DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 9 órája
Farkas György 9 órája
Cservinka Dávid 11 órája
Filip Tamás 21 órája
Tóth János Janus 22 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 1 órája
A fény nem publikus 1 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 6 órája
Gyurcsi 6 órája
Jószándékú párbeszélgetés 8 órája
A vádlottak padján 9 órája
Hetedíziglen 22 órája
az univerzum szélén 22 órája
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Volt egy pillanat
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 19:26 Összes olvasás: 49316

Korábbi hozzászólások:  
64. [tulajdonos]: Így folyik el a pénzem2017-06-25 08:22
Megint jutalmaztam egy előadást. Igaz rendszeres színházba járó nem vagyok, de időközönként megtalál az élet néhány jobb előadással, s én taps helyett, készpénzzel fizetek. Hol többel, hol kevesebbel. Legutóbb egy ezrest. Most már tudom, hogy miért készítettem be az ezrest a pénztárcámba? Hogy legyen, ha szükség lesz rá. De hogy kinek lehet rá szüksége, azt nem döntöttem el előre.
Úgy jöttem el az irodából aznap, hogy éhes voltam. Sokáig maradtam, a boltba nem volt időm kimenni, a büfében pedig csak egy meggyes joghurtot vettem. Másra sajnáltam költeni a mézeladásból származó kis pénzecskémet, amit reggel a sógornőm tett le az asztalra. Egy ezressel kevesebbet, mint megbeszéltük. Nem szóltam érte, hiába megrendelésre vitte a mézet. (Remélem NAV-os nem olvassa ezt az írást! De ha mégis, annak üzenem, ha rosszat forgatna a fejében, hogy NYASGEM!) Elnéző voltam tehát!
Már itt kidobtam egy ezrest a sógornői szolidaritás ablakán. Majd, miután a maradék pénzből megspóroltam több mint ezer Ft-ot, öt perccel a busz érkezése előtt, a végállomáson állva, a mobilomba éppen verset pötyögve, fél szemmel látom, fél füllel hallom ám, hogy mellettem mi történik. Egy nálam kb. 10-essel fiatalabb jóképű, nyíratlan hajú, fizikai munkás kinézetű férfi, nem volt rosszul öltözött, nem emlékszem csörgött-e a telefonja előtte, de izgatottan, tőlem távolodva a következőket mondta bele.
- Nem tudom, hogy jutok haza, Anyu. Ellopták a pénztárcámat, de Pest határáig majd csak eljutok valahogy. Ne sírj anyu! Megoldom. Valamikorra csak haza érek.


Micsoda dráma! - gondoltam én. Egy édesanya aggódik fiáért, aki szeretettel nyugtatgatja, vigasztalja, s mindenre hajlandó, csakhogy ígéretét teljesítve hazatérjen, szerető szülőjéhez.
Gyermekért aggódó anyai szív, szülőjét szerető gyermek, akiket a gonosz tolvaj akadályozott meg, abban hogy egymás ölelő karjában leljenek megnyugvást, még ma este. Micsoda szerep juthat itt nekem – kérdezhetnétek - gyanútlan fültanúnak? Ekkor főhősünk, hirtelen felém közeledik. Nyilván, ő is angyalt lát bennem. Segítő őrangyalát. Meg se várja, hogy amit írok éppen, elmentsem.
Már mondja is. Tatabányára szeretne utazni,- nem is fáradozik a miértekkel, hisz azt úgyis végig hallgattam, határozottan így szól - 480 forint kellene jegyre, annyi hibádzik, segítsek már neki. Adjam meg a számom, ígéri, megadja. Önkéntelenül nyúlok a pénztárcámba, csakhogy gondolataimat ne felejtsem, közben ő csak mondja.
- 780 Ft kellene.
- Nem 480? Nem annyit mondott az előbb? Kérdezem kukacoskodva, miközben előkotortam a pénztárcámat.
- Adjon egy ezrest az elég lesz. - nyúlt gyakorlott mozdulttal a pénzért. Talán megköszönte. Fölszálltam a buszra, s mire leültem, megérkeztem a valóságba. Mosolyogva magamon, csóváltam a fejem, azt a buksit. Már megint elhittem valamit, - ráadásul, nem is nekem mondták - amit nem kellett volna!

63. [tulajdonos]: Így folyik el a pénzem2017-06-25 08:20
Mucius
Lehet, hogy neked köszönhetik gyermekeim létüket.
Találkozásunk jól megalapozta a házasságomat. Neked meg elvette a versírástól a kedvedet?
Kellett engem elrabolnod! Se előtte, se az óta nem rabolt el senki. De tudom már miért történt! Valakinek mégis csak meg kellett állítani azokat a verseket, hogy feledésbe meríthessed őket, hogy ihleted alászálljon a mélybe, végtagodba, a karodba, hogy kezeid képeket fessenek inkább. Szád, s tollad pihenjen.
Lehet, ez volt a szerepem az életedben.
Jaj, már megint az a fránya fontosságtudat irányítja a gondolataimat!
Gratulálok a lányaidhoz! Padlófűtéses a szobád? A(z) (el)bánásmódod után, felértékelődött a fiú, a férfi, akivel együtt jártam, ahogy mondani szokás, s hozzá mentem feleségül, továbbra is elnyomva magamban a vágyat a bátor önkifejezésre.
Lux Elvira mondta, azért lettem népművelő, mert magamnak nem volt pofám a szimpadra kiállni, ezért másokat hívtam meg, állítottam oda. Köztük téged is. Igaza lehetett.

62. [tulajdonos]: nem kár értem2017-06-24 15:03
és nem kár értem

61. [tulajdonos]: kis pimasz2017-06-24 14:58
kis pimasz légy leszek
agyon csapni nehéz
de lehet
viszont
sokan vagyok

60. [tulajdonos]: Menteni a menthetőt felé2017-06-24 14:40
„(Amúgy, valóban unalmas vagy,
rég voltál valaki, most senki, de nagy!)"

ÉDES, DRÁGA FRÍ!
Lehet, nem jól használtuk fel a lehetőségeinket. Én mindig senkinek éreztem magam, s talán, azt hittem, ha keresek valakit, akiről azt gondolom, hogy valaki, és támogatom, hogy még inkább valaki legyen, akkor a valakiség rám ragad, mint gyerekre a kosz. De, ezek a valakké válni akarók, mintha, rosszul gazdálkodtak volna a lehetőséggel, amit tőlem, általam kaptak. S persze, már nem élnek.
Ez most róluk szól, látszólag, pedig rólam és rólad gondolkodom.
Van az idősek otthonában egy régen volt "sztár". A ... együttes zeneszerzője, Imre. Csuda helyes fiú volt. 5 évvel öregebb mint én, kettővel, nálad. Demens és pelenkázzák. "Halálra mulattatta" magát.
Élünk, anélkül hogy ismernénk az élet törvényeit, s mikor hat ránk, nem értjük, mi, miért történt. Azt hisszük, a sors nevű "káosz" áldozatai vagyunk.

Egyik "parancs" a szellemi lények Etikai kódexéből, az élethez: SOHA NE VÁGYJ ARRA, HOGY SZERESSENEK VAGY CSODÁLJANAK. Egy másik: A BECSÜLETED FONTOSABB A TESTEDNÉL, vagy SOHA SENKIT NE FÉLJ MEGBÁNTANI, HA IGAZ ÜGYRŐL VAN SZÓ!
SOHA NE HAGYJ EL EGY CSOPORTOT, AMIT TÁMOGATNI TARTOZOL! MINDENT MAGAD FONTOLJ MEG, ÉS DÖNTS MAGAD! Stb. Ezeknek a szabályoknak a betartása, egy olyan luxus, amit megengedhetsz magadnak, ha az életed nem az épphogy túlélésről szól.
Tudom mi a véleményed a Schientológiáról, mégis elküldöm ezt neked: mert a fentieket ebből vettem.
A BECSÜLETKÓDEX
L. Ron Hubbard 1954-ben írta meg és adta ki a Becsületkódexet a következő bevezetéssel:
„Senki sem várja el, hogy a Becsületkódexet szigorúan és betű szerint betartsák.
Egy etikai kódexet nem lehet kikényszeríteni. A kikényszerítésére tett minden erőfeszítés egy erkölcsi kódex szintjére vinné a Becsületkódexet. Egyszerűen azért nem lehet kikényszeríteni, mert ez egy életvitel, amely csak addig létezhet életvitelként, amíg nem kényszerítik. A Becsületkódex bármilyen nem öndeterminált alkalmazása, jelentős romlást okozna egy személyben. Ennél fogva a Becsületkódex alkalmazása egyfajta luxus, és kizárólag öndeterminált alapon teszik, már amennyiben valaki teljességgel egyetért a Becsületkódexszel.”

1. Soha ne hagyj cserben egy bajtársat szükségben, veszélyben vagy bajban.
2. Soha ne vond vissza a hűséget, amit egyszer megfogadtál.
3. Soha ne hagyj el egy olyan csoportot, amelynek támogatásoddal tartozol.
4. Soha ne becsüld le magad, és ne kisebbítsd az erődet vagy hatalmadat.
5. Soha ne várj dicséretet, helyeslést vagy együttérzést.
6. Soha ne alkudj meg a saját realitásoddal.
7. Soha ne hagyd, hogy az affinitásodba, bármi vegyüljön.
8. Ne adj, és ne fogadj kommunikációt, hacsak te magad nem vágysz rá.
9. Az öndeterminizmusod és a becsületed fontosabb, mint a saját életed.
10. A saját magaddal szembeni integritásod fontosabb, mint a tested.
11. Soha ne bánkódj a tegnapon. Életed ma éled, és a holnapod rajtad áll.
12. Soha ne félj (meg)bántani valakit igaz célból.
13. Ne vágyj arra, hogy szeressenek vagy csodáljanak.
14. Légy saját magad tanácsadója, magad alkoss véleményt, s te hozd meg a döntéseidet.
15. Légy hű saját céljaidhoz.

Ez a Szcientológia etikai kódexe, az a kódex, amelyet nem azért alkalmaz valaki, mert kell, hanem azért, mert megengedheti magának az ilyen luxust."

11:26
„ Éjfél elmúlt, és te még nem alszol,
ez bűn is lehet hetvennyolc fele,
már nem vigyáz rád isten, se ember,
félteni magad neked kellene.

Élni akarsz? hát élj magadban bátran,
nem túlzás, így boldog is lehetnél,
sokkal több volt a kín és gyötrelem,
szépüljön meg hát életed, az emlék!

Hisz jó voltál mindazokhoz, akik
az évek során benned megmaradtak,
visszaigézhetnél valamit még abból,
mit hosszú életedből bőségesen kaptak!”

(Gyermekek vagyunk, FRÍ! Piciny gyermekek.)
A fenti vers egy szerkesztői változat. Ha érdekel az eredeti, azt is elküldöm.

Alább idézek Baltazár naplójából.
Magamtól tudom, és gyakorlom.

„Két idézet következik. Mindketten ugyanazt mondják; végtelenül egyszerű és hasznos tanács íróknak.”

"Édesapám úgy tanított, hogy az írást egyszerűen el kell kezdeni. Mindegy, hogyan, csak kezdjem el, mert az üres papírlap keltette félelem a legrosszabb. A teleírt lapon már könnyebb törölni, javítani, átírni, az ember belejön, és már nem szégyelli annyira a leírtakat.
(Jiří Menzel)

"Írás: a lényeg, hogy az ember elszánja magát az első, bármilyen egyszerű mondat leírására. Ez az ábécéskönyvbe való mondat megmenti az embert, mert maga után vonzza a többi mondatot."
(Ryszard Kapuściński)

Nem baj, hogy ilyeneket küldök neked?

más:

Kovács Viktória
vattacukor ég

vaníliafagyi színű
nevetés a június
a körmöm katicabogár
a hajam aranypor
a ruhám zöld moha
cipőm a föld
felett tart
- színes ceruzák
rajzolnak
a vattacukor ég alá

Szép, szép, és akkor, mi van?
Pusztán szép időtöltés, születés és halál között.
Ez nemcsak erre a versre vonatkozik.

Egy „szőke” írta. Az egyik szerki hölgy, gyökértelennek minősítette.
Nekem meg, egyre jobban tetszik!

„te olyan fekete vagy
én meg szőke
lábad negyvenegyes
én hatvanhetes
tanácstalanul áll az útkereszteződés
az idő ebédel
száznyolc kacsintást nyel el”

Hogy miket eszik még meg, a nagyétkű idő, hadd ne soroljam!

Szoboszlai Judit verse. A neve se hallgattassék el.
Az éjfél elmúltat, Szigeti Gábor írta!
(Fenn, születés és halál közöttet, akartam írni.)

Az irodalmi oldalakon, kvázi, képeket nézegetünk, egy lángokban álló ház pincéjében, ahelyett, hogy mentenénk, ami menthető!
Amúgy!
Tudod mi az erkölcsi és az etikai kódex között a különbség?
Az erkölcsit az emberek alkották.
Törvénnyel kényszerítik ki.
Az etikai, belénk van építve, eredendően.
Vele születünk.
Ha vétünk ellene, megpróbáljuk helyrehozni. Magunk.
Vagy lerontjuk képességeinket, hogy ne tudjunk ártani valük.
Miért, mert eredendően jók vagyunk, minden híreszteléssel ellentétben.

De ez már, a MENTENI A MENTHETŐT felé mutat..




59. [tulajdonos]: Szerencséd, hogy öreganyádnak 2017-06-23 05:13
Most előre csak annyit, hogy a helyzet fokozódik, hogyha átmenetileg is, de lanyhuljon utána. Kicsit érthetetlenné válok a magam számára, de remélem számotokra nem! A végén pedig elszállok egy versben, mint a krétapor, előrevetítve a varázsos jövőt.


2014. szeptember 7.


7.9.2014 10:30
Febe
Szia /smile hangulatjel/

7.9.2014 10:31
Gill
Szia Febe! Mi'zujs?

7.9.2014 10:32
Febe
Szép napot drága Ildikó!
Nem sok megvagyok!

Aszta kutyafáját, de szépen szólít! Vajon mire készül?

7.9.2014 10:32
Gill
Neked is Febekém! /smile hangulatjel/

Én is tudok kedves lenni! Gondoltam. Vártam, most mi fog történni.

7.9.2014 10:33
Febe
A városban vagyok!
Köszönöm!

7.9.2014 10:33
Gill
Mit csinálsz ott?

7.9.2014 10:34
Febe
Testvéreméknél vagyok!

7.9.2014 10:34
Gill
Az jó lehet.

7.9.2014 10:35
Febe
Meg volt egy találkám is, csak nem jött össze!


Ó szegény fiú! Gondoltam. S velem kell megbeszélnie! Milyen árva!

7.9.2014 10:35
Gill
Milyen találkád?

Biztos azért mondta, hogy megkérdezzem.

7.9.2014 10:51
Febe
1hölgyeményel!
48 éves!
Csak azt mondta, hogy kicsi vagyok!!

Rögtön a a Kis Vuk jutott eszembe. Meg is sajnáltam rögtön.Még ilyet, hihtetlen milyen tapintatlanok a nők!
Csapott le megint, a mindig éber koca-pszichologus énem. Nem hiába képeztettem magam. Végre egy eset!
De itt még engedi vigasztalni az óvó néni énemnek Febét.

7.9.2014 12:49
Gill
Nyilván csak hozzá képest. Jó magas lehetett. Vonzódsz az idősebb nőkhöz? Ne haragudj, hogy ilyet kérdek, de nagyon érdekel? Az is hogy hány centi vagy? Mert nekem nem tűnt föl hogy kicsi lennél. Ne szomorkodj! Majd lesz másik. /smile hangulatjel/

Valószínűleg, a szememben nőtt meg az üzenetváltások során, mert én úgy, de úgy elfelejtettem, hogy milyen magasságú férfit is láttam a kapumban.
Próbáltam vigasztalni, s esküszöm, itt a csillagos égre, hogy nem magamra gondoltam.


7.9.2014 13:02
Febe
Igen, az idősebbekhez vonzódom! Mit mérjek centibe????? /smile hangulatjel/
Azt mondta hogy kicsi vagyok !


Rögtön kapcsoltam ám, hogy nagyon magas volt a labdám, amire kényelmesen lecsaphatott.

7.9.2014 13:12
Febe
És mért érdekel, hogy vonzódok az idősebb nőkhöz ??????

Na, most jól bekaptam a horgot, azt hiszem. Kezdhetem kimagyarázni magam.

7.9.2014 16:57
Gill
Hááát! Nem is tudom. Csak. A testmagasságodra gondoltam, de tényleg félreérthető.

Hoppá! Egy elpiruló arcot akartam küldeni, és ez lett belőle.
/Egy csodálkozó nagy fej, szívecske szemekkel./
Még egy hiba, egy véletlen! Mi folyik itt?
7.9.2014 16:58
Febe
ahhhan értem

Jól megnyomta a h-t.

7.9.2014 17:06
Gill
Hazafele tartasz?

Jutott eszembe a kérdés, mint mentőötlet.

7.9.2014 17:08
Febe
Ithon vagyok!

Egy t-vel! Gondoltam, de a világ minden kincséért se javítanám ki! Nem illene, meg esetleg elriasztom.Hisz olyan ártatlan!Pedig a beszélgetést valahogy folytatni kéne!

7.9.2014 17:09
Gill
Remek. Mivel töltöd az estét?

Tényleg csak fenn akartam tartani a beszélgetést, hátsó szándékom nem volt?
Mert valahogy, bármit mondtam, minden olyan jól jött neki.

7.9.2014 17:31
Febe
Nem tudom!! Mert??

Tíz perc eltelt. Mit csinálhattam addig? Már nem emlékszem. Elég nagy késés, az biztos, ha semmit.

7.9.2014 17:41
Febe
Mért ????
1Csajal kellene!

7.9.2014 17:44
Gill
Ja.

7.9.2014 17:46
Febe
Ahhan
7.9.2014 17:47
Gill
Ki jöhet szóba?

Kérdeztem. Gondoltam segítek neki gondolkodni. Legalább hasznosíthatom azt a tudományomat, hogy az embereket hozzá tudom segíteni a céljaikhoz. Gondoltam, gondolkodjunk együtt, mert rá szerettem volna vezetni, valami ötletre.

7.9.2014 17:49
Febe
Nem válogatok! Aki eltölt velem 2/3 órát!

Nem akartam hinni a fülemnek! Nem válogat! Ez a fiú nem engem keres. Ezek után hogy adhatnám magam oda neki? Rögtön kibukott belőlem a hátsógondolat. Pedig azt a dolgot, s a kifejezést, hogy odaadja magát az ember lánya valakinek, soha nem gondoltam, soha nem éreztem, mert én csak birtokolni akartam mindent, és mindenkit. S ezt, most fogalmazom meg így, életemben először.Ez volt a hozzá állásom a világhoz. Legalábbis, ilyennek képeltem magam. De nem kell akkor ezen, itt se változtatnom. Megnyugodtam kicsit.

7.9.2014 17:50
Gill
Jújj! Nem jó válasz! Add meg az e-mail címedet, küldök neked valamit!

Küldtem a reflexszerű választ. Viszont, ha tanítani kell valakit, rögtön elememben vagyok. Aktiválta a népművelő énemet ezzel, és meg is könnyebbültem.
Jó okom lett, hogy magam helyett valaki máshoz segítsem hozzá.

7.9.2014 17:52
Febe
Mért nem jó a válasz???
Ide a facebookra küldd!
Emailem nem szoktam használni!/heart hangulatjel smile hangulatjel smile hangulatjel smile hangulatjel smile hangulatjel smile hangulatjel/

14 perc telt el

7.9.2014 18:06
Febe
Meg azt sose használtam így nem is tudom, hogy hogy kell!

Gondolta, be kell avatnia a hiányosságokba, hogy ne menjenek mellékvágányra a dolgok.
Összesen 20 perc gondolkodási ideje volt, hogy valahogy helyre biccentse a dolgot.

7.9.2014 18:12
Febe
A párod?? Merre???

7.9.2014 18:24
Febe
Haló drága !!!
hol vagy?

Azt én is szeretném tudni, mert nem emlékszem már.
Valószínűleg nem én akartam lenni, az az aki.

2014. szeptember 8.


8.9.2014 12:55
Febe
Halló
Mikor kapok valamit??
8.9.2014 17:03
Febe
Hmmmm
Halló
Mért nem kapok választ??
8.9.2014 17:43
Febe
Valami rosszat montam ??

No comment!

8.9.2014 22:02
Gill
Dehogy, csak elsodortak az események, nem volt egy nyugis percem.
A géphez se fértem hozzá. Most is telefonról írok, de ezt nem szeretem.

A dehogy, ugyan csak féligazság, persze, mert közben megérkezett a lányom,
az asztali gép pedig, amiről addig írtam, a szobájában volt.
Meg aztán meg is felejtkeztem újdonsült kis beszélgetőtársamról.

8.9.2014 22:10
Gill
Bocs hogy csak most válaszoltam!

8.9.2014 22:19
Febe
oké ! A párod nem szólt érte hogy írsz nekem???

Tette fel az újabb kérdést következetesen.
Ha tudná, hogy mennyire nem, talán örülne neki!

8.9.2014 22:21
Gill
Mikor, vagy hogyan?
8.9.2014 22:21
Febe
Én alszok mostmár jó éjt!

Látta, ma már nem jutunk semmire.

Ja aszt nem tudom! Mikor ott van!!

8.9.2014 22:22
Gill
Ő is alszik. Jó éjt?

Kezdtem én is kibeszélni dolgokat.
Hárman telepedtünk akkor már a dupla ágyba.
A férjem és én hús - véren, ő pedig virtuálisan.

8.9.2014 22:22
Febe
Oké viszont !
jó éjt! /smile hangulatjel, smile hangulatjel/

Egy darab vers sem jut eszembe, ami illene ide abból a megközelítően 1000 versből, de lehet több is, amiket később írtam.

De mégis! Álljon itt egy, az asztrál utazásról. Ami ugyan még nem időszerű, de pótléknak később is megtette, nekem, aki azt gondoltam, antitalentum vagyok a testi szerelemhez. Az, hogy ez a kis csibész megtalált ezzel a témával, csak a jóisten humorérzékére vall, semmi másra.


Lassan hajnalodik

I.

Késő éjszaka van, lassan hajnalodik,
s te nem fekszel mellettem az ágyban.
Messze vagy tőlem, testem várakozik,
s tán meg sem tudod mit is kívántam?

Nem értem, miért nem változol Nappá,
hogy reggel besüss az ablakomon!?
Miért nem változol mindig azzá,
aminek szeretném, aminek én akarom?

Késő éjszaka csendje riaszt fel engem.
Kit szeretek én, nem szuszog mellettem.
Hívlak magamhoz, könyörgök érted,
hagyd a sok munkát, a jövőt ne féljed!

Hiába hő szíved, lelked enyém.
Hiába hívlak, hiába várlak, szeretve én,
szívemet-lelkemet oly nagyon epesztve,
nélküled vagyok túl éjszakám felén.

Nem értem miért nem változol Széllé,
hogy kerekedve felkelő nap előtt,
hozzám sietve még ide érjél,
mielőtt elfogy a kedved s erőd.

Kóbor lelked ablakom rázza,
függönyömet bőszen cibálja.
Vágy lepte kis szobám falára,
fölém hajol bókoló árnya.

II.

Mégis eljöttél, itt vagy tehát.
Alvó tested, nem hagyta magát;
elhagyva, lelked ezüst fonala,
hosszúra nyúlik.
Hozzám repül lehelet teste.
Csupán a lélekvilágon múlik,
merre száll reggelente,
mielőtt, drága tagjaidban ébred öntudatra.
Nagyot nyújtózol, pendülnek sejtjeid,
munkára serkennek alvó szerveid.
A kávé segít majd visszazökkenni,
utadra lépni kell, utadon járni,
várnak kedveltjeid,
nem szabad lazsálni!
Emlékképem már, mily parányi.
Betagolódsz majd, helyedre állsz.
Erőmet küldöm, hazatalálsz, visszatalálsz,
engem majd vársz, újra csak vársz.

III.

Mégis eljöttél,
itt vagy tehát,
Alvó tested
nem hagyta magát.
Lelked ezüst fonala
hosszúra nyúlik,
hozzám repül, lehelet teste.
A lélekvilágon múlik,
hogy merre jársz, reggelente.

2016.06.10.

58. [tulajdonos]: Szerencséd hogy öreganyádnak .2017-06-20 22:11
Szerencséd hogy öreganyádnak szólítottál I/2. rész

Az alvó Vámpírnő életre kel, de csak több fejezet múlva. Megpróbálja levetni énjét néhányszor, de nem sikerül. Vagy mégis?

A vámpírok, a vérszívók korát éljük. Miért, hogy meglepődtetek?
Sokkos állapotban a világ a sokszori és nagy vérveszteségektől. Ki marta meg?



2014. Szeptember 1.



1.9.2014 16:19
Febe:
-Szép napot!!
Hogy tetszik lenni???

Na, tessék! Már meg magázódik.


1.9.2014 16:20
Gill:
-Köszönöm jól? És Ön?
1.9.2014 16:20
Febe:
-Megvagyok,
de engem tegezhet nyugodtan!

Milyen nagyvonalú! Éreztem.
Amit most gondolok, így utólag, hogy ez valami tánc lehetett! Talán tangó.
Előre-hátralépegetett. Mozgatott engem.
De nem hagytam sajnos. Pedig ha hagytam volna, lehet, még most is tangóznánk.

Megvan miért csinálta! Miért váltott a kezdeti tegeződésből magázódásra. Most esett le a tantusz. A fiatalságára emlékeztet ezzel. Hogy e-béli vonzását tartsa, erősítse bennem, általa.
Mert tudta, hisz tapasztalta már, a fiatalság vonzó lehet a kiszemelt idősebb nőnek.
(Ugyanis, egyszer, egynek, valamikor, ifjúsága kezdetén, "áldozata" lett.
Erről, soha nem mertem beszéltetni. Csak utaltam rá, hátha érti. Nem mertem. Gyürkőztem hozzá. Hogy csináljam? Nehogy áldozatként élje meg magát. Így fészkelődött bennem a koca pszichológus énem. Kapiskált valamit.)
Fiatalsága vonzó, de nem nekem.
Én más értékeket keresek.
Persze, végül, magam is megfiatalodtam általa,
ha nem is örökre, de úgy 1,5-2 évre biztos, vagy 30-cal.


1.9.2014 16:26
Gill:
-Már egyszer tegeződtünk, emlékszel? /smile hangulatjel/
1.9.2014 16:26
Febe:
-Igen, emlékszem!!
1.9.2014 16:28
Gill:
-Megnéztem az oldaladat, szemtelenül fiatal vagy. /smile hangulatjel/

Ilyet még nem mondtam senkinek, tudniillik, hogy szemtelenül. Csak hallottam, és most kapóra jött.

1.9.2014 16:29
Febe:
-Így vagy!
Így van!

Talán, megvagy-ot kellett volna mondania. Ez nyilván freudi elszólás. Gondolhatta, megvagyok, már- mint neki, s kiesett a magázódásból örömében.


1.9.2014 16:29
Gill:
-A fiam 31.
1.9.2014 16:30
Febe:
-Ahhan
1.9.2014 16:30
Gill:
-A lányom 34.
1.9.2014 16:30
Febe:
-Na, az jó
Akkor nekem való??
1.9.2014 16:31
Gill:
-Kicsit öreg hozzád, és Londonban él.
No, meg van párja.

Na, meg úgysem adnám neked, berzenkedtem, hogy mindent akar ez a kis senkiházi, kicsoda gyerek.

1.9.2014 16:32
Febe:
-Nekem volt 1 51 éves barinőm, akivel alkalmanként jártunk össze!!

-Az nem itt van!

Mármint London. Mindent, amit mondok, hibátlanul lekezel. Semmit nem hagy válasz nélkül. Ez kezdett tetszeni.
...és majd, rázendít a nótájára nyilván, s engem kezd érdekelni a nótája.


1.9.2014 16:32
Gill:
-Én 58 vagyok.
Az jóval kevesebb min 151.
/grin hangulatjel/
1.9.2014 16:33
Febe:
-ÁÁÁ, az nem sok!


Ezt a humort, amit elejtettem, viszont nem vette fel.


1.9.2014 16:34
Gill
-Köszi.

Kinek nem sok? Mert nekem nem sok, az biztos. Soha nem érdekelt igazán a korom. De hogy érték lehet az 58 év,80 előtt, arról álmomban sem gondoltam volna.
A munkaerőpiacon is, csak a biztosítási szakmában nem hátrány az őszülő halánték. Mégis festettem a hajamat, mint a legtöbben, mert csúnyán őszültem az elején.
De mióta nem vagyok már biztosítós, (ahogy szokták mondani), szinte élvezem az őszülést.
Még a tükörbe is szerettem belenézni. Növesztettem is a hajamat.
Végre, természetességemben, magamra ismertem.
Ami persze segítette belső kibontakozásomat, őszinteségemet magamhoz és a világhoz. Mert én, úgy szeretem a világot az óta, és benne az embereket, mint teremtőket, mint teremtményeket, a hús-vér embereket, hisz oly édesek.(sicc)
De ezeket, csak így, utólag gondolom.


1.9.2014 16:34
Febe:
-Nm
1.9.2014 16:34
Gill:
/kiki hangulatjel/
-Nm?
1.9.2014 16:35
Febe:
-Nincs mit!!
jelent!
1.9.2014 16:36
Gill:
-Jaaa! /grin hangulatjel/


Magamtól rá nem jöttem volna, de tényleg. Nem ismerem, az ilyen csetes rövidítéseket meg egyáltalán! Ritkán rövidítek, inkább nyújtok mindent.
Ilyen a lelki mintázatom.


1.9.2014 16:37
Febe:
-MINDJÁRT JÖVÖK!!

Csupa nagybetűvel! Érdekes. Szerintetek hová ment? Na, mindegy. Biztos, hogy nem segítséget kérni hozzám!


1.9.2014 16:37
Gill:
-OK
1.9.2014 16:47
Febe:
-Vagyok, csókolom!!!!!

Tangózunk tovább.


1.9.2014 16:48
Gill:
-Nekem meg sajnos mennem kell. /frown hangulatjel/
1.9.2014 16:49
Febe:
-Hova ijen sürgős??

Hoppá! Egy durva helyesírási hiba, vagy csak elvétette? De hisz, a fészbuk oldalán, az adatlapján felső iskola áll.


1.9.2014 16:49
Gill:
-Ma éjjel jön a lányom, és még sehol sem tartok a készülődéssel.
1.9.2014 16:52
Febe:
-Ahhan, megértem
1.9.2014 16:53
Gill:
-További szép napot neked! /smile hangulatjel/
1.9.2014 16:54
Febe:
-Köszönöm,
viszont, szia!!

Azért búcsúnál jobb, ha tegez, könnyebb visszatérni, gondolhatta, de nem hiszem, hogy ennyire tudatos, rafkós azért, meg talán nem is volt gond neki a folytatás.

*


Intés a nőkhöz

Tanítom a nőtársaimat.
Nem tudom honnan,
de veszem az arroganciát.
Míg élnek, soha, de soha,
ne írják le magukat, mint Nők!
Élvezzék női minőségüket,
hogy férfiúik örömmel
járják be hajlataikat,
töltsék be mélységeiket,
ostromolják magaslataikat,
mindkettőjük fiatalon tartó,
megfiatalító ÖRÖMÉRE.
Vagy nem ezért születtünk?
Nem e-végre? E-világra?

Különben is! Ha párban vagyunk, nehezebb elbánni velünk.

57. [tulajdonos]: Szerencséd, hogy öreganyádnak 2017-06-18 12:47

Első fejezet


Amelyből kiderül, hogy a rossz fiú kész jó útra térni, cserébe, viszont, jutalmat vár.
Ezért, még hajlandó udvarolni is, de úgy tesz, mintha csak szeretne udvarolni.
Továbbá, a rossz kislány, örömmel bekapja a horgot, de még a Szulejmán jobban érdekli.
Az is kiderül, néha milyen kevés kell a boldogsághoz.

Barátaim!
Hisztek a sorsszerűségben?
Igen?
Nem?
Hát akkor figyeljetek!

Motto: " Az ihlet fényében, minden értékes és fontos! " sailor


Febe?
Levelezésünkig, kétszer láttam Őt személyesen.
Először, méhészkedtem éppen, mikor becsöngetett hozzám a kapun. A biciklijét maga előtt tartva állt a járdán. Egy jelentéktelen, szomorú, mosolytalan, kicsi, vézna fiatalembernek tűnt. Később, visszagondolva, egy pókerarcot láttam magam előtt. Nem ismertem. Méhanya, vagy raj után érdeklődött. Miután bemutatkozott, beszélgetni kezdtünk a kulcsra zárt kapu két oldalán. Hátsó szándéka nem igen lehetett, csak az után, hogy hirtelen kinyitottam a kaput, és behívtam rajta, hogy megmutassam a méheimet a kaptárokkal.
Ma sem értem, mi ütött belém?
Újdonsült barátnőm, segítségképpen, hátul kapálta a veteményest, hogy addig is, tudjak a méhekkel foglalkozni. Hangos szóval köszöntötték egymást. Elsétáltunk a csirkeól mellett, majd megkerülve a vadszilvafát, bekanyarodtunk a kaptárokhoz, és megálltunk. Én a harmadik, ő a második kaptár mögött. Felnyitottam azt, amivel érkezésekor akartam éppen foglalkozni. Talán mert büszke voltam arra a méhözönre, amivé sikerült felfejlesztenem a családokat, s jól esett valaki hozzáértőnek megmutatni. Közben kérdezgettem Őt, honnan vannak a méhei? Mióta vannak? Hányan vannak? S valahogyan, a rajbefogásra terelődött a szó, és arra, hogy Ő egy nagy fa tetejéről, a méhek után mászva, akkorát zuhant, hogy azt hitte, soha többet nem fog tudni fölkelni a földről. Azóta is fájlalja a derekát. S hogy továbbra se ment el a kedve a rajbefogástól, az elszántságát, a méhek iránti elkötelezettségét mutatta, ami nekem nagyon tetszett. Szívesen segít, ha kérem, ajánlotta, csak szóljak, és jön. A kapunál, búcsúzáskor, telefonszámot cseréltünk.
Mikor elment, s visszamentem a hátsókertbe, Ica megszidott. Vigyázzak, kit engedek be a portára, mert ez a Febe gyerek, olyan! Félteni kell tőle mindent. S elmesélte a történetet, ami köztük megesett. Rá kellett jönnöm, igaza van. Nem kell azt látni idegeneknek, mi van, vagy mi nincs a portán. Úgyhogy elhatároztam, nem fogom felhívni, s máskor óvatosabb leszek.
Azonban, véletlenül, vagy nem, még egyszer találkoztunk, Editkénél. Délután, még erősen tűzött a nap, mikor a verandán, a szőlőlugas árnyékában ülve, beszélgettünk.
Telt múlt az idő. A nyár a vége felé közeledett.

*

Febe
-Heló

2014. augusztus 27.


Három nap eltelt, mire észrevettem, hogy valaki írt nekem. Még nem nagyon ismertem, hogyan működik a fész.
Kicsit furcsa volt, hogy ez a fiatalember írt, talán elsőnek. Vajon mit akarhat? Beszélgetni? Lehet, hogy unatkozik? Most utólag visszaemlékezve, talán ezt gondoltam. De, hisz erre való a fész! Nem?
De, ha jobban belegondolok, talán várta a hívásomat, de hiába.

Gill
-Heló! Bocs hogy csak most vettem észre hogy írtál! Néha bekapcsolva hagyom a gépet, de nem vagyok a közelében.
Febe
-Oké, semmi baj!
Hogy vannak a méhek?
És te hogy vagy?

Ez utóbbi kérdését, később nagyon megbánhatta, mert akkor is az orrára kötöttem, mikor nem kérdezte. Igaz, az legalább két év elteltével történt.
De itt, ebben a helyzetben, még ártatlan vagyok.

Gill
-Köszönöm, mindannyian jól vagyunk. Nem etettem, nem füstöltem még. Nálad mi újság? Hallom Detkénél volt valami rablás.
Febe
-Na, az jó.
Volt rablás, de az nálam volt, az etetés miatt.
Mert kinti etetést akartam.
Csak nem vettem figyelembe hogy Gábriel itt van a közelben.
És valószínű, hogy az övé berabolta az enyémeket!!!

Gábriel, a falu egyik legnagyobb állománnyal rendelkező méhésze. Aki mellesleg rokonom is. Az apukája még annak idején az enyémtől tanulta a méhészkedés.

Gill
-Miért akartál kinti etetést, hiszen nincs hordás, és azt mondtad tudod, hogy azt nem szabad?

Kicsit bosszantott, hogy már megint a kinti etetésről beszélünk, holott Detkénél már megbeszéltük, hogy azt nem szabad. Később kiderült, hogy milyen sokan csinálnak ilyet, igaz nem etetést, hanem valami hasonlót. Pedig azt tudtommal TILOS! Mert nagy a rablás és a fertőzés veszély. Nemrég szegény anyukám összes méhét és felszerelését elégették nyúlós költésrothadás miatt.

Febe
-Igen tudom.
De volt hordás!
Gill
-Nem értelek! Segíts megérteni!
Mikor történt ez?
Febe
-Napközbe etettem volna kint.
Gill
-Hány napja?
Febe
-Múlt hét csütörtökön.
Gill
-Pontosan mi történt?
Febe
-Kitettem a nyesedéket hogy kihordják, és rablás lett belőle!
De nem nagy baj lett.
Meg az volt a baj, hogy nem raktam elég távol!!!
Gill
-Kényelemből? Nem akartál a kiolvasztással fáradozni?
Mennyi hulla lett?
Febe
-Így van, azt is mondhatom.
Gill
-És még mit?
Febe
-Hál istenek nem sok volt a hulla!!
Az etetésre gondoltam!
Gill
-Mennyi a nem sok?
Febe
-Kb. 3 marék
hulla
volt!
Gill
-De így nem tudod kontrollálni, hogy mennyit hordanak be!

Itt, áthelyeztem a veszélyről a hangsúlyt a praktikumra.

Febe
-Nem, de többet nem csinálok ilyet!
Bocsi, de mennem kell!
Később leszek.
Szia, szia.

Akkor még nem tudtam, nem sejthettem, hogy később, mennyire fog fájni minden búcsú.
Hamarosan megérted, hogy miért!

Febe
-És ekkor érkezett tőle egy matrica.
/ Egy színes virágcsokrot tartó kéz/
Gill
-Ezt örömmel hallom, mármint hogy nem csinálsz ilyet. Szia!

-Kedves!

Tényleg örültem, és megnyugodtam. Az utóbbit, pedig a virágra értettem.

Febe
/fehér kiskutya, piros szívet rágcsál/

Ez egy újabb matrica volt. Most már felfigyeltem a jellegzetes üzenethangra, ami később annyiszor megdobogtatta a szívemet.
Volt, hogy majdnem kiugrasztotta a mellkasomból!
Biztos ismered ezt az érzést!

Gill
-Ez mi?

Azt hiszem, felbátorodott, de lehet, kitervelt volt az egész!
Én azt se bánom!

Febe
/Sárga pattogó gömbfej, piros szíveket szór. Brrrr!/
Gill
-Hi-hi!

Másfél óra múlva, felfigyeltem, a másik szobából, újra, arra az ismerős hangra!

Febe
/smile hangulatjel/
Gill
-Na, megjöttél?
Febe
/heart hangulatje, azaz, piros szívecske/
-Igen, meg.
Gill
-Udvarolsz?

Kérdeztem vakmerően! Hisz annyira nyilvánvaló volt már!

Febe
-Jó lenne!
Gill
-Csak?
Febe
-Néha, néha!

Nincs kinek!

Hogy hogy nincs kinek? Hisz itt vagyok én! Én szóba se jöhetek? - ágaskodott bennem az értetlenség, a csalódottság, ez ügyetlenség láttán. Akkor a matricákat nem is én kaptam talán? - gondolhattam volna, de gondolkozás nélkül válaszoltam.
Most, hogy jobban belegondolok, már akkor úgy éreztem, hogy kaptam valamit tőle, amit most elvesz, s ezt nem akartam.
S még valami. Miközben ezeket a sorokat írom, szüntelenül érzem, mennyire szeretem, ezt a drága kis csibészt! Legalábbis, mikor ezt írom, még így van.

Gill
-Váratlan fordulat!
Febe
-Na, ezt hogy értsem???
???????

Fél óra eltelt, mire válaszoltam! Lehet, hogy azért, mert nem tudtam mit válaszoljak, vagy azért, mert ő tűnt el félórára. Aztán, mentő ötletem támadt.

Gill
-Majd holnap megmagyarázom. Szia.

Nem jött válasz. Ekkor, még nem tudtam, honnan tudható az, hogy valaki éppen fenn van a chaten, vagy nincs. Mivel nem válaszolt, búcsúzóul, még annyit írtam.

Gill
-Bocs, de kezdődik a Szulejmán!
Febe
-Oké, benne vagyok.

Jött a válasz másnap este.
Na, most mi a fenét írjak? Lusta voltam gondolkozni, meg már nem is érdekelt az egész, ezért megírtam az igazat.

Gill
-Szia! Szóval, azt hittem udvarolsz nekem. Szívek, virágok! Észrevetted?
Aztán meg azt írod, nincs kinek.
Mármint udvarolni. Hú, leragadnak a szemeim. Jó éjt!
Febe
-Mit is mondjak? Nem tudok válaszolni!

Majdnem, egy teljes nap telt el, mire a válasz megérkezett.
Talán ő is úgy döntött, őszinte lesz, mert neki sem jutott az eszébe semmi.

Gill
-Jó válasz!

Talán, őszintét kellett volna mondani jó helyett. S akkor, nem érzem úgy, hogy zsákutcába került a beszélgetés, ami egyébként úgyis akadozott.

Febe
-Mi??
Gill
-Na jól van! Zsákutcába kerültünk.

Elrontottam a beszélgetést és most nem tudom, hogy hozzam helyre?
Annyira kínba voltam, hogy el sem hiszed!
"...és akkor jött, a Tenkes kapitánya"

Febe
-SEMMI BAJ
VALAMIT ELÁRULOK!
VOLT egy 51 éves nőm, akivel néha-néha össze-összejártunk.
És ő mindig azt mondta, hogy bocs, de elrontottam a beszélgetést!!
De ez elő fordul néha!!
Febe
/Matrica. Újra az a pattogó sárga pofa, a fröcskölő piros szívekkel./
Febe
/Apródfrizurás, rózsaszín hajú legényke, nagy, piros, szikrázó szívet nyújt át./
Gill
-Nagyon, nagyon kedves, és én is bocsánatot kérek!

Miért gondoltam azt, hogy ha ő bocsánatot kért nem is azt kell? Nem is értem!

Febe
-Oké semmi baj!

Olyan nagyvonalúnak éreztem, és olyan hálás voltam ezért!

Gill
-Köszönöm!
Febe
/like jel, felfelé mutató hüvelykujj/

Később, hogy bosszantottak ezek a jelek! Annyi lett belőlük, mint a nyű!

Gill
/matrica/

Sikerült, egy jó nagy mosolygó fejet elküldeni!

Febe
/grin hangulatjel, kis szélesen mosolygó fejecske/
Gill
/grin hangulatjel/
-Szintúgy!

Hogy milyen unalmas is lehet másnak, e boldogság, el tudom képzelni.
Ha emlékeztem volna rá, hogy milyen illékony e varázs, talán vigyázok rá, s még ma is élne. De akkor, a történetnek, a mesének, itt vége lenne. S boldogan élnék, míg meg nem halok!
Nem így történt!
Talán azért, mert később kiderült, hiába lett az enyém e boldogság, amit eddig nem ismertem. Ilyet nem! Soha! Nem tudtam mit kezdjek vele? Annyira váratlan volt!
Vagy talán, más volt a baj, hogy mint a matricákhoz, elkezdtem hozzá ragaszkodni? Ez! A birtokolni vágyó bika természetem; a Battle Face fajtám!
De most nagyon előre szaladtam!

Febe
/matricát küld/

Zöld béka mutogat a szájába. Vajon mit jelenthet?

Gill
-Ez mi?
Febe
-Béka
Gill
-Mit csinál?
Febe
-Mutogat a szájába.
Gill
-Miért?
31.8.2014 18:35
Febe
-Nem tudom!
Gill
-Akkor miért küldted?
Febe
-Csak úgy! Mert ezt láttam jónak!
Gill
-De csak akarsz vele valamit üzenni!
Febe
-De mit is akarhatnék?
Gill
-Nem tudom. Sajnos a vicceket sem értem meg elsőre! Legtöbbször.
Febe
-Ja, ja!
Gill
-Jajajj!
Febe
-Mert hódolónak tartasz???
Gill
-Nem tudom! Úgy érzem, működik köztünk valamiféle szimpátia.
Kölcsönös!
Febe
-Ahhan, az jó!
Gill
-Talán!
Febe
-Igen!
Úgy legyen!
Gill
-Ámen!
Febe
/grin hangulatjel, kicsi mosolygó fej, széles vigyor/
Gill
/nagy mosolygó fej, sárga/
31.8.2014 18:53
Febe
/virágot küld/
Gill
-Köszönöm szépen!
Febe
-Ugyan, nincs mit!
Gill
/hatalmas sárga kacagó fej/
Gill
-Sajnos mennem kell! Holnap temetésre megyek, és készülnöm kell.
Gill
-Szia!
Febe
-Szia.
Oké, az nem jó! Szia, szia.
Jó éjt!!
Febe
-Cupp cupp
Gill
-Neked is! Puszi.
Febe
-Oké viszont!!

Hú! Hogy ez a Febe, mekkora csibész! Ezt most gondolom így először!
Mert akkor még egyikőnk sem tudta, valójában kivel is találkozott.

Megbánás, megbocsájtás

Bocsáss meg nekem! Újra kérlek!
Ha nem tetted volna még meg!
Mire kijöttem a fürdőkádból,
s leültem törölközőben a gép elé,
mint álmaim,
szertefoszlottak verseim.

Ezért, most imába foglalom,
minden megmaradt,
fürdőszobai gondolatom.

Szeretlek,na!
....és ez így marad örökké,
az idők végezetéig, és túl azon!
Nem tehetek, nem tehetsz ellene semmit!
Senki nem tehet!
Megnyitottam feléd, szívem, lelkem kapuját,
s így megkaptad az elévülhetetlen jogot,
a szabad ki és bejárásra,
mert bevésted magad oda,
honnan mindenki más kirekesztve,
az Örök Vincseszterembe.


2016. Április 3.


56. [tulajdonos]: Talány és Íz beszélgetnek2017-06-15 17:19
- 11.-én bekapcsoltam a Tv-t, a Versmaratont kerestem, de valami mást találtam. Czencz József dokumentumfilmje a Csángók költője - egy csángó amerikai éjszakában ment éppen. Duma -István Andás* beszélt, s aszongya. Ne nagyon írjuk át a verset miután megszületett, mert az az időtlen térből született, s aki írta, a költő, nem az olvasóval beszélget, hanem az időtlen térrel. Tehát igazából nem az olvasónak írunk (aki a jelenben él), hanem a nagy közösből merítünk , s azt gyarapítjuk. A vers tehát nem a mienk - teszem én hozzá -, hanem az időtlen kollektív tudattalanból a jelenben felmerült tartalom, s oda kell hogy visszatérjen, gyarapítva azt. Ezt "tudtam", gondoltam én is, s lám nem egyedül. De biztosan vannak mások is. * Duma-István András (Klézse, 1955. november 27.) autodidakta moldvai csángó költő, író, művelődés- és iskolaszervező, lapszerkesztő. https://hu.wikipedia.org/wiki/Duma-Istvás_András

- Wow azta


- Szép napot!

ORBÁN JÁNOS DÉNES NULLADIK SZONETT

miként is nyújtsam át szonettemet - tizennégy sort, száznegyven szótagot, ezen rövid meg hosszú lépteket -, hogy megtudd: önmagamnál több vagyok? Téli virágként nõjenek ki tán papíromból a mondatok, szavak, hogy téged, kit a lelkem úgy kíván, e virágokkal elborítsalak? Vagy inkább tetszik, minden sor ha rács, s a vers kalitka, melyben átadom - hisz bármi fényes, úgyis csak harács, egy más világban van a nagy vagyon - a lelkem, mely a rácson át ha jár, az széthajlik, de mindig visszaáll?

- Ohhhh

- Arról beszél a versben, amiről Duma András, csángó költő.
(vajon, tudja miről beszél?)
F. T. már megint nem értett meg valamit!
http://dokk.hu/forum2/forum.php?forum=TWFya292aWNzIEFuaXRh

-Lesem.
Ez a cz legalább belemer piszkálni hogy a többi szerki is felfigyeljen rá.

- Fölötte is olvasd el! Én már tegnap kiszúrtam, de nem akartam beleszólni.

- Ne is, láttam, mindenkinek mást mondanak. Írj inkább, abba jó vagy!

- Lehetetlen tanulni tőlük, te már észrevetted!

- Szerintem ezt nem is lehet tanulni. A szabályokat igen,de ha nincs meg az a plussz, csak erőlködés lesz, mint gyerek a bilin.

- Milyen szabályokat?
Úgy van. Ők meg sz.a.r.t paszíroznak.

- Hogy megy a meló?

- Az megy! Most Megyeren vagyok!
Holnap megyek vissza. Tegnap délután abajgattam a méheket.
Sutött a nap, 20 fok volt, most nem süt.

- Akkor, te aktív vagy a javából. Én döglök. Talán du. kimegyek.

- Jól van! Kell a pihenés is, a semmit-tevés. Én mindíg a géppel kezdem. Még kávét se ittam. Megyek főzök egyet....mindennap eszembe jut, vaj'mikor látogatlak meg?

- De cuki vagy!

- Ugye?

- L. viszont egy csodát írt nekem!!!

- Hát nekem megint a nagy csendet.

- Nekem is, csak a csendbe beszúrta ezt:

V. Ildikóhoz

Olvaslak… Rád pillantok, s milliárdnyi csodát kell fölfedeznem. Te is egy végeérhetetlen mindenség vagy. Leírsz egy szót, abszurdnak nevezed, s közben megalkottál egy univerzumot. Egy csodát, mi életre kel, s elindul önálló útján. Egy olyan úton, amerre mások – más alkotók és alkotások – csak irigykedve pislognak. Kerengve terjeng és tágul, nem fér meg a pergamen síkján. Így leszel világhódító, sőt teremtő erő. Egyszerre vagy utazó, s tapasztalt kalauz. Idegenvezető vagy önmagadban, ki jól ismer minden ösvényt, s járni is megtanít, ha kell. Fürkészem járásod, s érzem, nekem is szárnyam nő. Kitárom hát, s nekifeszítem a szélnek. S kezdem érteni, az angyalok, mit beszélnek.

- S most gyötör a lelkismeret, hogy nem tudom viszonozni.
Aggódom érte!

- Na miért?
Szépet írt, s igazat, nagyon igazat!

-Drága vagy! Köszönöm! Azért mert én még ilyen nehéz életű emberrel nem találkoztam.
S az egy csoda, hogy ő abban létezni, s írni tud. Nem is akárhogyan.

- Én igen, csak azok nem tudtak emberek maradni mint ő!

- Ezt nagyon jól eltaláltad.

- Szomorú ez.

- Igen, a Te sorsod sem piskóta. Tenyészik Magyarországon lassan a szellemi, lelki leromlottság. Amiket tőled is hallottam! Az! Végtelenül az!
A környezetre gondolok.
Te is egy kis szírti virág vagy.

- Nincs jogom panaszkodni, nincs okom könnyeket szórni.

- Úgy érzed? Mintha megerősödtél volna, különben!!!

- Közbe firkantottam. Te mindig ihlettel jössz.. libabőröm tollal feded, olyat láttatsz mi mindent feledtet.
Nem vagyok erős, sosem voltam.
Na, ezeket lementem hátha vers lesz.
vendégem jött

- libabőröd tollal fedett, szíved madár, szárnyaszegett
örülök neked,kalitka helyett, tenyerem kendermaggal etet.
...kicsit döcög, de szívbűl jött

- szivecske


- Most olvastam egy érdekeset, meg hogy helyretette a szerkit a szerző.
Előfordul. hogy a szerkik a hétköznapiságot kérik számon a szerzőkön, a saját élményüket. Nem először.

- Hétköznapiságot?

- Igen

- Visszatérő momentum.
Elküldöm.

Kelebi Kiss István
Korom

Sorsod ágán varjú billeg. Ha eltörik alatta, fölszáll, nagy, fekete felhő lesz, és a fekete szélben a fekete eső behull a kéményen. Korom, mondják és szakembert hívnak, de te már tudod, nem korom az. Mégis fegyelmezett vagy, színekben hiszel, nem a tarkaságban Minden hétfő rád csapott ajtó. Midig is az volt. Bemászhattál volna az ablakon, de nem ezt tanultad. Nézted a létrakészítőket és a trambulinról rugaszkodókat. Micsoda tülekedés. Fölösleges várostrom, hiszen az ellenfél nem védekezik. Mégis győz.

- Akkor ez megint úgy hangzik: táncoljunk a füttyükre!

- Ja

638. 2017.04.03 11:00 Tóth Csilla - szerki -- meo | Korom Válasz erre Kedves István, újra a felütés, nekem távoli. Pedig az utána következő sorok addig, hogy "de te már tudod, nem korom az" hétköznapiságukban is nagyon erősek és kifejezőek. Én legalább is így érzem. Ezen túl hangsúlyozott az erkölcsi felülemelkedés, szinte alig emberi, ami szintén elviszi tőlem a verset. (Nagy sóhaj a részemről, hogy én legalább is még csak itt tartok.)

639. 2017.04.03 16:00 ip: 80.98.157.* kelebi -- re: meo | Korom Válasz erre Előzmény Kedves Csilla! Bárcsak nekem is távoli volna a felütés, de nem az. Nekem mindennapi ismerősöm az a varjú. Sok év múlva, te is megismered. „...az erkölcsi felülemelkedés, szinte alig emberi...”- írod, pedig szó sincs felülemelkedésről, a versben a Valóságról szólok. Mondhatnám: ez van. Mindig, mindenkinek.

- De legalább beismeri hogy kevés a vershez az élettapasztalata!

- Más világban élnek ők.

-Igen.

- Nekik talán minden egyszerű.

-Magukat akarják a szerkik beletölteni a versbe, s nem férnek bele, vagy lóg rajtuk mint tehénen a gatya! Toldoztatják- foldoztatják, vagy nyirbálják, e-szerint.

- Valami ilyesmi...nem jó, ahogy nézik, érzik és furi hogy ezt nem is értik. Szóval a versek kiemelkedése is az ő érdemük legyen?

- S sokszor egyáltalán nem törődnek a költő remekbe szabott lelkével!

- Azzal semmiképp.

- Csak a szöveg önmagában érdekli őket,
élő helyett szalmavirágot szeretnének.

Metszett virágok, szalmák, élettelen karmák, öncélú feledés (szőny)egén, ahogy a szerkik akarják. Szárított, festett, élettelen testek. Úgy viszonyul marad a múlikhoz, mint élő a múmi’khoz.

Méghogy a költő, életre költ! Nem a kültő költ életre, hanem az olvasó!
Élőt élettelenné... jellé, élettelent élővé transzforálunk.
Képzelt világok ezek, képzeletünk virágai.




55. [tulajdonos]: Helyzet van2017-06-15 13:32
Meggyengültek, kimerültek,
elnyomó, belső ÉN-ERŐIM.
15 év vállalkozói lét, az életkorom,
s elvesztett börtönőreim miatt.
Felerősödtek általad, a fogságban,
elnyomásban tartott más erők.
Iszonyú düh, harag halmozódott fel bennem,
s hatalmas ki nem élt szeretet.
Rám nehezedtél.
Feledékeny, kifáradt agyam kikapcsolt,
a piros lámpások, tiltások kioldódtak.
Szabadon kószálnak gondolataim.
A megkövesedett vastag burok, páncél,
megrepedt, lepattant szívemről.
Kiszabadultak érzelmeim.
Leláncolt, meggyötört szellemi mivoltom
berozsdásodott lakatja eltört.
Egyesültek gondolataim és érzéseim.
S így, EGY és EGÉSZ vagyok.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján