NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 00:35 Összes olvasás: 49864| 729. | [tulajdonos]: festés vagy mázolás | 2019-05-19 13:33 | Festés, rajzolás
Régen, gyermekkoromban
már nagyobbacska voltam
szerettem volna egy szép képet festeni.
Mintának ott volt, jobbat nem találtam
mit anyukám házalótól vásárolt
a frissen hengerlt előszobánk falára díszítésül felakasztott kép.
Talán párja is akadt, de arra nem emlékszem.
Ezen hegyek voltak, hegyükön hósapkával
talán innen a vonzódás hozzájuk
vízesés, fák, lombosak, zöldek az előtérben.
Leveleik nagyon aprók, valami puha, érintős,
pötyögtetős technikával lehettek megfestve.
Furcsa, fehér fátyolos aura vette őket körül
ami különösen vonzóvá tette a fantáziám számára a képet.
A festés titkán, szerettem volna áthatolni.
De a mai napig szűz terület előttem a megrajzolt, megfestett világ.
És bármerre néztem, a kertünkben olyat
semmilyen évszakban nem láttam.
Leragadtam tehát, annál a képnél.
Szerencsére őzgida, réten szaladgáló
patakban fürdő gyerekek nem voltak rajta.
Sem szerelmespár, mint a nagynéném képein.
Most, 63 éves fejjel, kedvem támadt
rajzolni, festeni, terápiás céllal.
A rajzolás ment, nem úgy, mint a testnevelés.
Ugyanaz volt a tanárunk mindkettőből.
A munkáimra szinte mindig 5-öst adott.
Meg is dicsérte.
Jó volt a térlátásom, azt hiszem.
A mértani idomok rajzolása, festése különösen jól ment.
Szerettem a szögletes tárgyakat rajzolni ceruzával.
Az árnyékokat mindig jól állítottam be.
Testnevelésből csak a sakkban élveztem hasonló elismerését.
Ami téli sportnak számított.
Nem is értem.
Még annyit, hogy kicsilányként nagyon szerettem és élveztem a színeket.
Alaposan megfigyeltem, megcsodáltam őket.
Boldoggá tettek a vízfesték gombjaim, ceruzáim, gyurmám.
És a famentes füzetek áttetsző fehér simasága.
Gondolom ez hasonló élmény minden nemzedéknek.
Aztán átvették az uralmat az eszköztáraim körében a színes filctollak.
A különböző színű golyóstollak, irónok.
Ezek, már nem adtak a szemnek, léleknek csemegét, frissítő táplálékot.
A „mivel” -ről és „hogyan” -ról áthelyeződött a hangsúly, a „mit”- re
és számomra ott is maradt.
Börs, 2019. május 19.
| |
| 728. | [tulajdonos]: Kreativitás | 2019-05-17 06:55 | Vezsenyi Ildikó
Kreativitás és írás, versek
(jegyzet)
A túlélés 8 dinamikán (mozgatóerőn) keresztül valósul meg,
amely, egy egységet alkotó, koncentrikus körökben képzelhető el.
Mint a víz fodrai a csobbanó kő után.
A második ebből a szex, szerelem, család, gyerekek, és a kreativitás.
Ezért van az, hogy sokan írnak verset, mikor szerelem vagy csalódás éri őket, vagy elvesztik szeretteik valamelyikét.
Az írás persze nem elemi ösztön, ahogy azt a tanárunk mondta, viszont a kreativitás igen, hiszen a túlélés megkövetel minden egyedtől, fajtól, bizonyos szintű kreativitást.
A kreativitás hozta létre az írást.
A versekben, az íráson keresztül megvalósuló kreativitást látjuk.
Természetesen a kreativitás nem egyenlő mértékben van meg mindenkiben, de hogy megtalálható a biztos.
Ezért, elemi.
S ösztön, mert úgymond „beépítetten” hozzuk magunkkal.
Budaörs, 2019. március 9. 18:16
| |
| 727. | [tulajdonos]: Mikor indulsz | 2019-05-09 23:49 | - Mikor indulsz? - kérdezte Nyika az este közeledtével.
- Hamarosan. – válaszolta az asszony az érdeklődésre, pedig nem volt biztos benne, hogy elindul - e egyáltalán. Ahhoz fel kell állnia a géptől, s az nem mindig sikerül időben, ha már leült elé. Pedig tudja, Morzsika, mindig nagyon várja az indulás pillanatát, fel-alá rohangál, ha megsejti a készülődést.
Azután, hirtelen, mégiscsak eldöntötte, most vág neki az útnak, mert egyre sötétedett, s a halogatással megint, mint már korábban is sokszor belecsúsznak az éjszakába.
Ami nem lenne baj, hisz a felén is túl van már a Holdtölte. Felhő alig van az égen. Ilyenkor még az erdei úton is lehet látni. Biciklilámpa sem kell hozzá. Meleg zokni, melegítő, telefon, műanyagkanna friss vízzel, kis műanyag tál. Ezen az estén széldzseki is kellett, mert lehűlt a levegő. Pedig, június 23.-át írunk. Túl vagyunk két nappal a nyári napfordulón.
Azonban, pár éve, az asszonyt, már csak a Holdnaptár érdekli. Ilyentájt szokta, valami kiismerhetetlen érzés a hatalmába keríteni. Nyugtalanság. Furcsa kívánása az útra kelésnek. Feltámadt belső erő.
Már elmúlt 62. Vajon ez a szokása 82 évesen is mozgásba lendíti? Láthatósági mellényt nem vitt magával, s a biciklin, sem elől, sem hátul nem égett a lámpa, de még a kézifék sem működött, csak a kontra valamelyest, ami - úgy gondolta -, elég is lesz neki. De, legalább az ülésen nem kellett állítani. Újabban, Nyika, rá való tekintettel, nem tekerte fel maximumra, kényelmessé téve a maga számára a pedálozást, ha takarmányért ment a Majorba, vagy a dohányboltba, vagy a két vegyesbolt valamelyikébe. Aztán meg, persze, legtöbbször úgy hagyta. De, most valami megváltozott. Mintha a férfi elkezdett volna figyelni rá. A szükségleteire, az igényeire, s ő viszonozta ezt. Még az írás, az internet kényszerének sem engedett napközben ez alatt a hét alatt, amit együtt töltöttek. De tudta, ha Nyika tovább maradna, még néhány nap, s tovább már nem tudna, és nem is akarna ellenállni a csábításnak.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 725. | Kosztolányi M.: ... | 2019-05-05 23:01 | Na most ezt jól félreértetted, sajnálom, írok privátban :)
mara | |
| 724. | [tulajdonos]: sajnos | 2019-05-05 20:48 | Míg aludtam egy istenit, félek, hogy rólam volt szó.
Sértve érzi magát a tulajdonos? Még mindig? Valamit nagyon eltalálhattam nála.
Pedig, semmit sem von le az ő nagyszerűségéből, ha...
Ráadásul, eszembe se jutott.
De, ha így van, téved, mert egy dolgot biztosan nem szoktam: másokat hülyének nézni.
Inkább az a baj, hogy, véresen komolyan veszem, s van elvárásom feléjük.
Főleg, ha a hozzáértés ígéretét kívánják hordozni.
Igen, feltettem egy versem, a gyét is megjárta, s volt akiknek tetszett.
De fel vagyok készülve, hogy a nyilvános papírkosába kerül.
Nem kéne, túl komolyan venni, ami történni fog vele.
Az Antológiákról:
Nem pályázik a tulajdonos? Inkább leszólja őket? Mert azokból kimaradni, ha már megpróbált
bekerülni, igen nagy blama lenne? Netalán félti a Dokkon kialakult önképét?
Szerintem, nincs miért aggódnia.
A Kodolányi Egyetem Antológiái színvonalasak, én büszke vagyok a beválogatásra.
Főleg, hogy nem egy "mezei" kiadó adta ki, és nem bevétel céljából, ahogyan ő gondolja.
Hanem az egyetem felnőtt képzése, és a "Jelenlét" Szépírói Kör mutatta fel, három évfolyam
munkájának eredményét.
Nehéz ám nekem, megrendelésre, házi feladatot írni.
Nehezen áll rá az agyam.
Mindig valami mást írnék, az okoz igazi örömet.
De, ezt felejtsük el, mondta a Tanárunk, mert az a múlt, a középiskolai tananyag hatása.
Én meg, isteni megerősítésnek, ajándéknak, jutalomnak gondoltam.
S ennek örömét szeretném megosztani másokkal, talán nem is a verset.
Mint hajdanán a diót.
| |
| 723. | [tulajdonos]: felismerés | 2019-05-03 22:14 | Nyafogtam a fiamnak viccesen, hogy bekrepált a gépem, és rengeteg minden benne ragadt, mielőtt lementettem volna pendrájvra, (pedig kérte, hogy még aznap történjen meg a mentés, mikor megkaptam a lányomtól az új gépet), s nem segít rajtam.
- Nem is szeretsz! - vádoltam.
- Ha nem szeretnélek, nem mondtam volna, hogy ments mindent a pendrávjra, meg előtte azt sem, hogy mindent a Dropbox-ba ments. - válaszolta kissé ingerült szemrehányással.
S ekkor értettem meg, hogy miért nyaggatott engem anyukám mindenfélével. Miért mondta mindig, hogy mit csináljak, vagy mit ne csináljak. Ha nem szeretett volna, mindent rám hagyott volna. Nem figyelmeztetett, nem dorgált volna, és nem követ el mindent, nem ragad meg minden eszközt, hogy hatást gyakoroljon rám.
:-(
Ennek fényében, hálás vagyok, szeretem, és mindig is szerettem az anyukámat, és sajnálom, hogy félreértettem őt. Nem láttam meg, nem érzékeltem, a felém irányuló szeretetét, mert a félelemeim, szorongásaim, és az indulatjaim elvakítottak. Ő pedig nem tudta, hogyan kell ezeket feloldani, vagy elejét venni a bajnak.
Egyszer, már élete vége felé azt mondta. Egy dolgot nagyon megbánt a nevelésemmel kapcsolatban. Hogy nem nevelt "istenfélővé", Istent tisztelővé. Én inkább úgy fogalmaznék, „istenszeretővé.”
Én is sajnálom, mert akkor, legalább lett volna nekem is menedékem, lett volna kibe, mibe kapaszkodnom. Nem éreztem volna magam annyira egyedül. S gondolhattam volna úgy Istenre, mint aki ismer, elfogad, és szeret. S amit én teljes szívemből viszonzok. S talán, talán, nem akartam volna engedetlenséggel mindezen jókat kockára téve elveszíteni.
.
| |
| 722. | [tulajdonos]: a lényeg | 2019-05-03 21:21 | Hatalmas munka, kitartó tanulás, és a szenvedéseinkre való, kényelmes szembenézésig tartó, ismételt ránézés vezet el a megvilágosodáshoz. Ez hozza el az áhított megkönnyebbülést és szellemi szabadságot.
De mi is az a szellemi szabadság?
Majd legközelebb. Meg kell keresnem a pontos meghatalmazást.
Emlékezetből: az a szellemi szabadság, amikor képes vagy nagyon nagy teret birtokolni, ok vagy tér, idő, anyag és energia fölött, azaz, képes vagy ezeket teremteni. Ez, egy istenszerű állapot, amikor képességeid teljes birtokában vagy.
A szabad szellemi lényeknek "semmijük nincs", "csak" képességeik. Először, egy csomó, értékesnek tartott dolgot kel "elveszíteniük", amelyek tömeget képviselnek, ahhoz, hogy visszanyerhessék eredeti állapotukat, és képességeiket.
Tömeg: bizonyos anyagmennyiség
Megtaláltam a pontosat, a jegyzeteim között.
Tehát.
Szabadság:Energia, vagy anyag időben és térben való teremtésének, vagy pozicionálásának képessége. Rengeteg tér, és a képesség ennek használatára.
A szabad szellemi lény, az: OT
Operatív thetán
Théta = szellem, gondolat
Thetán: modern stílusban - amit a műszaki tudományok használnak szavak létrehozására -
főnevet alkotunk
Olyan személy, aki a testétől függetlenül képes működni, akár van teste, akár nincs. Ő, most már Ő, saját maga, és nem függ az univerzumtól. Hajlandó, és tudó ok az élet, a gondolat, anyag, tér és idő felett. Ez, vonatkozik az elmére és az univerzumra is.
| |
| 721. | [tulajdonos]: folyt. | 2019-05-03 19:46 | Tapasztalati megfigyelés, hogy azok az emberek, akikben nincs erős és bátor hit a Legfelsőbb Lényben,
kevesebbre képesek, kevésbé erkölcsösek, kevésbé értékesek a saját maguk, és a társadalom számára.
| |
| 720. | [tulajdonos]: Nyolcadik dinamika | 2019-05-03 19:39 | Szia, kedves Olvasó! Üdvözöllek!
A szcientológusok, és én sem hiszek az angyalokban,
de elfogadjuk, a más hitét.
A szcientológiában, az "ilyet" biztos adatnak hívják.
Bármi lehet biztos adat.
De, sosem hittem, sem angyalokban, sem
isten létezésében.
Most sem hiszek,
de, logikailag elfogadható számomra a létezése, és elhiszem hogy meg lehet tapasztalni.
Vannak akik már ezt meg is tették.
Csak nem amolyan kaporszakállúként.
A saját viccem:
Két sós vízcsepp beszélget a hullámok között.
- Mondd, te hiszed, hogy létezik tenger?
- Nem
- Akkor mit keresel itt?
Új laptopról írok,
a lányomtól kaptam, pont jókor, mert a régi ma bekrepált. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
