NAPLÓK: Tépett Rétegek Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 04:55 Összes olvasás: 9026| 19. | [tulajdonos]: Tépő Donát 5k/4 | 2014-08-24 16:42 | 4. Katriss
Egy botanikus kerttől néhány utcára, Koppenhágában született, ahol az emberek folyton fáztak, mert az őseik valamikor rosszul választották ki az élőhelyüket. A városban persze működött a központi fűtés, de az utcákra rakódott fanyar szürkeség megbénította az emberek akaratát, hogy igazán melegséget tudjanak érezni.
Azon a napon született a későbbi híres szerb-dán focista Rajko Lekic is, de erre már senki nem emlékszik, mivel aznap egy jóval különösebb esemény történt: tömeges lepkehalál pusztított a városban. A háztetők roskadoztak az elhullott szárnyasok hulláinak porától, az ablakokat betörte a végbe menők halálsikolya, a Fredensbro hídján térdig gázoltak az autók a káposztalepkék élettelen leplében, és mindent beterített a könnyűléptű elmúlás. A híradósok persze a péniszüket ráncibálták egy álló hétig örömükben, hogy végre van téma, történik valami. S, mintha ez a különös jelenség meghatározta volna Katriss elkövetkező rezgéshullámait az időben, az egész élete ilyesforma groteszk és bizarr filmmé változott már az első években: az oviban akasztófakötél volt a jele, és senki nem akart vele barátkozni. A kislányok folyton azt mondták, hogy furcsa piros fényt látnak körülötte, és bár a szülők jó része nem hitt a parajelenségekben, de hormonális ösztöneik rögtön felülkerekedtek józan eszükön, ezért Katriss csakhamar egyedül találta magát a homokozóban, ahol legalább a fiúk nem féltek tőle. Igaz, mindig Piroskának csúfolták, de nem bánta, mert hagyták, hogy óriás homokvárakat építhessen, amelyet aztán a Lego figurákkal folytatott csatában felhasználtak.
Az iskolában már komolyabb gondokkal is szembe kellett néznie. Hiába próbált meg ugyanolyan ízléstelen ruhákba járni, ugyanolyan béna hajviselettel rémisztgetni a járókelőket, a lassan serdülőkorba forduló és nemsokára utódhordozásra is alkalmassá váló társai egyenesen gyűlölték. Gyűlölték, mert belül más volt, és másnak lenni a kilencvenes évek elején, egyet jelentett a szabadsággal, ami pedig a történelemkönyvek szerint viszont nem volt ildomos. Soha nem hívták meg például a délutáni babazsúrokra, ahol lazacos tésztát ettek, és nézték az MTV-n, ahogy Haddaway a szerelmet kutatja, testnevelés órán, futás közben pedig szándékosan belelökték az iskolát körülkerítő szögesdrótba. Hálaadáskor rendszerint azt javasolták neki, hogy ne is öltözzön be semminek, úgy is jó lesz az esti cukorkakéregetéshez, ahogy van, és olyan is előfordult, hogy az uzsonnájába valamilyen tisztítósert raktak, amit előző nap a takarítószertárból csentek. Katriss mindezen, az egészséges tinédzser lelket meghatározó társasági élményekből kimaradt, ezért inkább egy darabig ismét a fiúk barátságát kereste. A Faelledpark pázsitján ismerkedett meg először az igazi, jólesően libabőrössé sarjadzó érintéssel egy nagyon szőke srác közreműködésével, akit viszont másnap elütött egy kisállat kereskedés szállítókocsija.
Ettől kezdve még inkább távol tartotta magát tőle minden korabéli, és most már a fiúk sem szívesen foglalkoztak vele. A legtöbben boszorkánysággal vádolták, és osztályfőnöki órán a máglyán való elégetését sürgették. Hilde tanárnő azonban ennél jobb diplomáciai érzékkel rendelkezett: és negyedik év végén megbuktatta Katriss-t biológiából és magatartásból, így aztán évet kellett ismételnie. Ez nagy felháborodást keltett a családban.
Anyja, aki az Yderhavneni dokkok környékén menzáztatta minden nap a bálnavadászokat, egyenesen epegörcsöt kapott, hogy két hétre szanatóriumba kellett küldeni. A rokonok sorra telefonáltak, hogy biztosítsák apját együttérzésükben, egyúttal felhívják figyelmét a globális felmelegedés várható következményeire is. De azt már nem nagyon tudta meglepni semmi a világon, amióta rajtakapta főnökét egy hintalóval a játéküzem hátsó raktárában, ahol dolgozott.
Katriss tehát magára maradt, s nem lévén egyetlen valamire való barátja sem, a tanulásba ölte minden energiáját. Erre az évismétlés kapcsán csakugyan szüksége is volt, mindazonáltal elhatározta, hogy ezen túlmenően be fogja bizonyítani az egész világ számára létezésének jogosultságát. De a győzelmeknek súlyos ára van a föld nevű bolygón, legalábbis azok számára, akik nem valamely kiválasztott, szerencsés kaszt tagjai. Katriss útja pedig még annál is rögösebb volt, mint ahogy azt előre sejtette, és még évekig bujkálni kényszerült dermesztően szürke magánya mögé, mire meglelte a helyes irányt.
Úgy vélte, érdemes lenne valami hasznossal előrukkolni az emberiség számára, mert akkor talán egyszerre mégis meg fogják őt szeretni, és amikor lemegy a sarki boltba tampont venni, nem kell majd attól sem tartania, hogy a járókelők megdobálják Molotov-koktélokkal.
Miután könnyedén leérettségizett, majd nem ment el az azt követő bankettre, ahol nem szedett be különféle színű amfetamintablettákat, nem ivott a puncsos tálból, nem okádta végig hazafelé a Hamletsgade járdáját, és nem vesztette el szüzességét sem, egy kellőképpen unalmas nyár után nagy reményekkel vágott neki az egyetemnek.
Az már korábban a felvételinél is nyilvánvaló volt számára, hogy az emberiség fejlődését leginkább a biokémia határozza meg, ezért nem resttelt ezen a szakon próbálkozni minden reggel a Blegdamsvej-en található egyetemi épületben. Itt már szerencséjére nem átkozták ki a csoporttársai sem, mivel épp a kilencvenes évek végét írjuk, a másság divattá fajulásának hőskorszakát: a fiatalok Marilyn Mansont hallgattak, és kollégiumi szex partikat rendeznek, és ha valakinek nem volt legalább egy meleg ismerőse, az cikinek számított. Az orvostudomány nagy részét pedig az AIDS-en kívül még mindig a rák ellenszere izgatja, amikor is a másodéves Katriss egy konferencián összeismerkedik Dr. Chennel, aki a természetes alapanyagokból készült hagyományos gyógyhatású készítmények gyártásán fáradozik. Dr. Chen a sondeborgi kórház főorvosaként tartott előadást a mérgező dán gombákról, melyek kivonatából jóféle mérgeket lehet felhasználni a kutatások során. Chen és társa Christensen addigra már kifejlesztettek egy malária elleni szert kínai édesgyökér kivonatból, és épp tesztalanyokat kerestek a legújabb kísérletekhez. Rövid szemrevételezés után Katriss erre igen megfelelőnek bizonyult, cserébe nagyvonalú segítséget ajánlottak neki diplomamunkájának elkészítéséhez.
Így aztán Katriss Sondeborgba költözött, s még mindig érintetlen vaginájával várta, hogy az idő teljen. És az idő csak telt.
A kertvárosi lakás épp annyira volt komfortos számára, mint macskának a hordozóketrec, de munkája, amit a kórházban végzett, legalább kecsegtető eredményekkel szolgált: a malária visszaszorítása után végre a rákos megbetegedések területén találta magát, ahol aztán igazán kamatoztathatta tudását, és hamarosan még a szerelem is rátalált egy zsidó fiú személyében, akit Wotannak hívtak.
Wotan olyan páciens volt, akinek az összes felmenő rokona hasnyálmirigyrákban ment el egészen a szüleit bezárólag, ezért aggódni kezdett az élet további értelmét illetően. Így került az intézetbe, melyben Katriss sztaninokkal kísérletezett a rák visszaszorítása ügyében, és azt állította, hogy ezzel a módszerrel 11 százalékkal csökkenthető a hasnyálmirigy rák kialakulása. Wotan ennek annyira megörült, hogy észrevétlenül a lányba szeretett, aki pedig, mivel eddig nem szerette még senki, nyilvánvalóan meglepődött, és azonnal viszonozta az érzést. Lecsapott rá, mint sas a csibére.
Miután a kezelés véget ért, Wotan elmondta, hogy valójában nem sokat remél a jövőtől, hiszen tudvalévő, hogy a rák egyetemes ellenszerét már rég megtalálták, csak épp a gyógyszeriparnak még nem éri meg piacra dobni. Igaz, hogy nagyot szakítanának vele, de csak egyszer, és utána nem lenne több rákos, akibe tömhetnék a bogyóikat hónapokon keresztül. Bármennyire is hihetetlennek tűnt elsőre Katriss számára, hogy a sok kicsi sokra megy elvének megfontolásával a nemzetközi orvostudomány visszatartja az eredményeket, hinnie kellett szerelmének, s ily módon meg kellett hasonulnia önmagával.
Amikor nem sokkal később Wotan megkérte a kezét, átlátszó búcsút intett gombás karrierjének, és könnyű lélekkel utazott nászútra Magyarországra mert most már tudta, hogy egyetlen életet –a sajátjáét - is elég megmentenie ahhoz, hogy megdicsőüljön.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
