NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 13:01 Összes olvasás: 49836| 277. | [tulajdonos]: Kissé exibicionista. Sajnálom! | 2018-04-23 23:49 | Rekviem a gyermekért, aki voltam
Anyukám, életem elején,
leválasztott magamról.
Mint, egy függeléket,
magára csatlakoztatott.
Megsértve integritásomat.
Annyi életem lehetett,
amennyit engedett.
Annyi örömöm, amennyit adott,
vagy titkon elloptam, bűntudattal.
Haragudhatott. Én nem.
Bánthatott, de nem védekezhettem.
Kezdeményezésimet letörte,
elfojtotta tüzem.
A magáét rakta.
Lettem én, Hajnalcsillagából,
holdja foglalatja.
Már kezd sok lenni a panasz,
mi számat elhagyja,
mégsem enyhül bánatom.
Tömény sav mi bensőmet mardossa,
tiszta mély kút vize, hiába mossa,
ezért a fájdalom.
Bujdosnék a szavak erdejének sűrűjébe.
Ha mégis, egy tisztásra jutok,
hirtelen, védtelenségemben,
megriadva, visszafordulok.
Ó nyelj el engem sűrű rengeteg,
áthatolhatatlan bozót.
Tépd testem rongyosra!
Folyjon el vérem, avart taposva,
kövessenek vadak. Tépjenek szét!
Szabadulásomat így hozza el,
a szörnyű vég.
A helyzet az, hogy nem észrevételezhetem,
de tudnom kell,
hogy szükséged van rám,
hisz a nélkül
nem lenne köztünk kapcsolat.
*
Tudom, hogy nem vagy kíváncsi a lelki életemre,
s már lelki szemetesládának se kellek,
mert rájöttél, ára van, amit nem akarsz megfizetni.
Szexre, dugásra kellek,
erről sokáig nem tudtál lemondani, mert ostor hajt,
a fájdalom kezével,
szexfarkasod.
Mobil, 2016.Február.3.
Febe!
Hiánycikk a hűség, a barátság, a szolidaritás,
s az igaz szeretet.
Ezért, nem kaphatod meg.
Hiába viszed vásárra bőröd.
Amit tegnap megtudtam,
lehet, kegyelemdöfés kapcsolatunknak.
Egyszerre árult el kit barátodnak mondtál,
s én, a nő, ki azt mondta, szeret.
Mobil, 2015. November.15
Febe! Te egy icinyke-picinyke kis mellék szereplője vagy életemnek, s mégis nagyon fontos.
Te képviseled azt a teret, amit az ősrobbanás után betölthetek, mielőtt összeszedem, s felépítem magam. Megalkothatom azt az embert, azt a nőt, akivé válhatok, amiért megszülettem, s kiként meghalok.
A versek, lényem átszellemült darabkái.
Életem elgurult kirakós kockái.
Szedegetem szüntelen, de, mit egyben még sosem láttam.
Mobil, 2015. December.2
A Szerető dala
Nagyon merész.
Mit tegyek, ha hozzád bújnom nem lehet,
Ha szavam, mi legbensőbb, bármily ékes,
Nem jut el füledhez, mert meg nem hallod,
Szemedhez, mert meg nem látod,
Sem szívedhez, mert előttem bezárod?
Mit tegyek, ha mégis kellek fél éjszakákra,
De sietve távozol ölelés után,
Mit tegyek, ha másik nő kell,
De tőlem kapsz szerelmet,
Végül mégis eltolsz magadtól sután.
Azt mondod, csak szexre kellek.
De, ránk sütött a Telihold,
s tudom, hogy nem feledlek.
Mit tegyek hát? Ó mondd!
Mondjak le rólad, küldjelek el magamtól, s dobjak minden szép emléket el?
S hagyjam veszni a beteljesült szerelmet, mit utoljára veled képzeltem el?
Vagy, vágyva, epedve, bátorságom összeszedve, titokban könnyeim nyelve, hazudjak vágyat a szexre,
hogy láthassalak, érinthesselek, halljam hangodat?
Hazudjam, hogy tested tüze oltja szomjas testem vágyát, s kéjed, belőlem kéjt fakaszt?
Nyögjek, sóhajtsak, sikoltsa? Tettetve beteljesülést?
Nehogy férfiúi önérzeteden csorba essék?
Hazudjak boldog szertőt?
Mondd, miért hazudjak, ha Te sem teszed?
Azért, hogy női önérzetem árán,
férfi önérzeted sértetlen legyen?
Válasz nem érkezik, hisz tudja az egész Világegyetem,
hogy kérdésem költői,
s hiú remény a beteljesült szerelem.
S a válaszod, ha szólnál is, elfújná a szél, messzi, messzi.
Dec. 19.
Angyali vers
Vasárnap van
Vendégem jön
fehér kabát
sapka és sál
van rajtam.
Alatta már
vagy hét éve
vadul őszül
a hajam.
Nyugatiba
megyek elé
el ne késsek
igyekszem.
Benn áll a busz
ajtó nyitva
felszállok rá
középen.
Utazók közt
én vagyok
a legelső.
Buszvezető
középen áll
kedves, ő.
Kérdésemre
felszállni már
szabadna?
Mosolyogva
görbül szája
azt mondja:
- Angyaloknak
kötelező! - csillogó
a mosolya.
Fújhat a szél,
eshet eső,
nem lehet már,
semmi ami,
reggelemet
elrontja.
Gyermek vagyok és kíváncsi.
- Hé, buszvezető bácsi!
Ugye, maga, nem mohácsi?
*
Az írás nekem olyan, mint gyermeknek a cumi és a maszturbáció.
Olyan vigasztalás, olyan pótlék, amitől eltiltottak, úgy kb. 60 éve.
Mobil, 2015.December 1.
Az írás nekem drog,
amivel helyre állítom,
jóérzésemet.
Az írás nekem pajzs,
mely megvéd a leértékeléstől.
Az írás nekem gyógyszer,
mely gyógyítja sérült önérzetem.
Az írás nekem jód és tapasz a sebeimre.
Tisztít és megóv a fertőzéstől.
Dúdolgató
Szerelmem szomjazó,
Kezem elsorvadó,
Mert nem ölelhet.
Ami volt feledném,
pénzecském keresném,
mégsem teszem én.
Lemondhatnék rólad,
bánhatnám utólag,
ölelésed.
Mégiscsak újra,
újra és újra,
szavakba fúlva,
teremtem szeretésed.
Mobil, 2015. Nov. 4.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
