NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 07:36 Összes olvasás: 49333733. | [tulajdonos]: verset olvasok | 2019-05-23 14:17 | Friss élmény
Néha, gyakran, mint az előbb olvasok egy verset, s ledöbbenek hogy mennyire jó! Aztán még aznap, legkésőbb másnapra elfelejtem. Ha lementem, elfelejtem azt is. Nem veszem elő, mert annyi a vers mint a nyű.
| |
732. | [tulajdonos]: jav. | [tulajdonos]: megértése valaminek | 2019-05-22 13:06 | Az elfogadás törvénye
Előbb hasonlónak kell lenned csak azután különbözhetsz.
Elszúrtam. Fordítva csináltam.
2019.május 22. 12:53 | |
731. | [tulajdonos]: megértése valaminek | 2019-05-22 12:54 | Az elfogadás törvénye
Előbb hasonlónak lenned csak azután különbözhetsz.
Elszúrtam. Fordítva csináltam.
2019.május 22. 12:53 | |
730. | [tulajdonos]: Mi szép. mi jó? | 2019-05-22 08:15 | Egy volt istentelen eszmélése
Az istenes motívum megemeli az írásaimat? Mint dagály a kikötői hajót?
Istennek ajánlva aki nem csak templomokban köztetek jár és szívekben lakozik
egész életem 63 évét templom mellé járással töltöttem
Gyermekkoromban templom mellé jártunk. Mondhatnánk, templomkerülők voltunk s egyben, ön és közveszélyesek.
Azért írtam mindennap mindenfélét kifulladásig hogy edzésben tartsam magam míg elérkezik az idő. Az én időm! Tart, míg a májam, s még három nap.
Én is szeretem a Tanár urat! Hogy ne szeretném! Az ízlésről: Ez a kabát jó az APEH- ba. Ide más kell. /Ali bohóc/ Egyet tanulj meg, mondta miközben szétosztottuk a szajrét. Mérték! Mikor kinyitották a szemüket és körül néztek mindenkinek a keze magasban volt. Ami válasz volt a kérdésre. Ki lopott életében valamit?
Nem csak az a költészet, ami a Dokkon preferált.
Az őszinte, hiteles, tiszta írásomra tegnap este azt mondta valaki pornó nem merész
s nem lehet jó mert nem Apollinaire írta Én meg azt, büszke leszel még rá, hogy te hallottad másodszorra, miután napvilágot látott. Érdekes, hogy aki felállt és elment, miután gondosan megvárta a végét, annak eszébe sem jutott, hogy jobbat, szebbet, hitelesebbet tegyen le az asztalra az enyém mellé. Hogy a közönség szabadon választhasson, jó és rossz, szép és csúf között, Isten szándéka szerint.
A dadaizmusával bomlaszt, volt a vád ellene.
Kodolányi? Ja hiszen a Kodolányi! Persze.
Aztán kiderült miket olvasgatnak itt nekem, miközben elítélik a tanár urat, mint a családok ellenségét.
Apollinaire 11000 vesszejét.
A kis hamisak! Felfordult a gyomruk, majdnem hánytak tőle, de végig olvasták. Persze, nem tarom kizártnak, hogy a tanár urat, a párizsi páholy rendelte magához legutóbb is. Iránymutatásra, hogyan mérje csapásait lehetősége szerint a magyar családokra. Lux Elvira is azt mondta. Nem kellett volna a bordélyházakat betiltani. HOGY NE EGY EGÉSZ ORSZÁG VÁLJON BORDÉLYHÁZZÁ!
De hisz! Minél inkább írtunk valamit, annál erősebb lesz. Minél inkább nyomjuk a labdát víz alá, annál magasabbra szökik,
mihelyt elengedjük. HOGY EGY EGÉSZ VILÁG VÁLJON BORDÉLYHÁZZÁ!
A 11, kultikus szám. Jelzi a merénylést az ember világa ellen. Szeptember 11. Stb. stb. Mesterszám. Tanultam az ezotériából. Apollinaire nyilván tudta ezt, s megezerszerezte.
Anyukám nem sokkal a halála előtt árulta el, mi az, amit megbánt a nevelésemben. Hogy nem nevelt istenfélővé. Mikor kérdeztem tőle, mit tanult a papoktól a hittan órákon, nem tudta megmondani, csak a tenyeresekre emlékezett. Mikor szánni kezdtem, megkérdeztem nagyon fájt-e, azt mondta, titokzatosan mosolyogva, arra vigyáztak, hogy neki ne nagyon. Az apukája, a nagyapám, Körösladány falubírója volt, ugyanis. És kocsmája volt, aminek a tetején szobák voltak kialakítva, szobáztatásra. Ahová, ő, a nagyapám, soha nem tette be a lábát, s alkoholt sem ivott. Anyukám sem tévedhetett fel a lépcsőn. Arra, nagyon vigyáztak.
Nyilván a sors kiegyenlítése, hogy a férjem szereti az italt, túlságosan is. S bizony rendszeres látogatója a kocsmának. Gyermekeink és én viseljük ennek ódiumát. Kárpótlásúl, gyermekink a nagyapjuk makulátlan erkölcsi tartását örökölték. El nem tudom képzelni, hogyan nézhet ki az a gén, amely ilyet hordoz.
Lux Elvira mesélt nekem egy történetet. Szőke göndörhaja volt, majdnem olyan fehér, mint anyukámnak. Gyönyörű szép kislány volt, de nagyon rossz gyereknek tartották, akibe belekapaszkodott az ördög. Egyházi iskolába járt. És mint nekem, mostoha gyermekkora volt, de nem olyaténképpen mint nekem. Rengeteg büntetésben volt része az előbb említett „rosszaság” miatt. De, amikor Karácsonykor színjátszásra került a sor, s az angyal szerepét kapta, akkor értette meg, mi vezérli az embereket. A látható dolgok, a külsőségek.
Erről meg az jut eszembe:
Darnel Christian mondta a kommunikációs tréningjén, amit én félve mondtam csak ki a trénerképzőn, (ezért nem lett belőlem tréner, mert változtatni ezen nem akartam), hogy ha fontosabb neked, hogy jól nézzél ki, mint az életed minősége, akkor egy seggfej vagy.
Tegnap este, többek szemében, nem néztem ki jól. De néhányak szemében, igen. Mert nem viseltek szemellenzőt, s a „csúnyában” meglátták a szépet.
De Apollinaire művében, ha jól sejtem, igen kevés szépség lehet. Az, hogy paródia, nem lehet rá mentség.
Egy istentelen eszmélései
Milyen jó kötetcím lenne!
Szerinted, FRÍ? Néha betemetnek mások véleményei. De már nem maradok úgy. Kiásom magamat.
| |
729. | [tulajdonos]: festés vagy mázolás | 2019-05-19 13:33 | Festés, rajzolás
Régen, gyermekkoromban már nagyobbacska voltam szerettem volna egy szép képet festeni. Mintának ott volt, jobbat nem találtam mit anyukám házalótól vásárolt a frissen hengerlt előszobánk falára díszítésül felakasztott kép. Talán párja is akadt, de arra nem emlékszem. Ezen hegyek voltak, hegyükön hósapkával talán innen a vonzódás hozzájuk vízesés, fák, lombosak, zöldek az előtérben. Leveleik nagyon aprók, valami puha, érintős, pötyögtetős technikával lehettek megfestve. Furcsa, fehér fátyolos aura vette őket körül ami különösen vonzóvá tette a fantáziám számára a képet. A festés titkán, szerettem volna áthatolni. De a mai napig szűz terület előttem a megrajzolt, megfestett világ. És bármerre néztem, a kertünkben olyat semmilyen évszakban nem láttam. Leragadtam tehát, annál a képnél. Szerencsére őzgida, réten szaladgáló patakban fürdő gyerekek nem voltak rajta. Sem szerelmespár, mint a nagynéném képein. Most, 63 éves fejjel, kedvem támadt rajzolni, festeni, terápiás céllal. A rajzolás ment, nem úgy, mint a testnevelés. Ugyanaz volt a tanárunk mindkettőből. A munkáimra szinte mindig 5-öst adott. Meg is dicsérte. Jó volt a térlátásom, azt hiszem. A mértani idomok rajzolása, festése különösen jól ment. Szerettem a szögletes tárgyakat rajzolni ceruzával. Az árnyékokat mindig jól állítottam be. Testnevelésből csak a sakkban élveztem hasonló elismerését. Ami téli sportnak számított. Nem is értem. Még annyit, hogy kicsilányként nagyon szerettem és élveztem a színeket. Alaposan megfigyeltem, megcsodáltam őket.
Boldoggá tettek a vízfesték gombjaim, ceruzáim, gyurmám. És a famentes füzetek áttetsző fehér simasága. Gondolom ez hasonló élmény minden nemzedéknek. Aztán átvették az uralmat az eszköztáraim körében a színes filctollak.
A különböző színű golyóstollak, irónok. Ezek, már nem adtak a szemnek, léleknek csemegét, frissítő táplálékot. A „mivel” -ről és „hogyan” -ról áthelyeződött a hangsúly, a „mit”- re és számomra ott is maradt.
Börs, 2019. május 19.
| |
728. | [tulajdonos]: Kreativitás | 2019-05-17 06:55 | Vezsenyi Ildikó Kreativitás és írás, versek (jegyzet)
A túlélés 8 dinamikán (mozgatóerőn) keresztül valósul meg, amely, egy egységet alkotó, koncentrikus körökben képzelhető el. Mint a víz fodrai a csobbanó kő után. A második ebből a szex, szerelem, család, gyerekek, és a kreativitás. Ezért van az, hogy sokan írnak verset, mikor szerelem vagy csalódás éri őket, vagy elvesztik szeretteik valamelyikét. Az írás persze nem elemi ösztön, ahogy azt a tanárunk mondta, viszont a kreativitás igen, hiszen a túlélés megkövetel minden egyedtől, fajtól, bizonyos szintű kreativitást.
A kreativitás hozta létre az írást. A versekben, az íráson keresztül megvalósuló kreativitást látjuk. Természetesen a kreativitás nem egyenlő mértékben van meg mindenkiben, de hogy megtalálható a biztos. Ezért, elemi. S ösztön, mert úgymond „beépítetten” hozzuk magunkkal.
Budaörs, 2019. március 9. 18:16
| |
727. | [tulajdonos]: Mikor indulsz | 2019-05-09 23:49 | - Mikor indulsz? - kérdezte Nyika az este közeledtével. - Hamarosan. – válaszolta az asszony az érdeklődésre, pedig nem volt biztos benne, hogy elindul - e egyáltalán. Ahhoz fel kell állnia a géptől, s az nem mindig sikerül időben, ha már leült elé. Pedig tudja, Morzsika, mindig nagyon várja az indulás pillanatát, fel-alá rohangál, ha megsejti a készülődést. Azután, hirtelen, mégiscsak eldöntötte, most vág neki az útnak, mert egyre sötétedett, s a halogatással megint, mint már korábban is sokszor belecsúsznak az éjszakába. Ami nem lenne baj, hisz a felén is túl van már a Holdtölte. Felhő alig van az égen. Ilyenkor még az erdei úton is lehet látni. Biciklilámpa sem kell hozzá. Meleg zokni, melegítő, telefon, műanyagkanna friss vízzel, kis műanyag tál. Ezen az estén széldzseki is kellett, mert lehűlt a levegő. Pedig, június 23.-át írunk. Túl vagyunk két nappal a nyári napfordulón. Azonban, pár éve, az asszonyt, már csak a Holdnaptár érdekli. Ilyentájt szokta, valami kiismerhetetlen érzés a hatalmába keríteni. Nyugtalanság. Furcsa kívánása az útra kelésnek. Feltámadt belső erő. Már elmúlt 62. Vajon ez a szokása 82 évesen is mozgásba lendíti? Láthatósági mellényt nem vitt magával, s a biciklin, sem elől, sem hátul nem égett a lámpa, de még a kézifék sem működött, csak a kontra valamelyest, ami - úgy gondolta -, elég is lesz neki. De, legalább az ülésen nem kellett állítani. Újabban, Nyika, rá való tekintettel, nem tekerte fel maximumra, kényelmessé téve a maga számára a pedálozást, ha takarmányért ment a Majorba, vagy a dohányboltba, vagy a két vegyesbolt valamelyikébe. Aztán meg, persze, legtöbbször úgy hagyta. De, most valami megváltozott. Mintha a férfi elkezdett volna figyelni rá. A szükségleteire, az igényeire, s ő viszonozta ezt. Még az írás, az internet kényszerének sem engedett napközben ez alatt a hét alatt, amit együtt töltöttek. De tudta, ha Nyika tovább maradna, még néhány nap, s tovább már nem tudna, és nem is akarna ellenállni a csábításnak.
| | Olvasói hozzászólások nélkül725. | Kosztolányi M.: ... | 2019-05-05 23:01 | Na most ezt jól félreértetted, sajnálom, írok privátban :)
mara | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|