NAPLÓK: Tépett Rétegek Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 17:10 Összes olvasás: 9028| 18. | [tulajdonos]: Tépő Donát_5K / 3 | 2014-08-14 22:28 | 3. Kathline
Egy botanikus kert tőszomszédságában született Edinburgh-ban. Eredetileg a Murrayfield kórházban kellet volna világra jönnie, de épp azokban a napokban történt, hogy az ismert városi zenekar, a The Exploited, a punk mozgalom úttörője úgy döntött, hogy onnantól kezdve crossover trash zenét fog játszani. Ez annyira mellbe vágta a helyi fanatikus kakastaréjosokat, hogy még a szegecseik is lepattogtak bőrdzsekijeikről felháborodásukban. A városban rögtön zavargások törtek ki: éjszakánként a vandálokká málló szipusok és herkások válogatás nélkül tapostak szét mindent, ami az útjukba került. Sajnos azon a véres hajnalon Kathline-ék kertje is áldozatul esett a Gelnogle Road-on, amikor a rendőrök üldözték őket, s így kénytelenek voltak keresztülhasítaniuk az épp oda épített lakáson a menekülésük érdekében. Ennek ára pedig a merevre rémült anya szülésének megindulása volt. Kathline apja mindebből semmit sem észlelt, mivel ő a pincében feküdt teljesen betépve a babzsák fotelében, mellette a hámló parázzsal teli hasispipájával. ⌠Lévén apja muszlim vallású, Kathlinéknél az alkohol tabunak számított, ellenben a ház minden zugában rejtett csokitáblácskák lapultak vésztartalék gyanánt.⌡
Szerencsére azért a szülők nem voltak túlságosan vallásosak egészen nagykorúságáig. Az anyja például egyszerű pogánynak tekintette magát, amivel ugyan idejekorán megbotránkoztatta a szomszédokat, de ennek még örült is: élvezte, ahogy a vakbuzgó, hithű szolgák vasárnaponként ösztönszerűen megtámadták a Szent András templomot, fenséges nyugalmat hagyva ezáltal maguk mögött a környékre. Vasárnap délelőtt olyan csend honolt a Queen Street Garden felett, hogy még az idetévedt turisták is azt hihették, talán a földönkívüliek szépen csendben deportálták a fél várost.
Kathline mindent megkapott, amit egy gyerek megkaphatott akkoriban: napelemes kerti ugráló-szettet, akkumulátoros játékpapagájt, felhúzható mini-vibrátort, elemes sakk-készletet. Gyermekkora boldogan telt az észak-skóciai fellegvárban, ahol a macskaköves utcákon még kutyák jártak, és a fenevadak ott leselkedtek a Salisbury Crags kápolnaromjai között eperfagyit nyalogatva. De Kathline már iskolás lány korára kiismerte a város minden szegletét. Apjának ő szállította a marokkói hasist, melyet centekért árultak Portobello Beach-en, főleg ha nem tudták, hogy a vásárló arab származású. Kathlinen pedig nemigen látszottak a faji jellegzetesség eseti tünetei, így némi zsebpénzért cserébe iskola után eljátszotta a transzporter szerepét. Barátnőivel aztán a beszerzés ürügyén bejárták az egész várost, és ismerkedtek a helyi szokásokkal. Kedvenc helyük az Artúr névre hallgató kihűlt vulkán volt a város közepén, ahol minden este koravén szerelmespárok őgyelegtek a kráter peremén. Fogdosták egymás nemi szervét és hallgatták a város periodikus zümmögését, melybe éles sirálykrákogások keveredtek a fejük felett. Hát igen. Kathline számára már az első peteérése előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a lányokhoz vonzódik. Nem volt mit tenni. Tornaórán elnézte dudorodó melleiket, felfedezvén az övétől eltérő típusokat, miközben különös érzések kerítették hatalmába. Nem tudta, hogy ez jó vagy rossz-e, egyszerűen csak hagyta magát sodródni az eseményekkel.
Az idő pedig csak telt. Olyan gyorsan, hogy mire észbe kapott, már kész nővé érett, és akárhogyan is próbálta meglátni a szépet a vele együtt szőrösödő fiúkban, azok egyre inkább sörszagúbbak lettek, és büdöseket fingottak. Ráadásul túl beteg zenéket is hallgattak: Amon Tobint, Squarepushert meg Dijf Sanderst. Az viszont egyátalán nem zavarta Kathline-t, hogy kortársai nagy része az eki/speed/fű/gomba/trip/rush/kéjgáz heptagonjában tömöríti mindennapi rezgéseit, kisajátítva ezzel a tehetetlenség elleni bosszúvágyat.
Túl a leszbikus felvonulásokon meg az első kollégiumi gruppen partikon Kathline lassan eladósorba került ⌠ahogy az apja időnként emlegette⌡és a megjátszott családi idill kezdett szétmorzsolódni. Szüleinél mindennapos téma lett Kathline férjhez adása, mivel apja ebben az egy tekintetben ragaszkodott az arab szokásokhoz, és volt is valami bevándorló ismerőse Churchillen, akinek a fiával egykorúak voltak. Kathline anyja ellenben nem osztotta azt a véleményt, hogy a gyermeküket –ahogy nevezte, buta szokások apropóján – meg kellene házasítaniuk. Csak azért mert valakinek az egyik rokona valamilyen eltúlzott vallás követ, még nem kell a dolgoknak szükségszerűen úgy működniük.
- Miért akarják az emberek másokra erőltetni az elbaszott dolgaikat? – kérdezte tizenhatos hangerőn az anyja, amikor apja megint előjött a témával.
- Drágám. Időnként gondoznunk kell a gyökereinket! – vágta rá az apja szintén emelkedett hangnemben.
- Lószart! Mi sem így ismerkedtünk meg! - sikította vissza a nőstény.
Ez igaz volt. Kathline szülei Palesztinában találkoztak először az aktuális bevándorláshullám idején. Az apja a helyi Molotov-koktél üzemben dolgozott Gázában, amikor a skót lány partra vetődött a Mediterrán Tenger aknákkal és szögesdrótokkal borított fövenyén. Hajótörést szenvedett egy turistajáraton, és épp hogy leért a lába a vízben. A helyiek rögtön elvitték egy raktárba, ahol megkötözték, és videókat forgattak vele egy falra akasztott szőnyeg előtt, ahol kendős fegyvereseket használtak még díszletnek. Azt üzenték a világ hatalmainak, hogy csináljanak már valamit a zsidókkal, mert azok csak jönnek meg jönnek. Ennyi idegen embert még nem láttak a földjükön. De nem történt semmi. Kathline anyja és újdonsült barátai, ugyan egészen jól elszórakoztak, de sajnos senkit nem érdekelt a hajószerencsétlenség utolsó túlélője, mert pogány volt. A deportált arabok a világ különböző részein a saját dolgukkal voltak elfoglalva: merényleteket készítettek elő, bombákat gyártottak, újságírókat raboltak el. A pogányok meg mindig is álszentek voltak, úgyhogy Kathline anyja nem sok jóra számíthatott.
Ám az egyik őr beleszeretett a sápadt arcú tündérbe, aki a civilizációból jött. Kathline leendő apjának a legnagyobb bűne az volt, hogy igazából nem is érdekelte ez az egész zsidó-arab ügy. Leszarta Allahot, de muszáj volt valamiből megélnie, ezért a helyi erőkhöz csapódott a koktélgyárba már tizenévesen. Soha sem tudta megszokni ezt az életet. Addigra elege lett már a sok öldöklésből meg bujkálásból. Normális éltre vágyott. És egy nőre, akinek más a bőre, mint az utcabélieknek. És amikor eljött az ideje, hogy a feleslegessé vált túszt eltegye láb alól, ahogy feljebbvalói parancsolták, ő inkább elrabolta az országból. Előbb eladta az összes kézigránátját meg tartalék töltényeit, aztán egy halászhajón elvitte a szent földről az asszonyt. Meg sem álltak Ciprusig. Aztán Krétáig. Aztán Antalya-ig. És így tovább.
Így születhetett meg néhány év múlva Kathline valahol Európában, s most emiatt kell szembenéznie apja tudathasadásos vágyával, hogy egy arabhoz menjen feleségül, miközben valójában a nőkhöz vonzódik. Szinte semmit nem tudott az arab fiúkról, mert azok a leginkább a Three Sisters-be jártak, vagy a Cowgate egyéb helyeire, és a szokásaikkal sem volt tisztában annyira, mint illett volna. Úgy érezte, nem tud megfelelni apja elvárásnak, de sejtette, hogy az nem heverne ki egy ekkora sokkot.
Kathline-nek be kellett látnia, hogy csak egy dolgot tehet. Ha saját kezébe veszi az élete irányítását, úgy, hogy minél kevesebb fájdalmat okoz. Amikor az egész családot átverve beleegyezett, hogy találkozik ezzel a fiúval, akit Saroyannak hívtak, és számára volt kiszemelve, már tudta, hogy mit kell tennie.
Hónapokig úgy tett, mintha a kiszemelt számítana neki valamit. Még lefeküdni is hajlandó volt vele. Kicsit furcsa volt ugyan a jóféle rücskös vibrátorok után egy igazi arab pénisz a hüvelyében, de kibírta. Szenvedés nélkül nincs siker. És miközben vonaglott a szőrös arab alatt, megtanulta szeretni a fájdalmait.
Következő tavasszal a két család úgy döntött, hogy a fiatalokat elküldi egy hétre New York-ba, hogy világot lássanak még egyszer az esküvő előtt, mintegy a sorsukat megpecsételvén az utazással. Eljött az idő.
A reptéren Kathline mindent bevallott Saroyannak, beszédét pedig azzal zárta, hogy a társadalom által normálisnak tartott kapcsolatok egyébként sem arányosan működnek: ha az ember szerelmes, mindent megtesz a másikért, vagy az helyett, végül pedig az egész eltorzul, a képzelt egyensúly eltorzul, s valamelyik félnek többet kell adnia, hogy a dolog tovább működjön. Ha erre nem képes, jön a válás. És Kathline országában sokan nem voltak képesek erre. Túl nagy volt az egójuk. ahogy neki kis.
Kathline ezután kárppótlásként felajánlotta a hasis-dílerkedésből megspórolt pénzének felét, és várt. Saroyan nézett egy nagyot, hümmögött egyet, kiköpött, majd közölte, hogy valójában neki is mindegy. Jó lenne kimenni tanulni Amerikába és haza se jönni.
A váróterem nagy megdöbbenéseinek óráján a mögöttük lévő üléseken két idegen hallgatta beszélgetésüket, akik épp a Royal Edinburgh Tattoo-ról tartottak hazafelé. Mikor a love sztori átcsapott volna brazil szappanoperába, Mortecai így szólt a hátának támasztott Saroyannak:
- Haver, én megtanítalak tetoválni. Épp munkaerőt keresek.
Így aztán Kathline fogta magát és megvárta az első gépet, amely a New York-i után felszállt, s, ahogy az indulási oldal kijelzője elé lépett, a Koppenhága felirat villant elő.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
