NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 08:49 Összes olvasás: 49335561. | [tulajdonos]: egyszer ugrani kell | 2018-10-16 12:51 | hosszú az út a deszka végéig de hamarosan ugrani kell
A formából kikövetkeztetni a tartalmat, zsákbamacska. De, lehetnek találatok. Ha van tartalom, még ha hézagosan is, már lehet szórakozni vele.
A hiányzó részeket kitalálni, vagy megtölteni a magunkéval, érdekes lehet. Én szeretem az asztalra tenni, borítani a teljes tartalmat. Nem visszatartani. S lehet, arra az asztalra már más nem fér. S ez, passzivitást vált ki. (Mert mindenkinek meg van a magáé, s szeret hozzájárulást adni.)
Ahogyan, és amit csinálok, számomra, a dinamikát és az erőt képviseli. Lelkit, természetesen.
A tanár úr a visszafogottságot preferálja. Az gyönyörködteti. Mert teret, nagyobb teret ad neki. Gondolom. Nő- férfi kontextusában a férfinak. Úgyhogy, ha fiatal lennék, se lennék, az esete. A konkurenciája lennék. Viszont, tudnék hatni rá, jobban, de tart tőlem, mert sokszor nem ért, ezért menekül. De, már nem annyira. Most, pihenőt kapott. Persze, így is hatottam rá. Tudom. Felmértem a helyzetet. Hátrány, hogy nehezen formálható vagyok, mint tanuló. A taníthatóság nagy érték! EZ a jelen és a JÖVŐ! Életünk végéig tanulni.
Úgyhogy, Leninnek igaza volt. Kár, hogy későn kezdtünk el rá hallgatni. (Lenin témában, más, sajátnak mondható gondolatom nincs. Még mielőtt valaki hangsúlyt fektetne rá.)
Más, elrejti, vagy szépen beszövi, sejtelmessé, a mondanivalót, mint egy pók. Van, aki ügyesen horgolja, van, aki füstkarikákat ereget, amiket nem tudsz megfogni, megfejteni, csak ha ismered a (füst) jeleket. Amiben van a mindannyiunkéval közös, de sok egyéni is. Az ember, az emberiség tudattalanjából, szimbólumnyelven beszélni, ismerni az archetípusokat; szellemtudomány. Amiből, eddig, sajnos, csak pici kóstolókat vettem. A formából kikövetkeztetni a tartalmat, zsákbamacska. De, lehetnek találatok. Ha van tartalom, még ha hézagosan is, már lehet szórakozni vele.
A hiányzó részeket kitalálni, vagy megtölteni a magunkéval, érdekes lehet. Én szeretem az asztalra tenni, borítani a teljes tartalmat. Nem visszatartani. S lehet, arra az asztalra már más nem fér. S ez, passzivitást vált ki. (Mert mindenkinek meg van a magáé, s szeret hozzájárulást adni.)
Ahogyan, és amit csinálok, számomra, a dinamikát és az erőt képviseli. Lelkit, természetesen.
A tanár úr a visszafogottságot preferálja. Az gyönyörködteti. Mert teret, nagyobb teret ad neki. Gondolom. Nő- férfi kontextusában a férfinak. Úgyhogy, ha fiatal lennék, se lennék, az esete. A konkurenciája lennék. Viszont, tudnék hatni rá jobban, de fél tőlem, mert sokszor nem ért, ezért menekül. De, már nem annyira. Most, pihenőt kapott. Persze, így is hatottam rá. Tudom. Felmértem a helyzetet. Hátrány, hogy nehezen formálható vagyok, mint tanuló. A taníthatóság nagy érték! EZ a jelen és a JÖVŐ! Életünk végéig tanulni.
Úgyhogy, Leninnek igaza volt. Kár, hogy későn kezdtünk el rá hallgatni. (Lenin témában, más, sajátnak mondható gondolatom nincs. Még mielőtt valaki hangsúlyt fektetne rá.)
Más, elrejti, vagy szépen beszövi, sejtelmessé, a mondanivalót, mint egy pók. Van, aki ügyesen horgolja, van, aki füstkarikákat ereget, amiket nem tudsz megfogni, megfejteni, csak ha ismered a (füst) jeleket. Amiben van a mindannyiunkéval közös, de sok egyéni is. Az ember, az emberiség tudattalanjából, szimbólumnyelven beszélni, ismerni az archetípusokat; szellemtudomány. Amiből, eddig, sajnos, csak pici kóstolókat vettem.
Konklúzió:
Rejtőzködj! Versben is. Férfi attitűd, a nő felé. Férfiuralom van a világon, és az is marad. Mert aki harcba száll, az, mint nő, hosszútávon leírhatja magát. A világ urai támogatják az emancipációt. Gerjesztették, gerjesztik mai is. Míg végül, férfi és nő egysége teljesen felbomlik, s vele a család. Azután jöhet a só és a (fekete) bors, s mehet minden a turmixgépbe. Péppé leszünk. Arctalan, gondolattalan, degradált lényekké, atomokká, mert csak így tudják elérni a hatalmasok (kiknek a hat alma sok), az óhajtott legnagyobb hasznosságunkat, s így jelentjük majd a legkevesebb veszélyt a hatalmuk túlérésére. Atomjaira hullott világ, egy gombócba gyúrva, a Polip karjaiban. A szorítás régen elkezdődött, most az utolsó facsarások következnek. De, ha elpusztul a világunk, (lesz-e sír-e a sírjára virág?),bennünket, testünket vesztett lényeket, áttelepítenek egy másik univerzumba, egy másik bolygóra, ami már elkészült, s közülünk a legrenitensebbek már ott vannak, de néhányan vissza szöktek, s fognak is, amíg, még lesz hova.
De, erről, majd máskor.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|