NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 11:09 Összes olvasás: 49829| 487. | [tulajdonos]: Forró drót | 2018-09-02 18:49 |
„forró drót, hozzád beszélek, elevenbe marni akarok,
pici fájl ég, a holtnak hitt feléled, Telihold van, a létra ott”
az Űr, betöltetett
így megy ez,a vég utolér,
bújhatsz te, a lét barázdáiba
felpróbálod a szavakat,
mint, ki cipőt, ruhát vesz boltban
ne legyél, olyan meztelen
keresed az adekvát választ,
de mi feléled, elnyomod.
„rossz így, de ha eljönnél,
még rosszabb lenne; tudod”
- írod. – Ahhan - feleli gyorsan,
ezt, egyetértésnek veszed,
váratlan öröm, amit érzel,
piciny szikra a tollhegyen
forró drót, min hozzá beszélsz,
szavad elevenbe mar, tudod,
fáj még, s a holtnak hitt feléled
hisz Telihold van, s a létra,ott
csak az segítne, mit nem szabad
bár, most érzed, mint a múltban;
szeretsz s így, elfogadsz
szerelmed utolsó lángja lobban..
Utolsó?
Még mindig szeretnéd neki elmondani.
Még mindig szeretnéd, ha megértené.
Vágy, ami soha nem telik be.
Nem ülhet melletted, gondolataid hallgatva.
Mert látnád rajta, hogy unja; hogyan is folytathatnád?
Pedig, örök szerelemre törekszel.
hisz halandó vagy. Csak így kívánhatod; az öröklétet,
ami versekben, gyermekekben, unokákban valósul meg.
Bennük, el nem veszhetsz, legfeljebb átalakulsz.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
