NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 16:14 Összes olvasás: 49842| 134. | [tulajdonos]: Most már | 2017-08-10 21:20 | Most már reggel sírok, nem este. Egy ideje alig várom, hogy eljöjjön a reggel. Régen ez nem így
volt! Már nem menekülök annyira az élettől! Régen nem értettem, mi a sors? Úgy éreztem, én
alakítom az életem, s a sorsom, meghajlik előttem. Most én hajlok meg a sorsom előtt. Csak
elfelejtem, hogy kívánok valamit, s az megtörténik. Oly erősen kívántam, hogy elmúljon, az őrült
fájdalom, amelynek Te, nem okozója, elszenvedője voltál! Gyenge voltam, nem bírtam el. Még „ölni”
is képes voltam, csakhogy megszabaduljak tőle. Egy egész élet összes fájdalma ez, ami csak azért nem
roppant össze engem, mert a magja erős, feltörhetetlen, s a valódi szeretet lakozik benne, amit nem
lehet elpusztítani, csak elnyomni egy időre, elfedni, eltakarni, eltorzítani, de megölni soha, s ott van
mindannyiunkban, s mint ahogy az éltet sem lehet megölni, azt sem, de lehet, hogy a kettő egy és
ugyanaz.
Meghalhatunk mi mindannyian, de az élet él tovább, csak új formát ölt, s tovább viszi mindazt,
amivel gazdagítottuk.
E sorokat nem én írom! Az élet írja! A sors írja! Én csak eszköz vagyok a kezében!
•
Szabadíts ki engem a szégyen börtönéből!
•
Eszköz vagy az én születésemhez!
•
Nem voltam kész erre a szerelemre,
Nem voltam kész, erre az életre!
•
Megalázom magam! Leborulok előtted!
Nagyobb a szerelmem, mint az EGOM!
•
Életemben először, valami szilárdba,
valami biztosba kapaszkodom. Beléd!
Láttam a sebet, amit okoztál magadnak,
Amikor elvesztetted N.-t, a kutyádat.
Láttam, hogy nagyon tudsz szeretni!
•
Folyton csak (s) írok!
•
Meghaltam, s megszülettem,
Három nap alatt, míg nem írtál,
Lábra kell állnom valahogy!
Élnem kell!
•
Készülök a következő, az újabb szerelemre,
Vagy, hogy újra átéljem, másképp, felkészülten.
•
Az ember természetes állapota a SZERELEM.
Minden iránt, ami él!
•
Mindennek jelentése, jelentősége van! MINDENNEK!
•
Egy fehér cipőfűző hever naponta a lugas alatt!
Mindennap többször elmegyek mellette.
Ma reggel eszembe jutott, hogy fel kellene venni,
de nem tettem, mert megzavarnám vele a gondolataimat.
Erről a jelenségről beszélt F. A.,
mikor egy két éven át fekvő beteget említ,
akit barátai etettek, itattak, tisztába tettek.
Ő, semmit nem tett, mert megzavarta volna abban,
hogy a gondolatai végére járjon.
Két év után, mikor befejezte a gondolkodást,
egyszer csak a lenti konyhából, megérezte a frissen sült cipó illatát.
Azt gondolta, ahol ilyen illat van, szeretet is van!
Odament tehát, majd elment sétálni, s folytatta életét.
•
Tegnap sokkal érettebbnek láttalak.
Nem rohantál már, mint eddig.
Mi történt, hogy nem rohantál?
•
Ebben a pillanatban értettem meg igazán,
mit jelent ez? „ E világon, ha ütsz tanyát,
hétszer szüljön meg az anyád!”
Ezért lesz a történetem címe,
A HETEDIK SZÜLETÉS,
Ami a hetedik szülöttről szól,
aki, ÉN MAGAM vagyok.
•
Óriási felismerésem van!
Kacagok rajta!
Tudod mit cselekedtünk?
Szerepet osztottunk egymásnak!
Amit Te osztottál rám,
az nekem, túl kicsi volt.
Én nagyobb szerepekhez vagyok szokva.
Amit én osztottam terád, az neked túl nagy volt.
Lehet, még sose kaptál ilyet.
Mindenesetre, istenesen helytálltál,
s éles elmédre vall,
hogy nem próbáltál belenőni!
Mindenesetre édesen állt rajtad,
mint egy gyermeken,
az apja nagykabátja.
Ha kilépnénk rendezői szerepünkből,
megihatnánk együtt egy pohár bort.
Persze, csak ha van kedved és időd.
Úristen! Miből maradtál ki?
Felébredtem! S látom, a szerep, amit játszottam,
NEM ÉN VAGYOK!
•
Az IMÁRÓL
Legyünk olyanok,
Mint a vitorlás utasai!
Figyeljünk felfele és befele!
Hagyjuk magunkat Istenre,
mint vitorlás a szélre.
•
Tegnap, nagy fájdalmamban,
véget akartam vetni a kapcsolatunknak,
mert rájöttem, hogy nyitva hagytam a kaput,
sőt kértelek, jöjj be rajta,
egy beszélgetés erejéig.
S nem mondtál nemet!
Azt írtad: -Jó, majd beszélgetünk!
S a kaput én még nyitva tartom!
Néha rettenetesen fáj, hogy nem jössz,
hogy nem akarsz bejönni rajta!
Ez elmém, szívem, lelkem kapuja,
de testem sem mondott még le a reményről!
A legmélyebb ponton tudatosult bennem,
hogy ezt a kaput, bármikor bezárhatom.
Véget vetve ezzel, legvadabb kínjaimnak.
| |
| 133. | [tulajdonos]: A birtoklás gyönyöre | 2017-08-06 10:49 | | Egyszer régen, Kerekiben, az erdőben, a krumpliföldön, az irtáson, Édesapám térült fordult, fogott nékem egy kisnyulat. Te nem láttál még pillanatot, s gyermeket, oly boldogat, mint akkor, voltam én ott, hogy egy riadt, puha kis lényt kezem mohó szívemhez szorított. Azt hittem, ő az enyém, s én az övé vagyok örökre. Játszótársak leszünk - vettem kérem - akkor és ott, örökbe. De a Kis Nyúl a barátságot egész másképp gondolta. A kabátujjból szabadságát távolsággal ijedtében, idejében, nagy ügyesen, megtoldta. | |
| 132. | [tulajdonos]: Próba szerencse | 2017-08-01 22:04 | Ki a legény?
Lehet, hogy igaz az a mondás, hogy nem az a legény, aki adja, hanem aki állja?
Sajnos, ami a "kritikát" illeti, részemr?l, én, beható, mély, fájdalmas tapasztalatokat szereztem gyermekkoromban. Ennél fogva, önvédelemb?l, mint egy pajzsot, egy érzéketlen alteregómat, magam elé tartva éltem ez idáig. Pontosabban, 2014.08.24. 00:00-ig. Ez az alteregó, úgy m?ködött, mint egy gép. Néha azonban a bántás nyílhegyei ezen a pajzson is áthatoltak. Ilyenkor, mindig összébb húztam magam.
De, nagyjából érintetlen maradt legbels?, diderg?, vacogó, gyermeki énem.
Senki nem tudott megbántani, hisz nem igazi, ?szinte önmagamat adtam.
A páncélról minden visszapattan.
A kritika nem engem, hanem a "produkciót" érte.
Valahogy meg akartam kímélni magamtól a világot.
Hiszen úgy tudtam, nem vagyok jó!
Természetesen minden kritika, jobbító szándékú volt, s "engem volt hivatva szolgálni".
Néha becsúszik ez a kép.
Lehetnek még rajtam kívül, mások is hasonlóan ezzel.
De mindig nagyon meg akartam felelni az általam kiválasztott személyeknek, az engem érdekl? témákban s igyekeztem mindig elég biztosan nagyot dobni, hogy elnyerjem a tetszést, a tapsot.
Néha azonban - tudatlanok -, belenyomtak, id?r?l id?re a fájdalmas múltba.
Fájdalmas múlt egyenl?, anyagba zárt szellem.
Elég kemény.
Öntöttek már elevenen betonba?
Engem sem, de valami hasonló érzés lehet.
A "sár univerzumában" is jobb, mert ott, legalább "szabadon" dagonyázhatsz.
Egyszer, egy bohóciskolai színpadi fellépés után, megkérdezte t?lem a bohóc-tanár.
"Mondd, ki tett téged tönkre?"
Én, most már azt kérdezném inkább magamtól: hogy, mi?
Ha a szeretetet természetesnek vesszük, mint a jót, minden figyelmünket magára vonja a rossz.
Tehát, aki figyelmet akar, rosszalkodik.
Ebben viszont elég nagy már az ingerküszöbünk.
Egyre inkább hozzászokunk a rossz dolgokhoz.
A figyelemhez így egyre nagyobb rosszat kell elkövetni.
Lásd, robbantások!
Ez, csak egy eszmefuttatás, ami azt jelenti, amikor írtam, abban a pillanatban, így álltak bennem össze a dolgok.
2017.08.01. Trágyahordás. Apukám születésnapja. Ma lenne 88 éves. Ha élne, lehet, pépeset enne, és pelenkáznák. Sok ilyen korú, id?s embert ismerek. Csakhogy, ez vele, soha, de soha, nem fordulhatott volna el?. Mert nem olyan fából faragták. A munka volt élete nagy szenvedélye. Egy pillanat m?ve volt. Reggelizés közben. Kegyes halál. Így mondják. | |
| 131. | [tulajdonos]: Reggelente mekegve, dideregve. | 2017-07-27 07:45 | Ne hidd, hogy nem szeretlek!
S hogy azt jelenti, elmúlt,
mert nem kereslek!
Reggelente, ébredés után,
a múltat s szerelmem emlékét idézve,
újra és újra állítom helyre szívemben a rendet,
hogy Te, magadat keresve, egyszer,
megtaláld benne helyedet, a jelenbe.
| |
| 130. | [tulajdonos]: Hiba | 2017-07-26 23:48 | Elnézést kedves olvasóim.
Nem fér be az ablakon a történet, formailag és tartalmilag karcsósítanom kell.
Folyt. köv.
Addig is jó éjt!
Szép álmokat,
rózsás csókokat,
ha nincs kivel,
a párna csücskivel. | |
| 129. | [tulajdonos]: Erotikus történet | 2017-07-26 23:35 | Íz és Frí Zonai beszélgetései Erotikus történet X. rész
ÉDESSSSSSSSS
Frízonai • ápr. 29. 18:00
ÉDESS!
Igen!
Jól vagy?
Nem igazán, bevallom.
Mondd! | |
| 128. | [tulajdonos]: Van mit /dolgozó nő dala/ | 2017-07-26 23:12 |
Van mit / a dolgozó nő dala/
Van mit aprítani a tejbe.
Van mit termelni kertbe.
Van virág a mezőn.
Van fű a legelőn.
Van az égen csillag.
Van ezüst hold, szép nap.
Van Isten a mennyben.
Van hely a szívekben.
Van víg dal a számon.
Van áldás hazámon.
Van sok vidám gyermek.
Van, kit sose vernek.
Van helye öregnek.
gyümölcse ölednek.
Van jövője a létnek.
Van vége a hétnek.
Van vége a hétnek.
| |
| 127. | [tulajdonos]: Slávortok,végére eldurvul,bocs | 2017-07-26 23:05 | Slágvortok
Mellébeszélés, rébuszok, belterjes terjedés, nagy a fertőzésveszély, bámészkodás, gyönyörű verdesés, szófogyás, szófosás, szódiéta, gondolatkarcsúsítás,
Álom és halál közeli élmények
Grabancon ragadás, rángatás,
Flakon
Szellemszipózás Laar András
Leborotválod magad nekem, megint? Kétkezes, szájas, maflás, baszás.
| |
| 126. | [tulajdonos]: Humán humusz | 2017-07-26 22:49 | Picit írtam reggel a buszon.
Gondoltam, nem alkuszom.
Mindenből verset formálok,
barna föld alatt szétmállok.
Humán humusz lesz belőlem,
ne búsulj, hallasz még felőlem.
*
Ülök a buszon és Rád gondolok.
Frízonai, lehet, már nem horkolok.
Nem álmodom, hacsak nem Rólad,
Vajon látlak-e szívem, maholnap?
Vagy csigaházamba bebújok,
nyálkás magányom - nem túlzok -,
túl sok (k) lesz, de jő a végrehajtás.
Egyetlen Nagy Végzetes Talpmasszázs.
*
Megfogtam az isten farkát.
Kerüljön fazékba far-hát.
Bár, idén nem eszek szamócát.
mégis élvezem veled amókát.
Nincs, ki kertem megművelje szépen,
Jószág'imat felnevelje nékem.
Disznó, továbbra sem röfög az ólamba',
maradokk kicsit még múlando (kk) ba'.
*
Nem jön az ihlet, az enyhet adó.
Nem küldi énrám a mindenható.
Gondolja - sokk a tartalom, kevés a forma,
szerzője jóféle forma-firma, amúgy is írna,
mintha, minden csak tartalom volna.
Röpül a könnyű vers, ki tudja, hol landol?
Lesz-e, ki föld alá azért majd elhantol?
Kérdezem, kell - e az íráshoz indok?
Ásítok nagyot, majd bájosan pucsítok.
*
Én vagyok a forma, a narrátor.
a tartalom meg-megjön magától.
*
„ Életemben sokadszor változást okoztam.
Olyat tettem, ami számít.”
| |
| 125. | [tulajdonos]: Hibátlan | 2017-07-26 22:35 | Szájad fabatkát sem ér, ha nem nyitod ki szóra,
Menj aludni, kérlek, térj már nyugovóra!
Nézz a Menyasszonyra, nézz a Nyoszolyóra,
Tartsd a markod, gyűjts pénzt, kalapba, korsóba.
Rikkants egy jó nagyot, ha te leszel a Vőfély,
Ne vetkőzz pőrére, ne erezd bő lére, elég a dióhéj.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
