NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 10:53 Összes olvasás: 2367551. | [tulajdonos]: Mese Klementínáról.. | 2019-10-19 18:48 |
Rájöttem miért nem tudok ide írni prózát, akár beszélyt, monológot abszurdot mert én itt utálok egy nőt. Nem tehetek róla. Egyébként fura dolog ez egy nő a másik nőt stíröli, és egész egyszerűen utálja. Akaratlanul összehasonlítom oftomológus pszichológus és agykutató barátaimmal, aki ráadásul errefelé gyerekeskedett amerre én lakom. Bekapcsolja pl. a hanhívást egy másik. És nyerítve röhögünk, nem máson hanem ami eszembe jut. Velem úgy beszél mintha a lábtörlője lennék. Vagy csak azt hiszem? Addig is hadd utáljam, és hadd fojtsam meg egy kanál vízben! Köszönöm! Gondolatban megtörtént ...
Utálom. Utálom. Mutálom. Mint nőt mint nagyképű hölyet, mint nőt. UTÁLOM.
Kettőt utáltam így még, ők férfiak voltak. Tudja mindegyik.
Személyeskedés nincsen ebben. Ez érzés. Nagysasszony Ő. Az én családomban minnél nagyobb formátumú valaki annál természetesebb ember.
A biológusommal rokonlelkek vagyunk. A kis francia a szemérmességével imádnivaló. Én meg?
Hol fabehordó vagyok, hol vitatkozó, hol összeszámoló ki van épp itthon és mit főzzek.
Zárójel ( olvasni is szoktam.. szeretkezni is, és káromkodni ha a harisnyámor reggel elfut a szem.
Hiszek. A fákban a füvekben, az éjszakában a folyóban a
szélben. Amiért sokan kihúztak már. Mert az nem katolikus hit. ( Édes istenem, sohasem szerettem
például Szent Rita a házitűzhely imáját. ) Édes Istenem, már ha vagy, egyszer csak egyszer vidd bele
egy hatalmas kutyaszarba vagy macskaszarba! Utóbbi rém büdös.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!