NAPLÓK: Qui? Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 08:59 Összes olvasás: 23730| 46. | [tulajdonos]: ahol a lélek.. | 2019-10-18 19:51 | Ma kicsit fájt ott ahol a lélek lakik. A fotózásról van szó, teljes maximalitást beleadok. Mobil csak, de a fényeket árnyakat, a felhők járását ismerem. a nehéz comulusokat, könnyű bárányokat. Hajali fények, és kel a nap, az csoda.
Igazából felfigyeltek a fotóimra, és azt vettem észre, hogy vitatkozom egy nem tudom kivel. A férfi megjegyzett, nem tudom ki ő, de mászkál, figyel. De ami szomorúszép az az, hogy ezek a fák imákat, igen imákat őriznek. Egy beteg kislányért már nem sok volt neki hátra odaültem a fa alá, és kitartottam a lombkoronája alatt a tenyerem. És a fény pot abban a tenyérben téncolt. Hát ezért értem meg Natalie versét. Ezért szeretem. Gondoltam elkérem a kislánynak, de az Natalié. Mindenki érzi azt, hogy ezzel én adni szeretnék, a fotóimmal is. Persze, hogy karcol a tüske. Imádkoztam itt már másokért is,azért is szerettem volna feltenni képeket. Energia szabadul fel ami a másik emberrel összeköt. Szívesen lennék fotós, vagy lovász. De nem szeretem azt, ha millás gépekkel egy lepkét lefotóz valaki meseszínekkel, utómunkával. Még mindig tanulok. Vallom, fotós abból lesz akinek a vérében a fény a látás a rácsodálkozás. És aki tudja, hogy a természet ad. És nem kattogtat.
Tanítómester. Minden gondolatomra emlékszem, nem hozok tollat, papírt, nem de az a sok arca a rétnek. Látni kell. Egy katángot észrevenni, vagy a kukoricán áttűnő napot. Igen: téma az is.
Magyar regéket, és mondákat olvasok. A kelták Tölgy áldozataikról, és a többi nép kúltúrájáról is olvasok, hiszen a mi életterünk nem a város. A sok sok fa, az állatok a macskám szemében látom mit akar. A természet gyógyít. Mamának volt egy barátnője , ő tudta mire jó a citromfű, a diólevél, a csalán. Pár könyve volt a Biblia és verseskötetek. Tudtán kívül azt tette amit most Csernus doki, hogy mindenkit más székre ültetett a nagy faasztalhoz teázni. Minden bögre más volt, valahogy tudtuk a teázás a közös beszélgetések kint a kertben kellenek. És ugye milyen jó fűben hemperegni? Elesni a rétemen, a fényeket láttatni elfeküdni, és a hatalmas fa tetejét fotózni. Viszont az angolparban ott a sok fenyő. De vallom a rétemen valami nagyon jó van, ami másokat is vonz. Nincs gazdája. De hogy jó energia van ott az tuti.
És tudom, hogy én vagyok a gazdája. Régen a görög itt legeltette a birkáit. Mesélt. Sokat. Eláztunk mi már ott, de nevettünk . Szóval ha rosszul érzitek magatokat menjetek ki. Apámnak a bungi és a föld volt mindene. Mindig mindig ment, míg egyedül épített egy bungit nádkerítéssel. Apu is szerette a fákat. Szívbeteg de biciklizett az ő földje felé. :)) És mennyire tudott örülni a maga termesztette biodolgoknak!
Most érzem, hogy teljes apám vagyok a természet imádatommal. Apu amikor elköltöztek a tervrajz másolatába, belerajzolta a fákat a ház és a villa viridis közé.
És régen nem volt fűnyírás , papám az árokból szedte a nyulaknak a füvet. Kaszálás volt. Most már nem látok kaszálókat.. Bocs, hosszúra nyúltam és ahogy jött belőlem úgy írtam. :) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
