DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2792 szerző 35859 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Gerevich Andras
  Egy csütörtök
Új maradandokkok

Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
Seres László: Rom-antika
Tamási József: no-go
Zsuzsanna Grande: Tűnőben /2
Jónás Tamás: Fekete higany
Zsuzsanna Grande: folytonosság... addig (jav)
Francesco de Orellana: Még el sem kezdõdött de már elmúlt
Vajdics Anikó: Szerelkezés
M. Szabó Mihály: Riadt lepkeként
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 1 órája
DOKK_FAQ 3 órája
Filip Tamás 6 órája
Vajdics Anikó 7 órája
Albert Zsolt 7 órája
Tiszai P Imre 8 órája
Farkas György 8 órája
Szilágyi Erzsébet 8 órája
Szilasi Katalin 8 órája
Bánfai Zsolt 8 órája
Ötvös Németh Edit 9 órája
Frady Endre 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Lakatos Zsolt 1 napja
Fábián Franciska 1 napja
Seres László 1 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Duma György 3 napja
Kiss Anna Mária 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Jó, ha a vége jó 1 órája
JÓ ÉJT! 9 órája
leállósáv 9 órája
A négy múzsa 10 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 11 órája
nélküled 12 órája
Conquistadores 14 órája
Szuszogó szavak 15 órája
A vádlottak padján 1 napja
Baltazar 1 napja
Játék backstage 1 napja
Frady Endre 1 napja
Zúzmara 1 napja
DOKK estek 1 napja
fejlakók... 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Volt egy pillanat
Legutóbbi olvasó: 2019-01-22 07:59 Összes olvasás: 25975

Korábbi hozzászólások:  
181. [tulajdonos]: átélem2017-11-04 08:20
Mindennek ellenére, mindennel együtt, szinte, megsemmisít engem az Oldalnak, ez a nagysága.
Átélem saját piciségem. Igaz, nem először.
Vajon a tudatalattim, az a "járókeret", amit utamon, lépteimhez használok?
Nagyon-nagyon, nagyon kifejező ez a kifejezés.Pálóczi Antal írta egy vers alá, mikor a szabad verset méltatta. Találóan nevez meg valamit, amit én nem tudtam megnevezni.
Konklózió:
A tudatos elme az, ami "szabad" léptű.
A tudatalattinak van járókerete.
?
Nemrég fogalmaztam meg magamnak:
Hiszek a tudatalattimban. Mert mindíg tudja, mit hova tettem. Mert kihozott engem a Sebes-Körösből, s mert még élek.
S mert , "verseket ír"-(t) nekem. Ez "volt" a legnagyobb örömöm. 2014, ősz óta.

Ide kívánkozik valami, amit én írtam, volt.

Nevelés (variációk) nyers

senki vagyok és senki földi
senki nem szeret csak püfölni

senki vagyok senki földjén
senki szeretett keskeny mezsgyén
senki szerelme meg nem áll
senki mesébe ki nem talál

senki hangomat meg nem hallja
senki zsebe miattam ki nem forog
csak az anyám csak az apám
szerettek akkor és ott

senki nem tudta senki nem gondolta
senkinek nem inge senkinek kontrollja
hiába gondolta nem illett rám nem a hazám

senki nem látta senkinek kárára
sőt inkább javára vált ez a lány
csoda lány ki csupa magány


Nevelés (variációk) kész

I.

Senki vagyok, senki földjéről.
Senki se szeretett, senki se várt.
Senki szerelme meg nem hatott.
Senki mesébe ki nem talált.

Senki hangomat nem hallotta.
Senki zsebét ki nem forgatta.
Csak az anyám, csak az apám,
szerettek akkor, még is talán?

II.

senki nem tudta senki nem gondolta
senki kontrollja kezének ostorja
bár erőltette bár marasztotta
fúrta és faragta elszalasztotta

senki nem látta senkinek kárára
nem nehezedett senkinek vállára
mindig csak javára vált ez a lány
ez a csuda lány aki csupa talány

iPod-PC, 2016.07.08.

180. [tulajdonos]: Korábbi változat2017-11-02 17:24
Szégyellem a Robikámat (1)

Úgy szégyellem az én drága Robikámat.
Szégyellem magamat, felfedett nunámat.

Szegény pára lettünk, parazsat mér' ettünk?
Kerek orrlukakkal miért szenvelegtünk?

Olthatatlan vágy gyúlt testünkben tavasszal,
lelkünk tiszta volt és teljes a malaszttal.

Szerelemből lettünk, két nehéz, rézágyú.
Lebiggyedt a szájunk, tekintetünk bárgyú.

Láttam- észrevétlen -, tagjában bánat gyúl,
bár szívébe hatalmas nem várt erő gyúr.

Feltűnt pillantást elkapó nézése.
Sóvárogva lestem; lát-e? Rám tekint-e végre?

Lába lassú volt a biciklihajtáshoz,
szenvedő szíve a rókaravaszsághoz...

Bár halad – mélázva -, mintha nem is élne,
nem bír velem bánni, se bátran, se félve.

Szisszenetek, 2017. január 24.

179. [tulajdonos]: Szégyellem a2017-11-02 16:57
Úgy szégyellem az én drága Robikámat.
Szégyellem magamat, felhúzott szoknyámat.

Szegény párák lettünk, orrlikunk kitágult,
vágtázni kezdtünk, mint vad lovak tavasszal.

Én lettem szerelmes, majd láthatón Ő es,
rézből öntött ágyú, vasgolyókkal vemhes.

Lebiggyedt a szája, tekintete bárgyú.
Láttam biz' én egyszer, nem vett tudomásul.

Pillantást elkapó volt az igyekvése,
vártam szív-repesve, rám tekint-e végre?

Lába lassú volt a biciklihajtásra,
tudtam, oda minden rókaravaszsága.

Fáradt mozgása volt, mintha alig élne,
mert nem bírt énvelem, se bátran, se félve.

178. [tulajdonos]: érdem2017-11-01 13:22
Az írásomat újra elolvasva, a végén jutott el a tudatomig, mit is mondott anyukám. (No, meg a sok hiba is.) Sokszor úgy éreztem, semmit nem ismer el, ami a saját érdemem.

Most, az jutott eszembe, talán nincs is olyan, ami ne lenne az övé is.

177. [tulajdonos]: jav.2017-11-01 12:43
ugyanabból a minőségből

176. [tulajdonos]: Megtanított írni2017-11-01 12:40
Bele tudjuk verni egymást, a saját szögeibe,

ha leértékeljük, ha kritizáljuk, ha bántjuk, ha kigúnyoljuk, ha elnyomjuk, ha semmibe vesszük, nem tiszteljük.
A bibliában szó esik a szülők tiszteletéről.
A gyermekekéről nem, illetve nem tiszteletként van megemlítve.
Pedig fontos, nagyon fontos, hogy a gyermekeinkben tiszteljük az embert, hiszen „ugyanabból vannak”, mint mi, csak kisebb kiszerelésben, kiszolgáltatva nekünk, hisz nincsenek saját erőforrásaik.
21. Ti atyák, ne bosszantsátok a ti gyermekeiteket, hogy kétségbe ne essenek.

http://szentirascom.blogspot.hu/2011/08/szulok-es-gyerekek-egymashoz-valo.html

Anyukám, egyszer, egyik beszélgetésünkkor, azt mondta.
Egyetlen dolgot bánt meg, az én nevelésemmel kapcsolatban, hogy nem nevelt istenfélővé
Talán azért, mert azt gondolta, lehet, magát megerősítette volna ezzel a szülői szerepében.
Talán azt gondolta, talán akkor tőle is féltem, vagy jobban féltem volna.
De hiszen én féltem tőle, mármint anyukámtól. Eleinte, a verések, később, a szavai, (én így írom: lelki marcangolásai) miatt, még akkor is, amikor már fiatalasszony voltam, s már a kislányom is megszületett. Akkor ébredtem rá, hogy én félek Anyukámtól, s egész gyermekkoromban féltem.
De legszerencsétlenebbül, mindig az anyák-napi ünnepségek alatt, után éreztem magam.
Később, felnőtt koromban, az anyák-napi versek hallatán, előfordult, hogy fékezhetetlenül feltört belőlem a korábban mindig elfojtott sírás. Szinte sírógörcsöt kaptam.
Az utolsó időkben, kérdeztem, mit tanult az iskolában a hittanórákon, s a templomban az istentiszteletek alkalmából. Egyetlenegy dologra sem emlékezett már, úgy, hogy el tudta volna mondani.
Jóval korábban, elmesélte, hogy a papoktól a gyerekek tenyereseket kaptak a hittanórákon, ha a kérdésre nem tudtak válaszolni.
Kérdeztem. Ő is?
Mosolygott, mikor azt mondta. Talán, nem ezekkel a szavakkal. – Olyan is előfordult.
Előfordult, az én kis, szorgalmas, okos, göndör, fehér hajú, angyal anyukámmal. A kis félárva Manci- Mancikával.
(Áldd meg az állatokat, és a gyermekeket!)
Nem emlékezett a tanításokra. Legfeljebb egyre, hogy a gyerekeknek szót kell fogadniuk, s tisztelniük kell a szüleiket. Minden egyéb, gondolom a tízparancsolat is, beépült a tudatalattijába.
Amikor később, sokkal később, a szociális mázat levetette, felbukkant tündéri, gyermeki énje, amit nagyon tudtam szeretni. De a szülői énjét féltem, sőt egyenesen gyűlöltem, egyszer-egyszer.
Még valami! Váltig állította, hogy ő tanított meg írni. Az utolsó háromnegyed évben kezdte el mondogatni, amit együtt töltöttünk, kettesben.
Nem akartam elhinni, hogy komolyan gondolja.

20017. November 1. Mindszentek ünnepe

U.i.: Én pedig azt mondom, hogy én pedig Őt, megbocsájtani a mostohájának.
De erről, majd, talán egyszer... később.


175. [tulajdonos]: Közösséghez tartozás2017-10-29 22:23
Talihó!

Köszönöm szépen a jó cselekedetet, és a bíztató szavakat!

Klára nejem javaslata:" De most fölbukkantak ők ketten." Valóban szebb így, az enyémet kijavítottam.

*

A közösséghez való tartozást öli ki magából a "civilizált" ember.
Minél inkább előteremthető a megélhetés az egyén számára, annál inkább elszigetelődik. Nincs szüksége társra, családra, közösségre. E nélkül a kolonc nélkül is jól él. Nem is beszélve Istenről, aki aztán végképp nem illik az életéről alkotott képbe.

Pedig csak látszólag boldogul egyedül. Bármit, amit fogyaszt, csapatmunkában állítják elő mások, akik szintén magányosak, de a termelés idejére a foglalkoztatók közösségbe szervezik őket.

Azt hiszem, ez a szingli élet teljesen automatikusan fog megszűnni, vagy legalább is egyensúlyba kerülni. A magányosok elhalása után ugyanis nincsenek utódok, akik ezt a példát követnék. Jönnek azok - akár más földtekéről - akik még az ősi, családi modellt tisztelik.

174. [tulajdonos]: Ember, nagy betűvel!2017-10-29 11:19
Csak egy olyan közösséget kell találnunk, amely ELÉG JÓ ahhoz, hogy magunk (is) alakítsuk!

173. [tulajdonos]: Válasz2017-10-29 09:10


Nagyon megérintett. Jól írtad meg, Tamás!

Akkor, most fel is teszem a blogomba, mint Tiedet!

....és, köszönöm, hogy elküldted!

Itt is esik az eső.

Szerintem, igazi változást az ember életében, csak egy közösséghez való tartozás hozhat.

Ha az ember magányos és elszigetelt, talán nem is ember igazán.

Szeretettel ölellek:

Ildikó

172. [tulajdonos]: Üvegajtók2017-10-29 09:05
Az üvegajtók kitárulnak, ők pedig kilépnek az utcára.

Egy műszak alatt ezrek teszik meg ugyanezt. A portásfülkéből pontosan a hipermarket bejáratát látom. A fotocellák egyhangúan szolgálnak. Kinyitnak, összezárnak. Jönnek, mennek a népek, céllal, cél nélkül.

De most ők, ketten bukkantak föl. Furcsa melegség és izgalom fog el, valahányszor meglátom ezt a párost. A kislányt - úgy öt-hat éves lehet - és apukáját. Jönnek, kikerülik a korlátokat, egyenesen a járdaszegélyhez mennek. A gyerek, aki fogja az apja kezét, körülnéz, majd lelépnek az úttestre. A túloldalon, a járdán jobbra fordulnak, és azonnal elvesznek előlem a kerítés és a bokrok takarásában. Talán, ha fél perc az egész. Apuka bal kezében a csöpp kezecske, a másikban pedig egy fehér bot.

Hideg van. Ma szaporábban lépdeltek, mint máskor.

ET
Szeged, 2017-10-28


Üdvözlettel:
Erdős Tamás

6723 Szeged
Róna u. 16/A
Mobil: +36 20 927-....


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-12-23 11:28 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-01-22 08:15   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2019-01-22 08:10   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-01-22 07:49   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:Vagy,/
2019-01-22 07:46   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:jav./
2019-01-22 07:41   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:hozom a formám a vershez/
2019-01-22 06:14   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-01-22 03:03   NAGYÍTÓ /TGF:kérdés/
2019-01-22 02:56   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:KIEG/
2019-01-22 02:36   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:MINTHA SEMMIT SEM TUDNÉK KORR/
2019-01-22 02:31   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:MINTHA SEMMIT SEM TUDNÉK/