NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 02:27 Összes olvasás: 49719| 160. | [tulajdonos]: Kiábrándulás magamból | 2017-09-17 09:28 | Kiábrándulás magamból
(Belőled soha!)
A tegnapi beszélgetés B.P.-vel,
mérgező volt.
Kiadtam, elárultam Febét, mint kezdetektől.
Először Mérinek, E.T.-nek, a legközelebbi barátaimnak, aztán a többinek, aztán mindenkink, s készülök, az egész világnak.
Önbecsülésem romokban hever.
Hogyan árulnám el, azt, akit úgymond nem szeretek,
ha ezt teszem egyetlen szerettemmel?
- Én eddig megbíztam benned! Teljesítettem mindent, amit kértél! - mondtad legutóbb.
De én nem így érzem.
Febe! Te tényleg azt hiszed ennyi elég?
Én barátnak való vagyok, nem szeretőnek.
Én szerelem tárgya vagyok nem dugásé.
Így is többet tettem a kedvedért,
mint szabad lett volna!
De a legnagyobb bűnöm az, hogy megengedtem, úgy bánj velem, ahogy bántál.
Hogy hagytam, hogy apránként elvedd tőlem, amit magaménak tudtam, vagy inkább képzeltem.
Hogy szeretetem, szerelmem értékessé tett, s tesz engem. Sőt, mindkettőnket.
Mobil, 2015.November 14.
Fejfánkra
Azt akarom,
Enyém légy!
Csak az enyém!
Senki másé.
Engem hívj!
Engem szeress!
Más karjában
Gyönyört ne keress!
S ha mindkettőnknek,
szenvedélyünk végzetes,
sorsunk belterjes,
sírunk virágok lepik,
egy sírhant fedje testünk!
Közös fejfánkra ez kerüljön:
A szerelem öl, butít,
és nyomorba dönt.
S néha kettesével
szedi áldozatát.
Mindenki vigyázzon magára tehát,
Mert segíteni rajta nem tudunk,
testére csupán földet dobunk.
(Ez telik tőlünk egyelőre,
míg fel nem találják ellenszerét
a gyógyszergyárak,
s meg nem telnek vele a raktárak)
Addig is, e sírhantot,
ki jót akar, elkerüli.
A fejfáját kóbor kutya,
ha erre jár, lepisili.
Fű nő rajta,gaz, por vagy hó lepi.
Forgó szél zörgő levéllel fedi.
Ha egy vándor teríti rá köpenyét,
gyűrt papírra, ceruzával,
körmöli le a versét,
nem is tudja mi ihlette,
mi érleli, kóstolgatja, ízlelgeti,
a szerelmünk gyümölcsét.
Mobil, 2015.November.15.
Szomorú dal
Te énrám vársz,
én Terád várok.
Két ily botort,
hol találok?
Mint mi.
*
Hívogatón,
Susog a fám levele,
lépted hallom,
jötted érzem,
ébredve.
Dagad a Hold,
hízik éppen.
Általugrassz
kerítésem,
tetején.
A szánk csókol,
karunk ölel.
Testünk forróság önti el,
összeforrunk,
remegve.
Nappal alszom.
Éjjel írok.
Morzejeleket
hallgatok
a sötétbe.
Nyitott elmém.
Nyitott szívem.
Befogadlak,
bármily távol,
vagy tőlem.
*
Ébren vagyok,
és álmodom egyszerre.
Mért nem hozzám,
térsz meg haza, estére.
Kár hogy öved,
más lesz, aki kibontja,
édes csókját,
kerek hasadra ontja.
Két karomat,
már hiába tárom ki,
árva szívem,
dideregve,
megdermedve,
elfeledve,
hiányodat,
szenvedi.
Mobil, 2015.November.9.
Játsszuk azt!
Játsszuk azt, hogy táncolunk,
az élet parkettjén,
Te vezetsz s én röppenek,
karodban könnyedén.
Körben áll a sok ember,
s ámulva nézi már,
hogy suhan, és mily kecses,
az álombéli pár.
Egyszer csak a szép zene,
lassan elhalkul.
Derekamról, két kezed,
ernyedten lehull.
Előtted állok tétován,
kérdőn nézek rád.
Vaj, lesz-e táncunk
más holdas éjszakán?
Szép szemedben mosoly,
biccentesz felém.
Ne félj semmit kedvesem!
Álmodunk, táncolunk mi még!
Mobil, 2015. December. 13.
*
Egész életemben ellent álltam jónak és gonosznak.
Amíg Te nem jöttél.
2016.01.14.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
