NAPLÓK: Qui? Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 05:03 Összes olvasás: 23670| 126. | [tulajdonos]: ... | 2019-11-15 21:41 | Vincent és Paul
(„)Hidegvérrel kéne festenem, de én forró vérrel tudok festeni.Nézd a földből kikelő búzaszemeket, a szakadékon lehulló víztömeget, a duzzadó szőlőszemeket, az emberi élet: minden egy és ugyanaz! Az élet egysége nem más, mint a ritmus egysége. Erre a ritmusra táncol minden: a szántóföld a madarakkal. A házak, a nap és a lovak. Ez a szőlőszem és te ugyanabból a tőkéről származtok. Amikor lefestem a földjén dolgozó parasztot, azt akarom érzékeltetni, hogy ő is ugyanúgy azonos a földdel, mint a földből kinövő kalász. Amikor a napfény átjárja a parasztember testét, a gabonaföldeket, az eke elé fogott lovakat, ezek minden energiája egyszer majd visszaáramlik a napba. Csak akkor érted meg az életet, ha megérzed az egyetemes ritmusát. Egyedül ez Isten.(„)
Aztán megérkezett a nyár a szörnyű, perzselő hőséggel Provence-ba..
A nap heve mindent felgyújtott, Vincent hosszú ujjú ingben festett az érett kalászok között, rongyos kopott szalmakalapban és abban a cipőben, ami annyi mindent látott. Most a kalászokból pergett a búza a cipőre. Csönd volt, csak néhány madár rebbent fel időnként, ezekhez Vincent erős kontúrtalan festéket használt. A hőség nem kímélte sem Gauguint, sem Vincentet. Mindketten barnára égtek, és fulladoztak a hőségtől. Feltámadt a misztrál , felkorbácsolta az idegeiket. De egész nap festettek, míg az éj le nem szállt.
A két festő között vad csatározás indult. Éjszakánként, mikor nem jött a megváltó álom, egymást kínozták. Pattanásig feszült idegeik izgalmát azzal vezették le, hogy kölcsönösen gyötörték egymást. Vincent izzott a gyűlölettől. Gauguin röhögött és lesöpörte a műteremben amit talált, festékes tubusokat, vásznakat, majd kijelentette: Vincent, nem tudsz ekkora rendetlenségben dolgozni. És nem bírta abbahagyni a nevetést. Fesd le a cipődet, tessék, ott van, lyukas, poros, de úgy fesd le, mintha a te Millet-d festette volna! A fejedben akkora a zűrzavar mint a festékeid között.
Mindketten megszállotként dolgoztak, hogy elérjék önmagukat a természet megtermékenyült pillanatában, Gauguin Vincentről néhány képet festett, köztük egy arcképet. Vincent sokáig nézte a képet, és megértette, hogy mit gondol Paul róla! Ez én vagyok, de őrült vagyok.
Másnap Vincent szerint Gauguin festéket szórt a levesbe. Vincent nevetett, és falra krétával azt írta: A Szentlélek vagyok, épeszű vagyok...
Pár nap múlva levágta egyik fülét. Akkor is tombolt a misztrál.
Van Gogh
Akkor már beteg volt, a doki házában lakott, de le volt fogyva, nappal kiment a búzamezőre és nekiállt festeni azt a rengeteg búzát. Csend volt, csak a madarak káráltak, azt hiszem, hogy kányák voltak, felrebbentette őket és a fekete festékkel festette a madarakat kézzel. vizet nem használt, olajjal dolgozott, de még egy képét sem tudta eladni, nem volt rá vevő. Mindenki Syslezett, Corotot emlegették Cezannet és a többieket a Salonban. Theo küldte a pénzt minden hónapban neki, holott Ő is úgy élt, mint a templom egere. Vincent tudta a sorsát, azt hiszem mindig. Amikor haldoklott Theo a szájába adta a pipát, mire ő, a gyerek, a kis Vincent jól van? És elaludt. Theo a fájdalomtól összezavarodott, menjetek ki innen! Ez az én szobám, és Theoé, te is kifelé ordította a feleségének. Nem értettétek Őt! Kifelé, vidd a fattyad innen!
A koporsót sárga margarétákkal borította be, sárga napraforgófejekkel. Még tartott a szertartás , már nem várta meg, kifutott a mezőre, ki a bátyja elé, a búzába, ahonnan felrebbentek a madarak, kitárta karját, és úgy üvöltötte: Vincent. Vinceeent!!!!!!!
Egy ével később egy másik kereszt is állt Vincenté mellett. Theo utánament. Azokat a madarakat tudnám felejteni, de nem megy, az az ismeretlen madaras kép nekem Vincent Van Gogh. Soha nem akartam tudni a címét a képnek.:) a fáit a göcsörtöseket soha nem szerettem. Ott éreztem, hogy beteg, és ezt mindig hessegettem sötét szemekkel.. Mint Ő a madarakat. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
