NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 05:05 Összes olvasás: 49722| 349. | [tulajdonos]: Valikával, | 2018-06-14 10:02 | megbeszéltük, hogy megyünk enni az étterembe. Elébe mentem.
Csak ő evett, de így, tudtunk beszélgetni az ebédszünetében.
Egy macskafejet, ami darázsként mászott előttem Megyeren, a műhely hátsó falának tövénél, agyon akartam csapkodni. Gyanútlan volt. Mikor utolértem, a kapa fokával többször rácsaptam, mire úgy látszott már nem él, s kis szőrös feje, mert csak az volt, nehezen ágyazódott be a porba.
Egy magas férfi jött oda hozzánk beszélgetni. Fizikai munkás. Érdekelte a bohóckodás, meg én. De már olyan régen csináltam. Próbáltam összeszedni a kedvemet. Ő lenne a bohóc, beöltözne, hoznám a jeleneteket, tréfákat, hogy legyen száma, kifestené magát. Mondtam szerezhetek fellépést a pest megyei óvodákba. Mondta, messzebb is elmegy. Gondoltam, jé, én is, hisz régen szerettem volna hozzá partnert találni. Hát, most itt van.
De tudtam az én sztárcsináló módszereim már elavultak. A tervezgetés összehozott bennünket kicsit, lelkileg. Éreztük, hogy ő férfi, én meg nő vagyok. Egyik pillanatban megmarkolta a vállam, mint én a saját mellemet a múltkor, pont olyan érzés volt. Jó! Válltömés volt benne.
Kérdezte tőle valaki, hány nővel számolhatunk az esetében. Sokat mondott, és + férfiak. Elcsodálkoztam azon, jó vele, különös hangulata van, hogy biszex. Meghökkentett, nem tudtam eldönteni hirtelen kell-e nekem így? Akartam elmesélni, régen hogy menedzseltem, de tudtam a mostani modern módszert kell választanom. Éreztem össze akar tartozni velem, olyan lett mintha hallgatólagosan együtt járnánk, de teljesen kezdő volt a bohóckodásban.
Felajánlottam szerzek más műsorszámokat, táncosokat, bűvészeket, stb.
Amikor előttünk állt, Valikával álltuk a sort az orvosnál, nagyon betegnek látszott, hajlott volt a háta, gyűrött, beesett az arca, kopaszodott. Mentünk a villamoson, a hajléktalanság fenyegette, fészkelődött az ajtó melletti egyes ülésen ülve, mondta, volt hajléktalan, meg is halt majdnem, kihűlt a bal veséje, de visszadolgozta magát az életbe, mert volt sok nője, szerette őket s még tovább akar szeretni sokat, ez tartja életben. Mégis olyan magányosnak látszott. Éreztem a sajnálatot, megszántam, s arra gondoltam, nem kellene-e ehhez hozzásegítenem, merthogy, lenne, mit csináljak majd a hátralévőben.
*
Egy sötétes szobában voltunk a férjemmel, kezemben volt az anyukám ruhája, magamra húztam a felső ruházatom fölé, szűk volt, le kéne fogynom, mondtam a férjemnek. Azután az anyukám régi - most látom -, elfeledett, nagy színes, pöttyös otthonkaját vettem fel. Öregített ugyan, de szép volt és jól ált. Okkersárga, barna kék, pöttyök volta rajta és egyszínű szegélye. Örültem neki és nem vetettem le.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
