NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 13:11 Összes olvasás: 49749| 775. | [tulajdonos]: kodern, klasszikus formában | 2019-06-03 08:19 | Na, nekem épp ez a szívzselé lóg ki. Idegen nekem a szó. Olyan, amit (egyelőre még) nem tudok összeilleszteni a klasszikus formákkal. Nekem ez (még) nem megy. Egyébként azt a szójátékosat már biztosan olvastam.
Klasszikus formában kell megírni a modernet! Ez a feladat.
Értem én.
Kiemeltem zárójellel.
Nem zárkózom el, de még idegen.
Természetellenes.
Egyébiránt szerintem van olyan, amit soha nem kellene kipróbálni.
Nagy Lea első verses kötete, akit az előszavában a tanárunk József Attilához hasonlít, versenként tartalmaz több ismeretlen szót, amit legtöbbször maga alkot.
A szerkesztőségek ki akarták vetetni, de ő ragaszkodott hozzájuk.
S lám ő nyert. Már a második kötete jelent meg, s még csak 19 éves.
Direkt keresi azokat a szavakat!
https://dokk.hu/D2017/versek/olvas.php?id=45098
Akkor, a "holdolással" is ezért volt bajod, anno!
Nekem a "bigyózva" szavamat, közhangulatilag, javasolták kivételre, a tanárunkkal az élen, a Hajnali részegség versemben.
De én, ragaszkodtam hozzá.
Erre, a tanárunk: Én elhiszem hogy Ildikó beleszeretett abba a nőbe, lehet nem pont ezekkel a szavakkal, de a "beleszeretett" tuti benne volt, de az nem kell oda.
Meg nem az a feladat hogy azt írjuk ami valóság.
És, meg, mert, nem így beszélünk, ez nem természetes beszéd.
Vagyis, az egész vers, nem természetes.
Nekem mégis kedves.
Szeretném, ha mindenki meglátná benne, amit én láttam.
A végén, s egyedül, ez tetszett neki.
"Tudod, ki csak képzel,
jelentéshordozót vét el."
Erre, azt mondta, nem értjük de jól hangzik.
S az elég, ha jól hangzik, egy versnél! EZ A TANULSÁG!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
