörös anyaságot,
s ő, a testvéri osztozkodást.
Arcán megilletődött apja csókja csattant.
Rögtön tudatták vele, mit nem szabad.
Szeretve érinteni lányát.
Simogatás híján kiprovokálta a beáztatott vessző
sűrű érintését.
Ma is zsibbadnak tőle ujjai, tenyere.
Szülei szerint, mindene megvolt
s örülhetett, hogy van anyja.
Kinek szavajárása ez volt:
Majd megtudod, ha már nem leszek!
Így éldegélt az árvaság fenyegetettségében
ötvenhét éves koráig.
Ekkor ő is végérvényesen árva lettem.
Így kell hát felnőnie végre, őszen.
De, mert aminek, még nincs itt
vagy elmúlt az ideje
s bár vitathatatlan létezik
és lehet rendkívüli;
akkor is, csak is, törvényen kívüli.
Senki-földje, 2015. Június 26. – Budaörs, 2019.05.04.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
