NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 12:33 Összes olvasás: 49345807. | [tulajdonos]: Chiang Korpusz | 2019-06-29 06:54 | Csang Kaj-sek
Csang Kaj-sek Chiang Kai-shek Kínai Nemzeti Kormány 1. és 3. elnöke Hivatali idő 1928. október 10. – 1931. december 15.
Katonai pályafutása Csatái Második kínai–japán háború Kínai polgárháború Született 1887. október 31. Fenghua, Csing-dinasztia Elhunyt 1975. április 5. (87 évesen) Tajpej, Kínai Köztársaság Kínai Köztársaság Sírhely Cihu Mausoleum Párt Emblem of the Kuomintang.svg Kuomintang Szülei Wang Caiyu Chiang Chao-tsung Házastársa Szung Mej-ling Gyermekei Chiang Ching-kuo Foglalkozás politikus katona Iskolái Baoding Military Academy Halál oka májtumor Vallás metodizmus (előtte buddhizmus) Díjak Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje Bath-rend lovagja nagykereszttel Fehér Oroszlán-rend legionnaire of Legion of Merit Az év embere (1937) Decoration of the Order of Civil Merit (1965) Order of the Bath Royal Order of the Seraphim Order of the Rajamitrabhorn Belga Lipót-rend Philippine Legion of Honor
A Wikimédia Commons tartalmaz Csang Kaj-sek témájú médiaállományokat. Csang Kaj-sekKeleti névsorrend (kínai írással: 蔣介石, angolos írásmóddal: Chiang Kai-shek, mandarin olvasatban: Jiang Jieshi, magyar átírásban Csiang Csie-si; Tajvanon ismertebb nevén Jiang JongzhengKeleti névsorrend, 蔣中正, ''Csiang Csung-cseng; Hszikou, 1887. október 31. – Tajvan, 1975. április 5.) kínai politikus, katona.
Pályafutása Csang Kaj-sek falusi kereskedőcsaládban született a Csöcsiang tartománybeli Hszikou településen. A tokiói katonai akadémián tanult, ahol megismerkedett a három népi elven – nacionalizmuson, a nép jogain és a „népléten” – alapuló Egyesült Kínai Liga alapítójával, Szun Jat-szennelKeleti névsorrend, a későbbi Kínai Köztársaság első elnökével. Az 1911-ben kirobbant katonai felkelés hírére hazatért Japánból, hogy az egyik köztársasági ezred irányítását átvegye. A forradalom jelentős társadalmi változásokat indított el Kínában (lemond a császár, kikiáltják a köztársaságot, kihirdetik az alkotmányt), és gyakorlatilag 1912 áprilisában véget ért.
Csang Kaj-sek 1923–1924-ben Moszkvában tartózkodott, és bár az ottani változások és módszerek tetszettek neki, a szovjet pártapparátuson belüli viszonyokat látva csalódottan tért haza Kínába. 1925-ben átvette a köztársasági csapatok feletti parancsnokságot és az 1912. augusztus 12-én megalakult Nemzeti Párt, a Kuomintang jobbszárnyának vezetője lett. 1925 májusában kitört a sanghaji sztrájk, amelyre válaszul a Kuomintang – félve a forradalom térnyerésétől – államcsínyt szervezett, amely elbukott. A forradalom részekre szabdalta Kínát: 1927-ben Csang Kaj-sek nemzeti kormányt alapított Nancsingban, miközben a kettészakadt Kuomintang Vuhanba tette át székhelyét. Felesége, Szung Mej-lingKeleti névsorrend kedvéért áttért a kereszténységre, és hosszú évekre abszolút hatalom összpontosult a kezében.
1927 és 1931 között a polgárháború szabdalta országban – kezdeti sikeres hadjáratai után – többször is vereséget szenvedett, ráadásul Japán – kihasználva Kína meggyengülését – 1931-ben elfoglalta Mandzsúriát. Ez egységfrontba tömörítette a Mao Ce-tungKeleti névsorrend és Csang Kaj-sek vezette erőket: 1936 és 1945 között közösen próbálták Északkelet-Kínát (azaz: Mandzsúriát) felszabadítani.
Időközben kitört a második világháború. Kína 1941-ben minden kapcsolatot megszakított a Harmadik Birodalommal és Olaszországgal, majd december 9-én hadat is üzent nekik, így Csang Kaj-sek a szövetségesek oldalán vehetett részt a párizsi békekonferencián. 1945-ben, Japán kapitulációját követően felbomlott a kommunisták és a nemzeti oldal szövetsége, a kínai hadsereg kettészakadt, kezdetét vette a harmadik polgárháború. Mao hadserege győzelmet győzelemre halmozott: 1948-ban felszabadította Mandzsúriát, 1949 áprilisában elfoglalta Nancsingot, Csang Kaj-sek kormányának székhelyét, október 1-jén kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Csang Kaj-sek és maradék serege Tajvan szigetére menekült. 1954-ben Csang Kaj-sek biztonsági szerződést kötött az Egyesült Államokkal. Csang Kaj-sek haláláig nem mondott le arról a tervéről, hogy fegyverrel foglalja vissza Kínát, annak ellenére sem, hogy az ENSZ 1971-ben kizárta Tajvant tagállamai sorából, 1978-ban (Csang Kaj-sek halála után) pedig még a diplomáciai kapcsolatokat is megszakította vele (Tajvan ma sem tagja az ENSZ-nek).
Csang Kaj-sek diktatórikus tajvani uralma alatt a sziget gyors gazdasági fejlődésnek indult. 1975. április 5-én, 87 éves korában halt meg.
Emlékére állították Tajpejben a Csang Kaj-sek-emlékcsarnokot.
Források Joseph Cummins: A történelem nagy riválisai. Amikor a politika személyes párharccá válik (Kossuth, 2010) ISBN 978-963-09-6162-2 Polonyi Péter: Kína története (Mæcenas, 1994) ISBN 963-8469-33-1 Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet (Európa Kiadó, 2006) ISBN 963-07-8158-1
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|