NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2018-11-14 12:38 Összes olvasás: 24799| 176. | [tulajdonos]: Megtanított írni | 2017-11-01 12:40 | Bele tudjuk verni egymást, a saját szögeibe,
ha leértékeljük, ha kritizáljuk, ha bántjuk, ha kigúnyoljuk, ha elnyomjuk, ha semmibe vesszük, nem tiszteljük.
A bibliában szó esik a szülők tiszteletéről.
A gyermekekéről nem, illetve nem tiszteletként van megemlítve.
Pedig fontos, nagyon fontos, hogy a gyermekeinkben tiszteljük az embert, hiszen „ugyanabból vannak”, mint mi, csak kisebb kiszerelésben, kiszolgáltatva nekünk, hisz nincsenek saját erőforrásaik.
21. Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.
http://szentirascom.blogspot.hu/2011/08/szulok-es-gyerekek-egymashoz-valo.html
Anyukám, egyszer, egyik beszélgetésünkkor, azt mondta.
Egyetlen dolgot bánt meg, az én nevelésemmel kapcsolatban, hogy nem nevelt istenfélővé
Talán azért, mert azt gondolta, lehet, magát megerősítette volna ezzel a szülői szerepében.
Talán azt gondolta, talán akkor tőle is féltem, vagy jobban féltem volna.
De hiszen én féltem tőle, mármint anyukámtól. Eleinte, a verések, később, a szavai, (én így írom: lelki marcangolásai) miatt, még akkor is, amikor már fiatalasszony voltam, s már a kislányom is megszületett. Akkor ébredtem rá, hogy én félek Anyukámtól, s egész gyermekkoromban féltem.
De legszerencsétlenebbül, mindig az anyák-napi ünnepségek alatt, után éreztem magam.
Később, felnőtt koromban, az anyák-napi versek hallatán, előfordult, hogy fékezhetetlenül feltört belőlem a korábban mindig elfojtott sírás. Szinte sírógörcsöt kaptam.
Az utolsó időkben, kérdeztem, mit tanult az iskolában a hittanórákon, s a templomban az istentiszteletek alkalmából. Egyetlenegy dologra sem emlékezett már, úgy, hogy el tudta volna mondani.
Jóval korábban, elmesélte, hogy a papoktól a gyerekek tenyereseket kaptak a hittanórákon, ha a kérdésre nem tudtak válaszolni.
Kérdeztem. Ő is?
Mosolygott, mikor azt mondta. Talán, nem ezekkel a szavakkal. – Olyan is előfordult.
Előfordult, az én kis, szorgalmas, okos, göndör, fehér hajú, angyal anyukámmal. A kis félárva Manci- Mancikával.
(Áldd meg az állatokat, és a gyermekeket!)
Nem emlékezett a tanításokra. Legfeljebb egyre, hogy a gyerekeknek szót kell fogadniuk, s tisztelniük kell a szüleiket. Minden egyéb, gondolom a tízparancsolat is, beépült a tudatalattijába.
Amikor később, sokkal később, a szociális mázat levetette, felbukkant tündéri, gyermeki énje, amit nagyon tudtam szeretni. De a szülői énjét féltem, sőt egyenesen gyűlöltem, egyszer-egyszer.
Még valami! Váltig állította, hogy ő tanított meg írni. Az utolsó háromnegyed évben kezdte el mondogatni, amit együtt töltöttünk, kettesben.
Nem akartam elhinni, hogy komolyan gondolja.
20017. November 1. Mindszentek ünnepe
U.i.: Én pedig azt mondom, hogy én pedig Őt, megbocsájtani a mostohájának.
De erről, majd, talán egyszer... később.
| |
| 175. | [tulajdonos]: Közösséghez tartozás | 2017-10-29 22:23 | Talihó!
Köszönöm szépen a jó cselekedetet, és a bíztató szavakat!
Klára nejem javaslata:" De most fölbukkantak ők ketten." Valóban szebb így, az enyémet kijavítottam.
*
A közösséghez való tartozást öli ki magából a "civilizált" ember.
Minél inkább előteremthető a megélhetés az egyén számára, annál inkább elszigetelődik. Nincs szüksége társra, családra, közösségre. E nélkül a kolonc nélkül is jól él. Nem is beszélve Istenről, aki aztán végképp nem illik az életéről alkotott képbe.
Pedig csak látszólag boldogul egyedül. Bármit, amit fogyaszt, csapatmunkában állítják elő mások, akik szintén magányosak, de a termelés idejére a foglalkoztatók közösségbe szervezik őket.
Azt hiszem, ez a szingli élet teljesen automatikusan fog megszűnni, vagy legalább is egyensúlyba kerülni. A magányosok elhalása után ugyanis nincsenek utódok, akik ezt a példát követnék. Jönnek azok - akár más földtekéről - akik még az ősi, családi modellt tisztelik. | |
| 174. | [tulajdonos]: Ember, nagy betűvel! | 2017-10-29 11:19 | | Csak egy olyan közösséget kell találnunk, amely ELÉG JÓ ahhoz, hogy magunk (is) alakítsuk! | |
| 173. | [tulajdonos]: Válasz | 2017-10-29 09:10 |
Nagyon megérintett. Jól írtad meg, Tamás!
Akkor, most fel is teszem a blogomba, mint Tiedet!
....és, köszönöm, hogy elküldted!
Itt is esik az eső.
Szerintem, igazi változást az ember életében, csak egy közösséghez való tartozás hozhat.
Ha az ember magányos és elszigetelt, talán nem is ember igazán.
Szeretettel ölellek:
Ildikó | |
| 172. | [tulajdonos]: Üvegajtók | 2017-10-29 09:05 | Az üvegajtók kitárulnak, ők pedig kilépnek az utcára.
Egy műszak alatt ezrek teszik meg ugyanezt. A portásfülkéből pontosan a hipermarket bejáratát látom. A fotocellák egyhangúan szolgálnak. Kinyitnak, összezárnak. Jönnek, mennek a népek, céllal, cél nélkül.
De most ők, ketten bukkantak föl. Furcsa melegség és izgalom fog el, valahányszor meglátom ezt a párost. A kislányt - úgy öt-hat éves lehet - és apukáját. Jönnek, kikerülik a korlátokat, egyenesen a járdaszegélyhez mennek. A gyerek, aki fogja az apja kezét, körülnéz, majd lelépnek az úttestre. A túloldalon, a járdán jobbra fordulnak, és azonnal elvesznek előlem a kerítés és a bokrok takarásában. Talán, ha fél perc az egész. Apuka bal kezében a csöpp kezecske, a másikban pedig egy fehér bot.
Hideg van. Ma szaporábban lépdeltek, mint máskor.
ET
Szeged, 2017-10-28
Üdvözlettel:
Erdős Tamás
6723 Szeged
Róna u. 16/A
Mobil: +36 20 927-.... | |
| 171. | [tulajdonos]: Üvegajtók | 2017-10-29 09:03 |
Az üvegajtók kitárulnak, ők pedig kilépnek az utcára.
Egy műszak alatt ezrek teszik meg ugyanezt. A portásfülkéből pontosan a hipermarket bejáratát látom. A fotocellák egyhangúan szolgálnak. Kinyitnak, összezárnak. Jönnek, mennek a népek, céllal, cél nélkül.
De most ők, ketten bukkantak föl. Furcsa melegség és izgalom fog el, valahányszor meglátom ezt a párost. A kislányt - úgy öt-hat éves lehet - és apukáját. Jönnek, kikerülik a korlátokat, egyenesen a járdaszegélyhez mennek. A gyerek, aki fogja az apja kezét, körülnéz, majd lelépnek az úttestre. A túloldalon, a járdán jobbra fordulnak, és azonnal elvesznek előlem a kerítés és a bokrok takarásában. Talán, ha fél perc az egész. Apuka bal kezében a csöpp kezecske, a másikban pedig egy fehér bot.
Hideg van. Ma szaporábban lépdeltek, mint máskor.
| |
| 170. | [tulajdonos]: Köszönöm szépen | 2017-10-25 21:09 | Drága vagy, Beácska!
Mindig nagy örömet szerzel nekem a szavaiddal!
Nagyon sok szeretettel:
Ildikó | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 169. | Bea: . | [tulajdonos]: kétely | 2017-10-25 20:39 | | Én pedig téged ölellek. Jó, hogy itt vagy. Érdekes egyéniséged, látásmódod, Ildikó-embert nagyon megszerettem. | |
| 168. | [tulajdonos]: kétely | 2017-10-25 18:18 | Az én-líra:
Azon lírai alkotások gyűjtőfogalma, amelyekben a lírai én közvetlenül nyilatkozik meg.
Read more: http://www.kislexikon.hu/enlira.html#ixzz4vD7KzfZg
Mi az én műfajom?
A blog?
Mi az én műfajom?
Az önlíra? (énlíra?)
Hiába várom, hogy kinövöm?
Mert, ahogy egy csajszi, aki viszonylag jó verseket ír, a dokkon írta valakinek, aki szintén írt viszonylag jó verseket, hogy az én-líra, ZSÁKUTCA?
Kérdem én.
Biztos ez?
Ez a fogalom, hogy „önlíra”, nem létezik, amíg csak az Ő tollából, (billentyűzetéből) olvasom.
Ez jutott nekem, mostantól?
A kétség, ami tudjuk Steiner szerint, kifinomult fojtogatás?
De miért a Szfinx?
Érteni akarom!
Miért mondja a következőt R. Steiner?
"Minden kétség, minden kérdés egy kifinomult lidércnyomás. Fojtogatás kifinomult formában. A Szfinx a kétség felhozója, a kérdésekkel kínzó - luciferi alak." Választ kaptam egy kérdésemre.
Itt: https://emf-kryon.blogspot.hu/2015/05/a-szfinxek.html?showComment=1507735210080#c6033275509944629647)
Azt tanultam, a kétség egy lét (működési) állapot, s ha jól tudom, (egy módszerrel) kezelhető. Meg van a képlete.
Amióta csak az eszemet tudom, a magammal szembeni kételkedés állapotában vagyok.
Ez csak a szerelmek első idejében függesztődött fel.
Mit akarok?
A kétség lehet: a cél felfüggesztése. Vagy elvesztése, míg az új cél keresése tart.
A cél lehet másé. Nem saját. De vajon a kétely is? (Nahát!) Igen, amennyiben más személyisége implantálódott belénk.
Ez mit jelent? Fizikai fájdalmat kísérő szavakat. (engramparancs*)
Anyukám kételkedett bennem.
Szó szerint.
+ plusz, csalódott.
Túl sok mindenben voltam más, mint amilyennek szeretett volna?
Mi volt a baj?
Soha nem fogom már megtudni?
Miért?
Mert nincs rá, racionális magyarázat.
A szabályok adva voltak.
Tán, kesze-kuszák.
Az idő, meg telni akart.
Töltöttük hát.
Ki mivel tudta.
A magáéval.
Elrendeltetett?
*engram: olyan mentális képmás, amely fájdalmat, vagy valamennyi, vagy teljes öntudatlanságot tartalmazó pillanatok felvétele. Egy hasonló szó vagy környezet később működésbe hozhatja ezt a felvételt, és miatta az egyén elkezdhet úgy viselkedni, mintha veszély lenne jelen. Ez az egyént olyan gondolkodási és viselkedési mintákba erőlteteti, amely a helyzet ésszerű értékelése alapján nem indokolt.
| |
| 167. | [tulajdonos]: Beának | 2017-10-09 23:33 | Pontosan fogalmaztál.
Így lehet.
Így kell lennie.
Én, picit más vagyok. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
