NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 20:23 Összes olvasás: 49803| 253. | [tulajdonos]: Aysa | 2018-02-15 15:33 |
- Tegnap voltam író-olvasó találkozón. A Petőfi Iodalmi Múzeumban.
- Mesélj!
- A Tanár úr trilógiájának harmadik kötete került bemutatásra.
- Aha.
- Aysa a címe. Meg akartam venni, s a fiam nem akart rá pénzt adni, mert még az előző vásárlásomat sem olvastam el. Aztán, végül, csak adott.
Amikor a tanár úr dedikálta a könyvet, viccesen megjegyezte, de azért vigyázzak, mert vannak a könyvben 18 éven felőlieknek való részek is.
:-)
- Mondtam, nem baj, van gyámom! ( Féligazság; csak pénzügyileg kértem meg, a családom érdekében, hogy kiskorúsítson valaki, akit nagyon szeretek.)
:-)
- Aztán, még az este, el is olvastam belőle több mint 50 oldalt.
- Akkor szorgalmas voltál.☺
- Nem esett nehezemre. Nagyon izgalmas könyv. Sajnos, van benne egy kis pornó áthallás, pedig csak drámai hatást vártam.
- Az se rossz!
- De nekem nem illik a témához! A téma, idegenektől elszenvedett, hosszú időn át tartó, folytonos, és ismétlődő erőszak.
- Hát, akkor ne olvasd végig! ☺
- Nem tudom, hogy mondjam ezt el, majd, Neki.
- Olvasd el, csak a "szaftos" részeket!
(A választ elengedtem a fülem mellett.)
- Egyébként, nagyon megragadó az írás, csak, ez egy kis csalódás benne. Mert, nem hiteles az nekem, hogy egy lány, akit több katona erőszakol meg, hirtelen, közben, elkezdi élvezni a szexet és eljut az orgazmusig.
- Elég fura.
- Furcsa egy lány, nem tudom létezhet-e ilyen. Nem hiszem. Vagy kell-e egyáltalán léteznie a valóságban?...Amit a túlélésért való küzdelemről bemutat, az hiteles, amit a trauma feldolgozásáról, az elme működéséről bemutat, az helytálló, sőt telitalálat, még ha ösztönös is. Valami rejtett tudás manifesztációja.
- Aha
- Szerintem a Tanár úr nem is tudja, ebben, milyen zseniálisat írt. De az erőszakos jeleneteknél, olyan, mintha a kutyaharapást gyógyítana szőrével. A gyermek megerőszakolása, majd a felnőtt nőé, aki elviseli tudatmódosító szerek nélkül a szex-rabszolgaságot, épp ésszel, s még élvezni is tudja, nos, ez annyira hihetetlen.
- Ilyen nem jutna eszembe, ezért is nem vagyok író.
- 90-es éveiben jár a női főszereplő, mikor a harmadik kötetben visszaemlékezik.
Olyan, mintha egy kézirat tartotta volna életben, amit a végén a felszabadítók elvesznek tőle, s ő, akkor az egyszer, fellázad és visszaköveteli.
Visszakapja, s meg is szabadul.
Neked, más jut eszedbe.
Nagyon jól írsz!
- Nyugi, annyira azért nem!
- Nincs szemernyi kétségem se afelől, hogy nagyon jól írsz!
A két stílus merőben eltérő, de nagyon markáns.
A tied is, s ezé a könyvé is, amiben tőmondatokban történik az elbeszélés.
- Oké, ezt megbeszéltük.
- Olyan, mint az auditálás a dianetikában.
SZEDJ ÖSSZE MINDEN ÉRZÉKLETET AZ ESEMÉNNYEL KAPCSOLTBAN, AMIVEL CSAK KAPCSOLATBA TUDSZ KERÜLNI! - így az auditor.
Mintha az egész regény, egy ilyen auditori utasításra adott válasz lenne. Egy ÖNAUDITÁLÁS. Öngyógyítás.
Hát, ezt meg hogyan mondjam el neki?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
