NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 12:10 Összes olvasás: 49689| 48. | [tulajdonos]: Nekem a vers | 2017-06-02 19:06 | Megállok neked
érett nő vagyok,
érintkezz velem,
öleljen karod.
Szemérmetlenül
kitárom ölem.
Elibéd hajlok,
szeretkezz velem.
Kéjed elragad,
hallgasd sóhajom.
Ölj meg nász után,
aléltan hagyom.
(szeretlek nagyon!)
*
Ha még egy nemet írtál volna, el se hinném. Egyébként meg, tudtam a választ, de azt is tudom, ha érdekelne is, akkor sem ismernéd be. Jobban ismerlek, mint Te magadat, mert amit Te nem látsz, én látom a hátad közepét is.
Olyan jól esett leírnom, amit írtam, megszegve a szabályaidat. Felettébb unalmas jó kislánynak lenni, nem bolondozni, hazudni, színlelni szimpla szeretőt; mert a teljes őszinteség a legnagyobb kaland!
*
Az egyszerűséged, a jóságod, a tisztaságod, a romlatlanságod az, ami vonz benned!
(Kár, hogy nem rendelkezel velük!)
Most értettem meg!
A szexet szereted, ami olyan neked, mint nekem lett a verselés, az írás szeretete.
Nem a tevékenység tárgyát, hanem magát a tevékenységet szeretjük, de kell hozzá egy nő, ill. toll és papír, ill. monitor és billentyűzet.
Én úgy vagyok a verssel, mint a jó macska az egérrel. Hogyha megfogja, szereti a gazdája ajtaja elé tenni.
De úgy járok a versemmel, s Veled, mint némely macska, hogy az értetlen gazda azt mondja; fújj! Mi ez? Vidd innen! Csak nem gondolod, hogy meg fogom enni?
De a macska nem veszíti kedvét, mert az egérfogás a természete.
Így írom én, tetszésed ellenére a verseket.
*
Haragszom a szüleimre,
mert elhagytak, meghaltak.
De előtte még,
életképtelenné tettek,
mi közben, éltetni akartak.
Mindkettőt, kitartó munkával.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
