NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 08:45 Összes olvasás: 23758| 369. | [tulajdonos]: Péter Béla verse | 2020-02-19 17:52 |
Péter Béla
Az én anyám*
Az én anyám a legszebb akkor volt, amikor átmentek rajtunk a németek, aztán meg vissza, a ruszkik.
Az én anyám a legkisebb öccsével volt „szoptatós”, ha idegen nyelven nyikordult a kiszáradt kertkapu.
Az én anyám kilencszázötvenben itta apám barna szeméből a csillogást az angyalföldi piacon, túrót, vajat kínálva petróért, lábbeliért.
Az én anyám egy napja vajúdott, amikor már csaknem a csatornába fúltam, de egy fogó napvilágra segített..
Az én anyámmal a félelemtől reszkettünk ötvenhatban a krumplis gödörben, a dübörgő ruszki tankok miatt.
Az én anyám karjai között játszódtak negyvenfokos lázálmaim egy bizonyos vörös kutya-rémmel.
Az én anyám volt, aki elszegődött hozzánk cselédnek és mi voltunk a fizetség.
Az én anyám volt, akit a kamasz fia letorkolt, amikor az aggodalom keresni küldte őt utánam egy baljós éjszakán.
Az én anyám szemében kissé halványult a zöld, amikor elvettem Zsuzsát.
Az én anyám figyelmeztetett a panasz napján, olyan virágot kell szagolnom, amilyet szakítottam.
Az én anyám vasárnapi ebédet hozott, amikor két évig munkásszállón laktam.
Az én anyám csak nyelt, csak nyelt és egyre kevesebbet hallott apu dühkitöréseiből.
Az én anyám a fekete műmárványra vésette apu nevét a temetés után. Az én anyám megnézett minden szappanoperát minden délután és este.
Az én anyám a vizsgálat után csendben ült a váróteremben, bent az orvos sorvadást és visszafordíthatatlanságot emlegetett.
Az én anyám szelíden nézte a fel-felbukkanó unokákat. Az én anyámnak volt egy mobiltelefonja, ha baj van esetre.
Az én anyám, az asztalra hajolva halt meg, kezében görcsbe rándult a mobil.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
