NAPLÓK: Qui? Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 19:52 Összes olvasás: 23681| 132. | [tulajdonos]: utószóm | 2019-11-16 16:26 | SOROK A SZERZŐHÖZ
Kíváncsian nyitom ki G Menta Éva Szegődős című verseskötetét, hiszen olyan pillanat ez, mint amikor résnyire nyitok egy ajtót, bekukucskálok rajta, majd ahogy sorról sorra haladva belépek a költő otthonába, világába. Besurranok a költő lelkébe. Képek, dallamok, hangulatok.
Látom magam előtt Éva édesanyját, édesapját, szeretett testvérét, akit megidéz. Elengedi, de nem felejti. Hallom egy klarinét dallamfoszlányait a vidéki miliőben.
Őszinte, megejtően szép verseiben ott a kislány, a Nő, az örök Éva.
Érzem Erdélyt, a Maros partját, a tájakat, ahol megfordult.
Időnként megdöbbenve visszatérek egy-egy sorához. Bátyám fénye c. versének utolsó soraiban így vall:
éveket zabál mégis él
látod a sor végén mégis
Hozzád-ért
Szerénysége az önfeláldozás mezsgyéjén térdepel. A szeretet soha el nem múlik. nem kér, mindig ad. Tisztaság és hiány, társas magány és hit a megváltásban, a beteljesülésben. Éva nem tesz mást, mint lemerül. Óceán-kék mélységbe. A lélek örökös önkeresésébe. Erős ez a könyv, Éva verseit legszívesebben idézném, mégsem teszem, hisz amikor kezetekbe veszitek a könyvet, nektek is kitárul az ajtó. Mágia. Magamba szívom a lépteket, a hirtelen beálló csendet, a hiányt. A magányt. Elvisz magával és hagyom, ismerős helyeken járunk, hol „ amikor leestem a fáról/
az este betakart/nem féltem”. Mint tiszta vizű folyó sodornak a versek magukkal. Dióhéj vagyok. A legkisebb folt című versében, ezt mondja: a legkisebb szó / a legkisebb betűn/ a lekisebb pont/ hagyd legyek én. Hagyd. Elmosolyodom a Magamhoz című versén, amelyben Anyám kötőtűje/ még hurkolt igaz szálakat. Megidézi Lóri bácsi szénás szekerén kiesett tejfogát, Mama ölét, a Marost, és apját, aki betakarta a kabátjával.
Halálról írni kockázatos, nehéz. Milyen furcsa a halál c. versében megfogalmazza azt, amit kevesen fogalmaznak meg önmagukban. A törékeny asszony erős, kemények a sorok. Verseiben nincs feloldozás, nincsenek közhelyek, nem tesz pontokat mondatai végére, hagyja - és mily okosan teszi - hogy tovább szőjük gondolatait, hisz egy költőnek ez a feladata. A költő nem kérkedik, az olvasó érzi azt, hogy Éva alázattal felemeli. Bravúros a könyv szerkesztése is. A címadó versben sűrítve ott az egész kötet:
SZEGŐDŐS
szépen jött örömfájó
ha kiárul
folttalan is világol
ha megcsal sorában
sort állnak a betűk
akit az erdő nevelt
örökre érzi a fák
reszketését
A Haikuk képei eredetiek. őszinték. Bevallom, Éva megzavart, felkorbácsolt, és elgondolkodtatott.
Áldás van rajtad, suttogom, mintha egy barátnak mondanám. Képzeletemben mosoly suhan át arcán. Ennyit mondok: Köszönöm Éva, amit kaptam tőled, Isten áldása kísérjen.
Mórotz Krisztina | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
