NAPLÓK: Qui? Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 17:30 Összes olvasás: 23736| 426. | [tulajdonos]: a kecsmi a nevet a szeder | 2020-03-05 09:51 | Károly , a nevek rendben. Szürrealisták mind. Akkor ér ha te is megírod. Feltételem a kajákat zutty bele :) Bátai az egyik... Te nehogy beleírd!
Kriszta Mórotz
Mórotz Krisztina
Rejtőzködő levél
(hommáge á Boris Vian)
Cimborám Man Ray!
Elmesélem neked, hisztis vagyok, ne nevess ma ki! Pierre Unik, tudod az az elcseszett cseh kakaska, (még a tojáshéj a seggén) kihirdetett egy főzőversenyt az éttermében, amit úgy hívnak, hogy NEVET A SZEDER :
Beneveztem! Miért miért? Mert érdekesnek mondotok. Gegenbach a muris kicsapott lelkész – harsogjátok, de én legalább tudom, mi a jó az orosz matrjoskámmal! Hát persze! Mint Hokusai képén a polip, amint a halász feleségének erotikus álmába betolakszik egy sunghában. Na persze, látom magam előtt a polipot, ahogy száz kezével átfonja a halszagú csajt, isteni!
De ez a tikkadt Prevert meg nyomja a szövegét a "Hulló levelekről"! Esküszöm ha folytatja szájon kenem, legalább az utolsó levél is lehullik nyálas szája szögletiről! Unik nyikhaj, én vörös vagyok, Prevert meg valami nagykutya. Na barátom, csak itt kellett volna lenned! Unik mindegyikünk kezébe odanyomta a párisi hölgyfutárt, hogy keressünk benne ételt, amit majd én Gegenbach és Prevert készítünk el, de nekem sem kellett több, fogtam egy rozsdás szabászollót, egy kalapot, az újságot és találomra szavakat vágtam ki, majd az lesz, amit én kivágok az újságból! Bundáskenyér, a lá snidlinges thúró lesz a menü. Szódabikarbhone helyett olasz mazsola. Másnéven aszalt szőlő.
No, hát a főzésről.
A kuktám az Prevert volt, a kezem alá dolgozott. Trapéznadrág volt rajta és fülbevaló, a trikójára ez volt írva, hajra fradi oléoléolé, amikor megkérdeztem, hogy mit jelent, ez a hablaty, azt mondta a vén fasz, hogy most szeretkezem a nőmmel, azt mondja jó a farkam, bár kurta, de tud.… Hát odanéztem , és felröhögtem. Egy trapéznadrág volt Prevert-en, hosszú hajjal háhá, minden lógott rajta, csak a magyar mente tartotta össze, míg le nem vetette. Man Ray nem röhögsz rajtam. Prevert-et egy irodalmi estjén kapd le! Pont neked való a téma.
Felverettem vele a tojásokat, érted? Én a kis Geg a nagypapával. A fülbevalója platina, a fogai helyett koronák egymillióért, de ez igaz, mindenkinek ezzel dicsekedett! Amikor kellően lefáradt, beledobáltattam vele a tojásba a kenyereket, és akkor jöttem rá, hogy először tejbe kellett volna? Mindegy,jött az olívaolaj...Prevert szavalt, ötödfeles jambusokba írt is, csak azt nem tudom miért ötödfelesekbe!
A körözöttet kikevertem, hm..a legjobb a citromfű lett a tetején. Elővettem az őzgerincet, és taccsra vágtam bele a túrót, még megszórtam mazsolával is. Ami szőlő!!!!
Ha te azt a pikáns édes-savanyú-csípős hagymás túrónkat megkóstoltad volna, bepisáltál volna a gyönyörtől!
Gyere Ray a NEVET A SZEDERBE egyszer el. Jó kis pipik vannak, nehogy Dora Maart rábeszéld, hogy jöjjön, gyere te, katonásan, egyedül.
Úgyis olyan furákat fotózol! Mintha kísértetek lennének a képeiden!
Ne gyere nekem a rajogramme kitalálásával, gyere, idd le magad a sárga földig inkább Uniknál! Nőt meg jót csak itt találsz. Jaj! A múltkor Prevert becsődölt, olyan kanos volt , hogy nem volt rajta gatya, mármint alsó, a trapézgatya zipzára becsípte az összes szőrt. Gyere Man Ray, itt énekelhetsz is..
Zárom soraim, holnap egy pizzásdobozban találsz egy isteni francia Prevert a la carte mazsolát, ami szőlő, az ajtód előtt, de vigyázz, nehogy a kutyád egye meg!
Gegenbach
ps. te Ray, add kölcsön a tetűfésűdet holnap! Tudod, nagyon... Érted na!
| |
| 425. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-05 09:43 | Göcsörtös ujjaiddal simogattál,
s dagasztottad az élet alapanyagát.
Látod, akkor jó a tészta, amikor elválik az edény
falától, s nevettél egy nagyot.
Esténként a kézkrémet meglepően kecses
mozdulatokkal vitted fel, ahogy ezt cselédkorodban a
a zongoraművésznőtől ellested.
De aztán a mindenszentekre készített koszorú
drótja megvágta a kezed. Később tüske szúrt meg, s
a hidegtől megpirosodva, kiserkent a véred.
Eljött az a kedd is, amikortól többé nem gyúrtál.
Még kapáltál valamennyit, verted a földet.
A másik kezed bütykei kifehéredtek,
ahogy a botra támaszkodtál.
Hagyjatok kiáltottad, ha leteszem a kapát
meghalok, és egyre erőtlenebb lettél.
Könyvből olvastál fel, nekem. Gyermeknek hittél.
Meséltél, s a lapok ölembe hullottak.
De a kezed nem kapott utánuk.
Elaludtál. Én pedig megsimogattam
azokat a deformált dolgos ujjaidat.
A másik:
Eres kezekkel simogattál, izületes
ujjaid eldeformálódtak a munkától.
Kézzel dagasztottál, látod, akkor
jó a tészta,amikor elválik az edény
falától, nevettél nagyot.
A kézkrémet kecses mozdulattal
vitted fel, így mondtad, amikor cseléd voltál
és a zongoraművésznőtől ellested.
a mindenszentek előtt készített koszorú
drótja megvágta a kezed, tüske szúrta,
a hidegtől piros lett, kiserkent a vér.
Kúton kötötted a koszorút, dédipapára.
a temető felé néztél, égtek a mécsesek.
Kedd volt, mikor nem gyúrtál tovább,
botra támaszkodva kapáltál, verted a földet
a másik kezed bütykei kifehéredtek,
ahogy a botra támaszkodtál.
Hagyjatok kiáltottad, ha leteszem a kapát
meghalok, és egyre erőtenebb lettél
Könyvből olvastál fel,gyermeknek hittél,
nekem meséltél, a lapok ölembe hullottak,
kezed nem mozdult.
Elaludtál, és akkor simogattam
meg ujjaid, amivel novellát írtál.
Életed novelláját, egyetlen éjszaka alatt.
Nagyi
Eres kezekkel simogattál, izületes
ujjaid eldeformálódtak a munkától.
Amikor elválik az edény falától,
akkor jó a tészta, mondtad és nevettél.
A kézkrémet kecses mozdulattal
vitted fel, mert cseléd -korodban
a zongoraművésznő is így csinálta.
De a mindenszentekre készített koszorú
drótja megvágta a kezed.
Később tüske szúrt meg, s a hidegtől
kipirosodva kiserkent a véred.
Emlékszem kedd volt, amikor
az utolsó tésztát gyúrtad.
Kezeden kifehéredett bütykök,
szemedben mécsesek:
és elváltál az edény falától.
Mama, ezt összehúzatják a szrkik a Dokkon. De ez vagy te.. Melyik legyen? Ezt összehúzattatják .. Látom már. Most írtam este. | |
| 424. | [tulajdonos]: hm | 2020-03-05 09:36 | Ez nem az, ez fenn van a Dokkon. Károly azon filózom betegyük-e mert személyes!
én a nem mellett vagyok. | |
| 423. | [tulajdonos]: Időtáv | 2020-03-05 09:33 | Idötáv
Nem járok a házadba, csak nagy ritkán, amikor én akarom. Lehet, hogy épp csak egy rács választ el tőled, mert még nem kezdődött el a mise, s ha már ott vagyok, figyelem azt a remegő kispapot, aki mesél. Elkezdi az életét gyermekkorától, mesél a szegénységről, az anyáról, a barátokról, a szerelmekről, a zsíros kenyerekről, a kis tehénkékről és arról, hogy milyenek voltak a kemény börtönévek. Kitartott a hite és az elvei mellett, de beleveszi mondandójába a kétségbeesését is, a vitatkozást a teremtővel. (én benne ismerem fel az istent) Az arca gyönyörű, átszellemült, és mosolygós. Végtelen az ő bölcsessége! Nem imádkozik, a végén csak lejön a pulpitusról és leül. Hallom a madarak énekében, a fák melegén, a virágokon, ahogy megjönnek az első fecskék. . Van egy házam, ott van az Isten, és ott borozik. Bizony, a Jóisten is borozik, amikor jó kedve van. Él ez az én kicsi és vályogfalú házikóm. Valaha itt éltünk magunk is. A mama csalánfőzeléket főzött nekem, mert olyan soványka teremtés voltam. Igaz, a melleim már akkor is meglepően nagyra domborodtak. Bemegyek a szobába, birsek vannak a tetején, a nagy púpos ágy, mint mindig, bevetve. Az ágy fölött ovális keretben az ifjú pár fényképe. Különös látvány a kert ebben a karamellszínű fényben. Olyan, mint az én elvakart szúnyogcsípéseim. . És most itt érezlek téged. Bár másé a ház, de a gazdája te vagy! Hm. De hát, ott vagy te a hazugságaimban, a tombolásaimban, s a pórusaimban, mi több, a tudatalattimban is. (Amikor először jártam itt, anyám a diófa alatt íratta le velem Szent Rita imáját. aki a házi- tűzhely őrizője. Aztán én Szent Ritát kidobtam az életemből, mert annál ájtatosabb szentet még nem láttam!) Van egy Bibliám, illetve kettő. Az egyiket a hó alatt találtam. Károli Gáspár kis biblia volt. Benne, hó- elmosta nevekkel. Hullámokat csinált a pici könyvből. . . Tudod, mit szeretnék most? Elvinni azokra a helyekre, ahol régebben már jártál, de most te az én szememmel látnál mindent, és az én hangomat hallanád. Azt kérded, miért vagyok most veled? Azért mert, akkor is ott voltam veled, amikor a rossz dolgokat átélted. Nem kellett volna hátranézned, akkor, amint éppen cukorrépát kapálok, és olyan volt a színem, mint aki a tengerparton nyaralt. . Kellett a pénz. Egy világ választott el bennünket egymástól. Én itt, te pedig éppen Rómában vagy, és ott iszod a kávét egy taverna teraszán. Én meg az aznapi port mosom le magamról. Azt hiszem, érett nőként kellett egymásra találnunk. Persze, azzal együtt, hogy félelmeim voltak a találkozástól. Féltem a kudarctól, hogy lerombolódik valami benned, esetleg másnak látsz már. A lelkünk viszont találkozott minden nap! Nem simogattattam magam naponta, ettől nagyon féltettél. Bíztam Istenben és magunkban. (Olyan legyünk, mint egy összeszokott házaspár: takaratlanul, már mindent tudva egymásról, nyűgről, bolondériáról.) A kutyám szemében is láttam Istent, és neki meséltem. Máskor egy macskával sírtam. Amikor, Marci született nagyon egyedül voltam. Annyi volt a tejem, hogy egy kórházban hagyott kisfiú a tejtestvére lett a fiamnak. Isten így akarta. .Az a kisfiú talán lehetett volna a te fiad is, miért is ne. . Egy imát nagyon szerettem, amikor hideg volt a talpam, akkor odabújtam a mamához és melegítette a lábujjaimat és mesélt Istenről. Én meg összetettem a kezemet, hogy gyerekimát mondjak. És most figyelj rám! Isten, most épp kint van a rétemen, de ott van minden ásításomban, minden hozzád írt levelemben. Isten megteremtett téged, adott fura gyermekkort, aztán jólétet, árulást, szépséget, verseket, de Isten nem azt mondta, hogy kelj fel és járj! Azt mondta, kelj fel, mert ez az élet! A folyamatos változás közepette, az állandó mi más lehet, mint a szeretet. Látod ezt a fehér kavicsot? Ez lesz a kezemben, ha imádkozom. Amikor, aput műtötték, állati orgazmusom volt. Maradjak itthon, ezt kérte. Mérhetetlen nyugalom szállt meg. Azt mantráztam magamban, hogy Isten, erő, Isten, adj erőt! De, egyszer csak, elhagyott az erőm. Fura érzésem támadt, és ki kellett elégítsem magam, egyszer, kétszer sokszor. Azt hiszem, a félelem így távozott belőlem. Szégyelltem magam.
Remélem meg tudom nyitni. A világ embere javította ki a hibákat. .Katona volt. Meghalt. De a világ legjobb embere volt. Remélem meg tudod nyitn! Krisztina
| |
| 422. | [tulajdonos]: tűnődve | 2020-03-05 09:23 | Ehhez vesszők és pontok kellenek! Megtennéd? Kérlek, hogy tedd meg!
Beérkező levelek
x
Kriszta Mórotz
2016. szept. 2., P 15:24
címzett: László
Tűnődve
Lassú felhők vonulnak álmosan
halk hegedűszó suhan keringve
a szél lábujjhegyen oson
egy-két ház ablakszeme pislog
félig szemhéjzártan
inkább csak tűnődve.
Már a kocsma is bezárt
pihen a pénztárgép
megkönnyebbülve szuszog a kocsmáros
fájós lába lavórban ázik
Kutyák ugatnak unottan
inkább csak megszokásból
tisztára söpörten hallgat az udvar
csak lepkék szédült románca száll
egy Strauss keringő dallamára.
Papucs csoszog égi vánkosok
jókedvűen dagadnak
tiszta pehelyillat száll
nagyanyám már a felhőket porolja.
Rezzen a komód halk reccsenéssel
fiók nyikorog szemérmesen
vasalt ruhák suhognak
talán ükszülém bálba készül
csörren a gyöngysor
homályosul a tükör
párás szemekkel kacsint.
Nehéz csizmás léptek a verandán
harákoló szörcsögés
rezzen a gyufa lángja
mint félénk kisgyerek
nagyapám pipára gyújt
emlékfüst felhők bodorodnak.
Táncol az idő
évek fehér gyérülő haja libben
esküvők harsány rikoltozása száll
borissza nóták keringnek
eladó a menyasszony
csilingel a nászkassza
jajgató sivár éjszaka
fájdalom és vér
a `mindig így lesz` keserve.
Komor arató arcok
jégverte vetések köszönnek
kifosztott búzatáblák
éhezés vak kísértete
tűző napok kaszaélvillanása
fotografált ünnep dalol
vízhordó lányok énekelnek
löttyen a víz késszemű tarló
napbarnította sebes lábak
kazlak fojtó szerelmeskedése
fájdalmas szomorú
őszök előszele suhan.
De most éjszaka van hallgatag
köd gomolyog a temető felett
Őseim üzennek korhadt fejfák alól,
néma sóhajvirágok lányosan
lesütött szemmelpirulnak.
Gyerek vagyokmegint,
pirosló pipacserdőn gázolok gyöngyöző patak-kacagással. Víz csobog, nyikorog a malom. Megőrölnek az emlékek.Ijedten fülel a csend, óramutatók szúpercegése kattog agyamban.Rohanok éveim után, perceim vonatát üldözöm.Egy csöndes sarokban kisírok magamból minden eltékozolt évet, pazarló napot. Üszkös fák az erdőn, vékony füstcsík, mint turistaút az ismeretlenbe. Alszik a falu, álmodnak a házak. Horkolva úszik az éjszaka, és valahol keleten a tenger világ szélén már piroslik a hajnal.
Kérlek, fel akarom tenni a Dokkra! Kérlek!
László Seres
2016. szept. 2., P 21:44
címzett: én
---------- Továbbított levél ----------
Feladó: Kriszta Mórotz
Dátum: 2016. szeptember 2. 15:24
Tárgy: Slaci, figyelj, ehhez vesszők és pontok kellenek! Megtennéd? Kérlek, hogy tedd meg!
Címzett: László Seres
Szia Kriszti!
Ilyen lett! Sok a rövid tőmondat benne. Ez szaggatottá teszi szerintem, s kevés az érzelmi töltet, a líra, a költészet. Szia! | |
| 421. | [tulajdonos]: Javította szegény | 2020-03-05 09:19 | Kijavítanád Slaci, a tagolást kérlek, és vesszőket! Ráér. Köszönöm szépen.Sok a dolgod.
Beérkező levelek
x
Kriszta Mórotz
2016. jan. 15., P 18:24
címzett: László; én
Aki kukutyinba akar zabot hegyezni, az jöjjön velem, van itt négy utca, egy csomó naspolyafa és szelídgesztenyefa a házak előtt. Az egyik utcában lakik Józsi bácsi,aki kicsit sántít, mert vadészbalesete volt, de hogy, hogy történt, azt én nem tudom, nem is firtatom.Lényeg az, hogy csak csípőficama van az öregnek, de szeret ám nagyot mondani! .Mellette lakik Lenke néni, na ő is egy fazon ám, állandóan tesz vesz, a gyerekeknek mutogatja az ékszerteknősét, és most a birsalmasajtttal kínlódik,ami még nem kötött meg anak a közepébe diót is tesz.Aztán csak leül a székre és már fújja is a kását. Olyan nagy gojválya van, mintha egy tök nőtt volna ki a nyakából, azért is fárad el olyan hamar. A kert festői rendetlenségben pompázik, a cseresznye szezonja, mikor is volt az már! régen leették az unokák, itt az ősz.Lenke nénit hagyjuk most a munkája után szuszogni! a Futrinka utcában Baba néni lakik, aki nem általlotta kitenni a manócskát böbe babát, mazsolát a kertbe, ezek kérem már új találmányok, a kerti törpe snassz, helyette visszajöttek a divatba a hetvenes évek rajzfilmfigurái. Baba néni a lefedett kúton éppen koszorút köt, egy rongyos otthonkában, és egy régi Simándi nótát énekel.
Baba néninek nem született gyermeke, búslakodtak is emiatt Feri bácsival eleget, hát ha nem jön, nem jön mondogatta Baba néni, azzal énekelt tovább. és tette a dolgát, játszott az utcabeli gyerekekkel, virágmagot adott, mert kertje az gyönyörű, de néha felkapott egy kaktuszt, és odadobta nekem, azzal a felkiáltással, hogy tedd napos helyre leánkám! Eső lesz, szólt a néni, a vonatfütty behallik , akkor mindig eső lesz, dúdolta maga elé, hanem eltűnődött a szomszédnak a lányán, aki megint terhes, most majdnem vemhest írtam:) egy férfi csak addig marad náluk, míg a "szögre akasztja" a kalapját, aztán ha úgy marad Teri, már el is tovább. A három gyereket, ej de nevelném én, gondolja magában Baba néni, hiszen ezeket a szerencsétleneket üti az anyjuk! Van a kerítésen egy rés, azon másznak át a gyerekek Baba nénihez játszani, vagy vajas lekváros kenyeret enni.Hanem most rosszat érez , nagy a csönd. Fut a vasút felé és már messziről látja az egyik kisfiút aki épen a sínre pisil.Egy jól irányzott sallert ad mind a háromnak, és lehúzza őket a sínekről.Erélyesen rájuk kiállt, micsoda rossz gyerekek vagytok, a vonat el is üthetett volna benneteket, azzal, már ha ott van, bemegy egyet a bakterhez, a gyerekek csöndben kullognak utána.
Jó napot köszön a fiatalos ötvenes bakter. Utaznak?
- Dehogy utazunk, nézze meg ezt a három gyereket most szedtem le a sínekről, az a cemende anyjuk a Teri is vigyázhatna rájuk jobban! Az? Hiszen kiesik a szeme a kanok után, mondja a bakter. Képzelje velem is kikezdett, láttam én, hogy ez valamit akar, amikor a Facén elkezdett velem csetelni.De Baba néni nem tudja mi az, legyint a bakter! Édes fiam ne nézz hülyének azért mert 67 vagyok, nekem is van netem, csak én nem csetelek, mondja önérzetesen a néni, sok időt elvesz az internet! Az meg egész nap előtte ül, és férfiakkal hetyerészik , és találkozik! Hát így akadtam én is a horgára, képzelje más képét tette be, és elhívott a Dianába egy kávéra. Kiszúrtam, mert keresztrejtvény volt nála és rózsaszín toll.Gyorsan hátraarcot csináltam, és hazáig meg sem álltam a szuzival.Na akkor maga is be lett volna hálózva, de nem is akárhogy mondja az öreglány.
---Azt modják ám Baba néni, hogy nagyon tud, de minden férfi megdugta már a gyárban, hát én nem leszek a következő!
--Gumival fiam, mert elkap valami nyavalyát a cemendétől,-- közben a gyerekek futkostak már, bújócskát játszottak, türelmetlenek voltak.
Na , gyertek azonnal haza!-- Teeca! Itt van mind a három tedd le a tabletet, a sínekről kapartam őket össze, és ha jön valami? A gyerekeknek mint a zokni szánkázott a nyakuk fel-le. Most meg a Tecától féltek, szerencsére most megúszták pofonok nélkül.
A tanárnő a szembe szomszéd volt, aki ezt a bandát nem csípte. De őt sem a pedagógustársai, sem a falu,mert egy jó szó el nem hagyta a száját.Keskeny ajkai voltak, és örökké rúzsozta őket, a legdivatosabb rongyokat aggatta magára, de beszélik, hogy a gyerekeket átviszik máshoz, mert labilis,és nyáron anorexiája volt, agyonkoplalta magát, csak a csontjai látszottak, és azokon a szebbnél szebb ruhák.Böbe néni hívta be egyedül a faluból, hiszen ez is gyerek még a huszonévével, és etette
buzgón, sütötte neki a süteményeket.
Így telt az utca élete, míg egy nap éjjel ara ébredtek, hogy egy hatalmas durranás van, és egyik házból lángok csaptak fel, nosza mindenki futott oda, sikongattak a népek, és a tűzoltók kihozták a két harminc körüli fiatalt, de a gyermek a kiságyában megégett, és ő kórházba került.Azt beszélték másnap is a faluban, hogy hősugárzó okozta a tüzet.
Az egész falu összefogott, mert semmije nem maradt a fiatal párnak.Befogadták Annát és Zsombort, a kisbabának meg az égési sérülései megmaradtak szegénynek halványan.
A tanárnő most kitett magáért, segített amennyit tudott, és a falu apraja nagyja is építette a házukat. Nem számított pénz, mindenki
rajtuk segített, hogy karácsonyra legyen tető a fejük felett. Kész is lett a kisebb háromszobás ház.
Közben a tanárnő és a bakter összemelegedett annyira, hogy karácsonykor eljegyezték egymást. Ágika kigömbölyödött, hiszen már jött a baba, és nem koplalhatott, most már csak nevetni látták, rúzs nélkül.
Teca mindennap átment a gyerekekkel főzni tanulni Baba nénihez, így egyszerre lett unokája, és lánya az öreglánynak, Ferkó bácsi is örült ennek a váratlan fordulatnak.
Lenke néni kertje végre rendbe lett téve , Józsi bácsinak hirtelen nem volt semmiféle sántítása, vén korukra szerelembe estek, ők voltak akik elsőként látták a Szerelempatakot, hiszen szerepeltek benne!
Ugye, de jó ilyen faluban lakni? No de azért itt is vannak intrikák, rengeteg a pletyka, a haragszomrád, én most csak erről a pár emberről meséltem, akiket szeretek, mert a barátaim lettek.
| |
| 420. | [tulajdonos]: hm | 2020-03-04 19:54 | Nem akartam megmagyarázni, de meg kell, hogy amikor láttam az Agapét bent, már legyintettem. Ó, ez kint volt már állati nagy kitolás az, hogy ezt tették be. Szívügyem volt a vers. Amit már nem tudok szeretni, amire nem emlékezem vissza jó szívvel. Nem kértem, hogy ezt meózza le, amikor láttam már tudtam... Hogy minden szó minden mondat szecskákra lesz vágva. Nálam ez bűn. Igen, annak érzem.
A görögöt látta valaki. Egy instrukciót adott
hozzá, hogy vegyek ki egy mondatot. Ő szerette az Agapét. És úgy gondoltam a Virágot Algernonnak című csodálatos filmből az utolsó mondat jobb felcserélve. Szívem minden szeretetével írtam ezt.
És nem mindegy, mert nagyon nem mindegy, hogy a barátról, jó szomszédról hogy szól valaki. Nagyon nem mindegy, én éreztettem, hogy hogy segített fiatalokon rajtunk, amikor elkértem
a feleségétől az étkészletét, mert kis huszonévesnek minden volt csak az nem. Amikor megkérdeztem tőle, Tóni bácsi hamar kellett jönnünk a másfél éves gyerekkel, még nem ovis, vigyáznának rá? Mesélj Tóni bácsi és az öreg mesélt a réten, ami hárs le van fotózva az mind a görög. Szerkesztő úr, ugye nem mondta sírva a szomszédnak, nem bírom tovább, vagy éhen halunk vagy fázunk. Talán.. és néztem a padlót azt mondtam, már tudom, hogy fázni rosszabb.
Mindezeket azért hoztam fel, mert a kapcsolatunkat szerettem volna bemutatni.
Minden eszembe jutott. Ahogy ott álltam, és tudtam, hogy ha el kell mennem, akkor így fogok menni mint ő. Hársillatban. Itt egy halálról írok, és enged az nem érdekel, hogy drámaian akar menni , mennyivel szebb rohadt körteként szétloccsanni a betonon.
Azokat a dolgokat amiket felhozott Gábor, vagy megbeszélem vele, vagy nem.
A Gabriellát azért említettem, mert szőke nős szintre ment le vele.
Annyira nem érdekel a Dokk , hogy nem érzek semmit itt már. Semmit. Amit mondott Szerkesztő úr meg sem érint.
A vers élveboncolásának tartom azt, ha sorról sorra vett valaki egy verset. Na ott nincs alázat! A másik dolog. Tesch Gábor szerkesztő és tulajdonos..
De én még gondolhatok róla azt, amit gondolok..Csak már nem gondolok róla semmit. Azt érzem ez nem a versnek szólt. Nekem.
Azt mindig tudja az ember.
Azért hoztam ide, mert pár mondatot vagy szót javítottam benne. Úgyis moderálva lesz valahol. | |
| 419. | [tulajdonos]: DOBOK | 2020-03-04 10:44 | Ha valaki látná a kedvenc firkámat, a DOBOKAT az szóljon!
Nincs meg.. Rengeteg moderálásom van, és 3.szor néztem meg, hol lehet.
kösz
Lehet, hogy én nem látom | |
| 418. | [tulajdonos]: büszke-jöttmentek | 2020-03-04 09:18 | Fábri Péter MI MAGYAR JÖTTMENTEK
/.../
Mi magyarok, jöttmentek vagyunk. Ki Galíciából jött, ki Etelközből. Hogy ki honnan jött, az jószerivel attól függ, hogy ki meddig megy vissza az időben: nagyanyjáig, ükapjáig, ükanyjának ükapjáig.
Jönni mindannyian jöttünk valahonnan. Ami a menést illeti: ki tudja.
Bartók mindenesetre elment, Szentgyörgyi Albert is elment. Neumann János Molnár Ferenc és Márai Sándor is elment.
Az őseik jöttek, ők mentek.
Elment Ligeti is, Kurtág is. Zeneszerzők, tudósok, írók, orvosok, mérnökök. A magyar jöttmentek.
Mi, magyar kunok például jöttmentek vagyunk.
Az én kun őseim valahonnan Ázsiából jöttek valamikor a középkorban. Ma már nem beszélünk kunul, csak magyarul.
Mert itt maradtak és ha ma egy grafikus meg akar rajzolni egy ősmagyar arcot, nagy valószínűséggel mellétrafál és a kunok közül választ modellt.
Mi, magyar zsidók, jöttmentek vagyunk. Az én zsidó őseim például valószínűleg többfelől jöttek, éppenséggel Galíciából is, mert askenázi őseim is voltak, de Spanyolországból is, mert voltak szefárd őseim is.
Jut is eszembe Spanyolországról: Amerika felfedezése után Spanyolország a világ leggazdagabb országa lehetett volna.
Csakhogy az iparát és kereskedelmét nem fejlesztő Spanyolország aranya a szorgos hollandokhoz vándorolt.
Akik mellesleg befogadták a Spanyolországból elűzött zsidókat is és velük együtt gazdagodtak meg.
Mi magyar besenyők, jöttmentek vagyunk. Mára elfelejtett nevű ellenségeink addig üldöztek minket, amíg ki nem rekesztettek ázsiai otthonunkból és el nem vergődtünk ide a Duna-Tisza közére.
Aztán itt maradtunk és ma már nem beszélünk besenyőül, csak magyarul. Olyannyira, hogy adtunk egy nagy magyar költőt is a magyar irodalomnak: Csoóri Sándort, aki már annyira magyarnak érzi magát, hogy másokat nem is néz jó szemmel ebben a nyelvi és kulturális közösségben.
Mi magyar cigányok, jöttmentek vagyunk. Idejöttünk és annyira megtetszett nekünk ez a szép ország az ő szomorú dalaival, hogy muzsikusaink közül a legtöbben el is felejtették a régi cigány dalokat és magyar dalokat játszottak helyette.
Jöttünk és hoztunk egy Biharit, egy Lavottát, egy Déki Lakatos Sándort. Hoztunk költőket is, Choli Daróczi Józsefet, Bari Károlyt; hoztunk mesemondót: Lakatos Menyhértet.
Nagyon sok ház áll ebben az országban, amelynek a falát mi húztuk föl. Szeretnénk, ha ez az ország is szeretne minket annyira, mint mi őt. Hiszen közülünk is legtöbben már csak magyarul tudnak.
Mi magyar németek, jöttmentek vagyunk. Úgy megszerettük ezeket a derék magyarokat, hogy mi adtuk a magyar nyelvnek (és a magyar iparosoknak) a szerszámok egész sorát.
Mi hoztuk a sperhaknit, a dűznit, a bűnés kalapácsot, mi építettük a gangokat és mára úgy elmagyarosodtunk, hogy már a saját szavunkat sem értjük. Meg tudja még mondani valaki, mi is volt az a ringlispíl?
Mi magyar szerbek, mi magyar szlovákok, mi magyar szlávok: jöttmentek vagyunk.
Idejöttünk Mária Terézia hívására, amikor itt állt az ország üresen, és nem volt dolgos kéz, a törökök elvonulása után. Annyira szépnek láttuk ezt az országot, hogy egyikünk, bizonyos Petrovics Sándor, meg is írta itt nekünk a legszebb magyar verseket.
Persze ő csak amolyan hígmagyar volt, mondta egy Németh nevű magyar száz évvel később, akinek valahogy nem jutott eszébe, hogy ezzel az ő nevével talán ő sem kunoktól vagy besenyőktől származik.
Sebaj, Petrovics Sándorral együtt mi is úgy gondoljuk: „Magyar vagyok. Legszebb ország hazám / Az öt világrész nagy területén”.
Mi magyar románok, jöttmentek vagyunk. Mi is szeretjük a magyar nyelvet, ezért aztán hagytunk itt egy József Attilát, igaz, őbeléje kun vér is vegyült.
Mi magyar horvátok, jöttmentek vagyunk. Jött ide velünk egy bizonyos család: a Zrínyiek.
Nagy mehetnékjükben az egyik Szigetvárat védte a töröktől, a másik az egész Délvidéket, de olyan is akadt, akinek fejét vették, mert nagyon magyarkodott.
Mi magyar szlovének, mi magyarlengyelek, mi magyar ukránok…
Folytathatnám.
A kínaiakkal és az angolokkal, a franciákkal és az olaszokkal,
akik itt élnek és szeretik ezt az országot.
Akik segítenek szebbé és gazdagabbá tenni. Akiknek a gyerekei már magyariskolába járnak.
Jöjjetek hát, magyarok!
És ha menni akartok, menjetek! Járjatok-keljetek,
Jöjjetek-menjetek, büszkén és szabadon, ahogyan szabad emberekhez, büszke jöttmentekhez illik, Galíciától Mátyásföldig." | |
| 417. | [tulajdonos]: szép pillanat. | 2020-03-04 00:11 | | Egy órája írt egy verset, és nem tudja szerintem, hogy felszikrázott a lélek benne... de éreztük... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
