NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 09:52 Összes olvasás: 49665| 773. | [tulajdonos]: originácik és vélemények | 2019-06-03 02:05 | Hiába bántotok a versemért,
Ha újra és újra elkövetek egyet.
Javíthatatlan, megátalkodott vagyok.
Szépségeitek csak szépségeitek.
Mint olyanok, haszontalanok a számomra.
Még ha sikerül is gyönyörködnöm bennük,
az csak olyan mint a bámészkodás, ha miatta
érek későn haza, azért is, csak kikapok.
Amit nem én írok számomra érdektelen, mint mondjuk a TV műsor.
Aludni, mondjuk, jól lehet rajta, de arra meg ott van a szép paplanos ágyam, és a memóriapárnám.
Mikor reggel kipattan szép, két, kék szemem, elmondhatom, álmomban a lovam, újra, már megint, verset legelészett.
Látom hogy írsz, de nem jött még át semmi.
Már arra gondolok, hogy a cica játszik.
Miért?
Fáradtabban ébredek, mint eldőltem.
Haragszom;
tegnap este megint nem tanultam.
Miért csinálom ezt? Miért?
X írt. Ő mindig ír. X barát.
Méltónak lenni, igazodni... jó lenne;
nem tudok mindig írni valamit.
S most még a fogkefémet sem találom.
Pötyi lóg rajtam. Pötyi szeret.
Szeretném én is szeretni őt, de
mindig rohanni kell.
Miért csinálom ezt? Miért?
*
Tiltások tolnak előre, lökdösnek,
mint a szél:
nem szabad nagyot mondani!
Fekete zászló a gyár homlokzatán.
Ismertem.
Nem kedveltem.
De, tényleg semmit sem érzek?
Az út szélén a "zöld" kukák sorakoznak!
Hát nem kedd van? Elő a telefon;
úristen! Már csütörtök!
Holnap érettségi!
Holnapután diplomaosztó!
Már a kiadómban dirigálok
(megbukott az új könyv, de ez volt a cél,
Bukni és kelni), s már
Lekéstem a saját temetésemet!
*
Miért csinálom ezt? Miért?
A hideg a kezembe üt, a kesztyűm
otthon maradt.
Miféle hazugság ez is?
Hiszen nincs is otthonom. Ha pedig
nincs, akkor
a kesztyűm épp sehol van.
Ahol én is vagyok.
Sehol. Egy helyen vagyunk,
Ezért nem találom.
*
X bepittyegett,
csak megnézni jut egy pillanat.
Egek!
Tényleg csak ennyi jut?
Csak nem hagytam tán el
a varázsbuborékomat is?
*
Az első fecskét épp egy perce láttam.
Holtan hever a hideg aszfalton.
Kis teteme nem képes fölmelegíteni.
(Hát ezért repültél idáig?
S mi lesz most nélküled a nyárral?)
Most...
Most érzek valamit.
Visszalépek és lefotózom.
De miért csinálom ezt?
Miért? Hiszen
úgyis rohanok tovább.
Ki fogja megnézni azt a képet?
Ki fogja érezni a hidegét?
S nekem rohannom kell,
ezer a dolog,
áramot is kell töltenem.
*
Nem szeretem feltartani a sort.
Haragszanak rám, én is magamra.
De... túl nagyot ütök.
Miért csinálom ezt?
Miért?
Elnézést, de nem tudtam bemásolni, csak beírni; időbe telt. És azért is elnézést, mert épp fentebb írod, hogy csak az érdekel, amit Te írsz. Erre én traktállak.
Ez még alakítva lesz. De most itt pihenő van. Egyelőre nem tud tovább fejlődni.
Mi az ítéleted?
Útonban vagyok. Le fogok merülni.
Akkor nem útban vagy, hanem úton.
Én is töltőről írok.
Úton, és úgy mint utaztam. Nagyon tetszik. Amit írtál! Nagyon! De mire elküldtem volna, az aksi nem bírta tovább.
S tudom, mi az aranyfedezete!
Mi az aranyfedezete?
Az versírás természete
József Attila aranyfedezet költői kifejezésének születését többen is feljegyezték. Fejtő Ferenc (József Attila költészete, in: Kortársak, II. 983-984) így örökítette meg: „ A vers papírpénz – mondta váratlanul – s a szenvedés az aranyfedezete. Homályban gubbasztottunk, abban a barna, langyos, alkonyi homályban, ahol a lélek ágyában érezheti magát s kinyújtózik. A két ujjával megtámasztotta fejét. Nekem van fedezetem – mondta aztán büszkélkedve, komolykodva, kedvesen – színarany. S ennek örült.”
*
Ugyanezt én, mielőtt ezt olvastam volna, vagy emlékeztem volna rá, így fogalmaztam meg:
Minden gondolatom mögött, ott van az érzés, ami fedezetet nyújt és hitelét adja.
*
Ki akarna hát, megszabadulni aranyától, a hitelességétől?
Ezért nem működött a pszichológia, amennyiben annak a fájdalomtól, a szenvedéstől való megszabadulás volt a célja.
Hatalmas koncentrált életerő van bezárva a szenvedésbe, a fájdalomba.
Csapdába esett energia.
Ami szivárogni tud - mint az idő -, de elszivárogni soha.
Újratöltődik, s egyre nagyobb erővel hat.
Míg, a kitágult réseken, teljes erővel kitörve, el nem pusztítja hordozóját s környezete érintett darabkáit.
Ez volt József Attila sorsa, s az enyém is ez.
Mind a ketten, versbe fogtuk a sűrített energiát.
Sokan teszik még ezt, akik írnak.
S akik nem, nos, azok előbb utóbb az elmegyógyintézetek és vagy, a gyógyszeripar fejős-tehenei lesznek, míg el nem halnak.
2016. Szeptember 16.
Az aranyfedezet, a szenvedés.
Értem. De én úgy tudom, már tisztázott dolog, hogy ezt a szállóigévé emelkedett vallomást túlmisztifikálták, mert JA mondta. Igazából ő csak arra gondolt, hogy a szenvedései végül is jövedelmezőek, mert amit leír, az a szenvedéseiből fakad, és amit leír, az pénzt hoz neki az asztalra. Ő csak erre gondolt.
A tanárunk erről nem tud. Vagy csak úgy tesz. Figyelmébe ajánlottam. De nem kapott rá, mert ő nem szenvedésből ír. Ő, másra ugrott! Teljesen világos számomra, hogy miért lett író, költő.
De egyébként annak a tételnek a filozófiája ettől függetlenül jól hangzik, és elegáns. Csak nem kell szerintem belekeverni JA-át.
Ezt az elpusztítást, azért, ne vedd 100%-nak.
Számos ok létezik, számos körülmény. Számos kiindulási pont és számos eredmény.
Semmit sem veszek annak, mert minden viszonylagos.
De épp ezért minden lehetséges.
Milyen hangulatban vagy?
Én nagyon is értem, miről beszélt, még, ha ő nem is úgy gondolta volna.
Kitűnő! Lenn vagyok Megyeren!
Tehát Te továbbgondoltad JA szavait, és úgymond befejezted a mondatát. Majd ha egyszer találkoznátok, kíváncsi lennék, hogyan beszélnétek meg ezt.
Jó, itt, minden rendben van. Előkészítettem a bicajt. Majd megyünk Morzsikával biciklizni.
Akkor, még nem volt felfedezve az elme anatómiája.
Minden szenvedés valóságosnak tűnt.
S Te, hogy vagy?
Láttam egyszer egy műsort. Az Illés együttes akkor még élő tagjairól szólt, meg Hobóról, stb. A "szakértők" alaposan kivesézték, megmagyarázták a dalok szövegét, elemezték a beat korszakot, stb. Amikor az érintetteket szembesítették az ő műveik, életérzésük, stb elemzéseivel, magyarázataival, Szörényiék harsányan röhögtek, mondván: gondolt ilyet a fene!
A vers amit írtál, azt hiszem, a kedvencem tőled!
Mert még nem olvastad a mait.
ELŐ VELE! Addig küldök valamit.
Morgan Krissi
Kicsorbult játék
hőre hegedő sebek marják testem
fényre pupillák szűkülnek és lassan
tompa morajba olvadnak a szavak
a feszesen surrogó kék erekben
harsány ütés és sikító dobbanás
fejemben minden kimondott dőre szó
gömbbe zár mint újraéledő echó
a sejtfalból kikapart fogantatás
életben tartó rugóim élesek
rideg kövön időcseppek kopognak
zavaros tócsákba konfirmálódnak
fuldokolva keresik lélegzetem
soha véget nem érő menekülés
ahogy osonnak múltból a jelenbe
belefojtanak emlékezetembe
csupa fájdalmasan fölös rezdülés
...
vetek egy gyengéd mohó pillantást rád
ernyedten fekszel a közös kanapén
csitulok én is hamar, mély palakék
tenger az éjjel - ránk dobja palástját
Halmosi Sándor - szerki -- meo | Kicsorbult játék
______________________________________
Válasz erre
Kedves Morgan/Krissi! A vers minden szava elhasznált, megterhelt szó, közhely, megfestett kép, ami külön-külön is gond lenne, de így együtt fullasztó. Kérem gondolja át egy irodalmi szemléletváltás, húzás, letisztulás lehetőségét. Üdvözlettel, Sándor
Kedves ...! Amilyen különleges és érdekes a neve, olyan elhasznált, közhelyesek a versében a képek, stb. stb.
2.
2016.06.15 10:08 Morgan Krissi -- re: meo | Kicsorbult játék
______________________________________
Válasz erre
Kedves Sándor! Amikor két éve megírtam, fogalmam nem volt, miről írok. Kiszaladt belőlem könnyen és közhelyesen, mégis megtartottam így, ahogy kijött. Nem is olyan rég egy félig-meddig idegen mondta el, miről van itt szó (az volt a nagy aha-érzés, egyfajta magamra ébredés). Azóta tisztelem ezt a verset. Köszönöm, hogy időt szánt a véleményezésére. Üdvözlettel, Morgan Krissi
VÁROM ÁM!!!!!
Kimegyek pisilek addig, a kerti WC-n.
Há'mennyé, te jány.
menek
Amúgy érdekes ez a történet. Csak megvan az a csapdája, hogy (mivel valaki, aki mit sem tud a szavak sorrendbe rakásának okáról, csak kiolvasta belőle a saját érzéseit) beleszeret a versébe, mert megértette azt, ezáltal még misztikus jelentősége is lesz előtte, mert amolyan legmélyebbről, odaátról, stb üzenetté válik. Ami amúgy egy érzelmi túlcsordulás volt. A szakma azonban mindig le fogja húzni az ilyen verset, mert ebben most teljesen egyetértek a szerkesztővel. Ha neki olyan sokat jelent, tartsa meg, de ne mutogassa, mert ez egy közhelygyűjtemény, egy túlcicomázott vektor. Pedig a vektornak elég az irány és az irányítottság.
Na, hun van? Akartam írni, de átért. Olvasom!
De a válasza, tökéletes volt.
Érett szerelem
Holnapra én is fiatal leszek.
Melléd ülök,
és te szereted majd az illatomat.
Pipacsok között sétálunk;
piros és sárga a zöld
a keskeny út két oldalán.
És nyár lesz, egy első nyári nap,
amikor még nem fojtogat
az éltető meleg. Emlékszel?
S kitárt szívünk, mint a napelemek.
Hogy alkonyatkor a bukó Nap helyett
a mosolyunk ragyogjon tovább.
Nem tépek virágot, hogy neked adjam,
hisz a tiéd minden virág,
ami felnéz ránk csodálkozón.
Csak azt kapod,
hogy megkapsz minden álmot,
és szereted majd az illatomat.
Mert holnapra én is fiatal leszek.
Melléd ülök,
s te nem akarsz felállni majd.
Mályi, 2019. 06. 02.
Ez milyen út?
Ja, lehúzzák mint a magány című versemet, Még a címe is közhelyes, mondták. az Öröm címre meg nem.
Igen, ez a 3 sz. Fő út melletti kerékpárút Mályi és Kistokaj között.
Gyönyörű! Olvasom akkor!
Az egyszerűségre törekszem, a szavak tisztaságára, és arra, hogy nehogy nagyot akarjak mondani.
Iszonyat szép!!! :-)))
Jól teszed! Nagyon szép lett, nagyon jól sikerült. Csöngettek
Mondogatni kellett magamban, hogy ki ne essen a fejemből, míg haza nem érek.
Nem zavarlak.
Elment. a férjemet kereste
Köszönöm, hogy időt szántál rám.
Nem zavarsz!
Nem bírnék ilyen hosszú verset megjegyezni.
Még két sort sem.
De, a Dokkos Vajdics Anikó futás közben fejben írja verset. Még a betűket is látja mag előtt.
Elküldöm a linket. Hallgasd meg! Érdemes!
Készülök. A 10-es busszal megyek a kórházba. Kezdem sütni a rántott húst.
https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=RE9LSyBlc3Rlaw==
Oké. Majd, ha ráérsz!
A linkre kattints majd!
OK!
1:21
A tanárunk szerint is kell szenvedés a vershez. Ezt, én állapítottam meg. A munka szenvedése, amit azért teszel bele, hogy olyan legyen, amilyennek akarod.
Hát, én megfogadtam. Írtam két hexametert, házi volt. Az egyikkel vért izzadtam, hogy "olyan" legyen, elfáradtam bele, s eleresztve a kontrollt, a másik csak úgy kicsusszant belőlem. Mit adott isten? Hát nem a második tetszett neki nagyon? Akkor most mi van? Én tudom, de vajon te, tudod-e?
Van nekem egy kedves, drága, jó barátom! Úgy hívják, hogy SABJÁN LÁSZLÓ!
Boldogan dicsekszem vele.
Ő, engem úgy hív: a magyar Szapphó.
Ő írta az első, meg nem jelent könyvemhez az előszót.
De, nekem, hiába telt meg az első, csak a 2. kötettől lesznek kiadott könyveim.
Ezt is, csak az értheti, aki ismeri a élettörténetem.
S mert én is, csak évek elteltével értettem meg.
MIÉRT?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
