NAPLÓK: Qui? Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 03:41 Összes olvasás: 23727| 128. | [tulajdonos]: Napba haló | 2019-11-15 21:49 |
Nem is volt olyan régen, hogy megismertem Öt. az erkélye alatt mentem el, amikor Kavafisz egyik versét mondta mezítelenül. de közben sírt, és datolyamagokat köpködött egy amforába. Eszembe jutott, hogy két hete hordozok magamban egy nagyon nehéz önmarcangolást, és egy hónapja nem írtam. Valahol megértettem Sapphói lényét, a magányát, azt , hogy minden napját túl kell élnie. A férfiak sem, a nők sem érdekelték, ha rájött a déli melankólia. Ilyenkor órákra bezárkózott és maszturbált. de nem a nemiség volt a lényeg, ő bárkit megbabonázott..... Volt a lényében valami ártatlanul tiszta, hogy volt aki azt hitte hazudik, mint egy gyerek. Hazugságról szó sem volt, maximum megvetésről. Régen leszokott a sírásról már. Szerette az orgazmusait. hosszan mélyről tekeredett fel a hang, ha a csúcshoz közeledett.Szép a hang, ha dallama szebb az irgalomnál. Hosszan nézett, néha alig beszélt... ha kinyílott olyan volt mint a legpompásabb virág. A neve most nem jut eszembe, de igen, mint az orchidea olyan volt.
Akit megvetett az vérig sértődött. Sehová sem tartozott, semmi klikkbe, semmi klubba, senkihez. Írt, de diszlexiás volt, vagyis kiszolgáltatott bárki kényének kedvének, mert írni szeretett, de még így is vállalta az írást, még megalázva is. Mindig tudta, hogy melyik versében ki segített. és amikor lefeküdt egy ilyen vers segítővel, utána hányt, akkor őszintének hitte a férfi, holott akkor volt a legőszintétlenebb. Igazából mégis magát vetette meg. A férfi azt mondta neki, hogy sosem lesz belőled író, és ez mint egy rossz átok kísérte. Ez évekkel ezelőtt történt, pedig volt tehetsége. Egy nőnek kisebb-nagyobb rendszerességgel írt történeteket, mert azok nem jelentek meg sehol, és tudta, hogy neki ez fontos. Írok, mert írnom kell. A lélek, motyogta maga elé, a lélek az, ami miatt nem tudok írni, a lélek. Ha felszikrázik a szívem, akkor lélekké válok magam is. És ahogy ez megtörtént sorról sorra világosabbá vált számára az élete, mindnyájunk életének az értelme.
Én lenék a világ legboldogabb nője--kiáltott fel, ha ez menne. Valamikor egy hullámhosszon rezgett egy férfivel, de hol van már az az áramlat? Az a flow? Csak ekkor tudott sírni, mert eszébe jutott a blues és a ragadozók....Ekkor mondtam neki azt, hogy hagyd az írást, minden írásod mögött valaki más van.... csak tanulnod kéne. Hagyd mert felzabálnak a sorok. Ekkor mondtam neki ezt magamban. Még mindig hallani vélem, ahogy sír, harsan, felívelően, amilyenek az orgazmusai.
Nem tudom, hogy mi lett vele.... csak sok a három pont, és most nem a testiség a fontos, hanem a lélek...Féltem az örökös koldulástól őt. Segíts kérlek! Nemek a válaszok. segíts, és nem is tudja, hogy mennnyire féltem, ha nem lesz a válasz. Tudom, hogy egy nap elég, Tudom, hogy földre tiporják őt az állatok... és nem teszek semmit, csak átkozom a napot amikor leírta hol volt hol nem.... Mennyire szeretett volna olyan lenni, mint a többi! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
