NAPLÓK: Volt egy pillanat
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 11:49 Összes olvasás: 49748| 180. | [tulajdonos]: Korábbi változat | 2017-11-02 17:24 |
Szégyellem a Robikámat (1)
Úgy szégyellem az én drága Robikámat.
Szégyellem magamat, felfedett nunámat.
Szegény pára lettünk, parazsat mér' ettünk?
Kerek orrlukakkal miért szenvelegtünk?
Olthatatlan vágy gyúlt testünkben tavasszal,
lelkünk tiszta volt és teljes a malaszttal.
Szerelemből lettünk, két nehéz, rézágyú.
Lebiggyedt a szájunk, tekintetünk bárgyú.
Láttam- észrevétlen -, tagjában bánat gyúl,
bár szívébe hatalmas nem várt erő gyúr.
Feltűnt pillantást elkapó nézése.
Sóvárogva lestem; lát-e? Rám tekint-e végre?
Lába lassú volt a biciklihajtáshoz,
szenvedő szíve a rókaravaszsághoz...
Bár halad – mélázva -, mintha nem is élne,
nem bír velem bánni, se bátran, se félve.
Szisszenetek, 2017. január 24.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
