NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 09:47 Összes olvasás: 49827| 100. | [tulajdonos]: lejárt szavatosság | 2017-07-15 18:15 | Az egyes ember(ek) titka(i),
olyan(ok) a közös kút vizébe dobva,
- amelynek éltetőnek kellene lennie -,
mint méreg, (mérgek) lejárt szavatossági idejű kapszulá(k)ban.
Ha kivonnánk minden hazugságot a Világból, vaj'h mi maradna?
A hazugságok biztosítják a fennmaradást.
Ami fennmarad, az azért teszi, mert hazugság van benne.
Amire úgy pillantassz rá, ahogy az van, eltünik, semmivé lesz.
Ezért, elég a problémákra csak pusztán ránézni,
meglátva bennük a hazugságot,
s egyszeriben megszünnek létezni.
| |
| 99. | [tulajdonos]: igyekszem | 2017-07-15 17:59 | Kösz, hogy szóltál, Mórotz Krisztina!
Igyekszem! Jaj, csak el ne felejtsem megint!
Puszi:
Ildikó | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 98. | Mórotz Krisztina: álnév: Brr | 2017-07-15 17:34 | | Ildikó, kérhetem, hogy a nevem helyesen írd? Így: Mórotz Krisztina, tudod hitték már álnévnek is ha cz-vel írtam! | |
| 97. | [tulajdonos]: Hogy lássák akik akarják | 2017-07-15 17:24 | Hogy lássák, akik akarják, mit kellet Mórocz Krisztinának kétszer is elolvasni.
Valóság - mínusz titok - egyenlő - hazugság - plusz - meg nem értés.
Miért?
Mert vagy a titoknak vagy jelen, vagy a valóságnak.
(Ezért nem szeretem én az álneveket sem!)
Ezért lenne jó az, ha csak nyilvánosan történhetnek dolgok, egy nyilvános oldalon.
Ezért nem szeretem én a "privi"- ket sem.
Visszaélésre adnak alkalmat, plusz, összefonódásra.
Beleszövődnek tartalmaik a láthatóba,
s „érthetetlenségeikkel” kizárják, kirekesztik a többi olvasót.
A klikkesedést (klikkeket írtam meg, egyenesen gyűlölöm!
Gyenge emberek összekapaszkodásának tartom.
| |
| 96. | [tulajdonos]: Tovább is van, mondjam még? | 2017-07-15 13:02 |
Ha érted (van a DOKK), ha nem...
elveszett a bizalom
A bizalom elveszett (megannyi repedés)!
Olyan a bizalom nélküli beszélgetés,
mint a vékony jégen-járás.
Ami működik két ember közti kommunikációban,
az nem biztos, hogy működik nagyobb "közösségben".
Sőt!
Áruló lettem.
Teher.
Kirekesztett.
Hallgass a nevem!
Halálra ítéltettem, a nem tom ki által.
De, sem meghalni nem tudok kerekdeden,
- vagy ha mégis -,
senki majd el nem temeti,
rész-egészeim.
Kísértetként
keringek körbe-körbe,
rázlak majd,
csipkedlek,
megérintelek,
- felébresztenélek-
hátha Neked, még nem késő,
hogy sorsomra ne juss.
Mit kellene tennem?
Hogy visszaszerezzem,
hogy az oldal befogadjon,
ne legyek méhen kívüli teher?
Vagy vetéljek el?
Hogy tehetném,
ha elmenni se hagynak?
Ezért reménykedem,
majd csak válaszolnak,
megszólítanak, (mint őseim).
Mert a helyzetemet kezelni kell!
(Kéne! Kell! Van! Működik!)
Az nem lehet, hogy válasz nélkül hagynak,
s megtartják részeimet,
amit még bizalommal tettem fel,
hallattam hangomat,
de mint varr a sebről, minduntalan lehorzsolódtam.
Értsétek meg!
aminek lennie kell,
újratermelődik,
míg, megértésre nem jut, talál,
vagy, míg a halál,
el nem jön érte.
Mikor beléptem erre az oldalra,
még köszönni sem tudtam,
nem volt kinek, se- hol!
A kutya se szólt hozzám egy darabig.
Nem is fájt, nem is hiányzott semmi sem.
Most, ha tudnék, mennék,
kitől búcsúzzak el?
Ha akarsz, ha nem,
gondolják: maradol!
Aláírtad, úgy kell neked!
Ezt a szabályt most, rajtad betartjuk.
De beszéld ezt meg magaddal!
Bennünket hagyj!
Különben is, sok a dolgunk!
Sok itt az éhes száj!
Azt mind etetni kell,
kit örömmel, kit fájdalommal,
s még van a vegyes táplálás is.
Csak így lakhatunk jól, mi is.
Úgy kell neked,
ha voltál oly botor,
hogy a bizalmadat belénk helyezted.
De könyörgök, kik az a „belénk”?
Kapizsgálod már a helyzetem?
Mondhatnám: szeretem ami itt történik,
e modern Bábelen!
Ahol a szépet gyártani, bámulni szeretnénk, s csodálni.
Meg-meg állva!
Megcsodálni.
S látva, Égig kapaszkodnak, láb, kéz, koponya hegyeken.
Keveseknek sikerül megszökni úgy, hogy nem sérülnek, vagy hátra hagyva darabjaikat, hátra sem néznek, nehogy, sóbálvánnyá váljanak.
Itt mindenki feldolgozásra kerül, előbb utóbb.
Kattog, zakatol, a versgyár, üzemel.
Gyűlik a forgács, telik a közös sírgödör.
Tudtad, hogy a legértékesebb dolog a világon a csodálat,
de, bűn vágyni rá?
Hogy a legtöbbet csodáltak csodálata ér a legtöbbet?
S hogy aki haláláig és utána a legtöbb csodálatot gyűjti, AZ NYER?
Ez nem vicc, inkább morbid.
S mindenkinek megvan a kedvenc csodálni valója, amit kinyilatkoztat?
Mert azt hiszi, örököl majd?
Hm.
| |
| 95. | [tulajdonos]: elveszett bizalom | 2017-07-15 12:52 | elveszett a bizalom
a bizalom elveszett
- megannyi repedés
olyan a bizalom nélküli
beszélgetés
mint a vékony jégen járás
| |
| 94. | [tulajdonos]: egyveleg | 2017-07-15 11:07 | S látom azt,
nem felednek emberek,
pedig egyszer vége lesz,
s kit hogy ért az "egyveleg",
lesz ki igen, s lesz ki nem
érti meg, mire jó a szíre-szó,
mire jó a hazugság,
s mire a való?
- igaz? -
| |
| 93. | [tulajdonos]: alklmazott irodalom vagy ima | 2017-07-14 22:59 |
Szia, Grey!
Verssel zárni a napot - mintegy imával -, igazi megtisztulás lehet.
Én, inkább reggel írok.
(A csecsemőket is szokták fürdetni reggel, de ez ritkább.)
Kell az a friss szem, s hogy az élmény, a külső, belsővé váljon, s mi olyan, kiválasztódjon belőle.
Igaz, egy szóval sem említetted, hogy a verset este írtad volna.
Popper Péter írta a Belső utak c. könyvében, hogy a nap végán, ne hagyjunk maradékokat.
Kell az a testi-lelki megtisztulás, a nap lezárása, nem vinni át semmit a holnapra.
Az imádság ezt könnyíti meg. Zseniális találmány.
Úgy látom, nálad az írás, mint nálam, már életforma.
Gondolom, még sokan vannak ezzel így.
Amit művelünk - én nagyképűen -, alkalmazott irodalomnak nevezem.
A szépírás, mint fogalom, kiesett, s csak mostanában került vissza a látókörömbe,
s mondhatom: a szemem fogva tartja. Nem tudok, oda nem nézni!
Elég kínos ez nekem, s mint olyan, mint a Te napod is, feldolgozásra vár.
Egyelőre, egy napról-napra, hónapról-hónapra átvitt, piszok nagy „maradék”, amiről beszélek, de hívhatnám, „maradokk”-nak is.
Isten áldjon, és legyen szép estéd!
Ildi
| |
| 92. | [tulajdonos]: Hiába marsztol | 2017-07-14 21:43 |
A vers lényege a ritmus.
Nem a szépelgő
Gondolatizmus.
A Szépírók Társasága,
Holt Íróké lesz majd.
Fejedre világuk,
nagy ívbe tesz szart.
Az idő igazságos,
Az idő kegyetlen.
Maradra játszol?
Nincs senki veretlen.
Egód nyeletlen, s ha tovább hízik,
marad bajos lesz majd,
Múzsád, vashiányos.
Hiába hízik.
Mit kell kiállni!
Kihúzzák Egód alól a dokkot!
Mit fogsz csinálni?
Ásítok egy nagyot.
A kérdés torkomra passzol.
Megyek már, megyek, hiába marasztol.
| |
| 91. | [tulajdonos]: Inkább leszek | 2017-07-14 05:53 | Vonzott a mélység.
Megriadtam, beleszédülök.
Vonz a magasság, ha elindulok,
kihajtom magamból a szuszt is.
A vers ismérve a ritmus.
A rím csak csipkelődés.
Ki mondja meg milyen ritmus szerint éljek?
A rég elfelejtett világ?
Inkább vagyok vadszőlő, mint ojtott, metszett,
Inkább leszek mellőzött eretnek,
mint istentelen félő.
2017.március 14. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
