NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 04:00 Összes olvasás: 92966Olvasói hozzászólások nélkül701. | farkas györgy: re | 2021-07-07 06:00 | Áááá, értem ám, majdnem-főszerkesztő úr! Köszönöm, hogy helyre tett. Rágja csak tovább a gittet. Ja, és előre szólok, felesleges engem betámadni, mert nem fogok vele foglalkozni. | | Olvasói hozzászólások nélkül700. | Pálóczi Antal: ITT A DOKK MŰKÖDTETÉS A TÉMA | 2021-07-06 23:10 | Mert ez nem a versek naplója. Hanem a Dokk működtetéséé és az eljövendő működéséé. Vagyis nem "esztétikai kategória". Aki - ITT - beszél a versről, az ekkora hibát vét, mintha az egyik esztétikai naplóban (lásd: SZABADVERSTAN) a Dokk működtetését akarná megbeszélni. | | Olvasói hozzászólások nélkül699. | farkas györgy: re | 2021-07-06 19:44 | Mi lenne, ha a versekről beszélgetnénk, és nem minden egyébről. Baromi unalmas amúgy. Mindenki beszél összevissza, csak a versekről nincs szó. Tényleg nem unjátok már? | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül697. | Gyurcsi: fiókok | furim: re | 2021-07-05 21:24 | Kedves furim!
Tudom és elfogadom, hogy az osztályozás, besorolás megváltoztatása csak egy futó töprengésem eredménye, és nem lehet megvalósítani.
Azonban az az igényem megmaradt - erről asszem a DOKK_FAQ-ban írtam - és megkísérlem a döntéshozókat ebbe az irányba befolyásolni, hogy a meó ne csupán hármótok önként vállalt feladata legyen, és a végső döntés ne a háttérben egy szavazás eredménye legyen!
Egy titkos szavazásból az égvilágon semmit sem lehet tanulni.
Amíg a dokk szerkesztőitől igazi támogatást fejlődésem irányába nem kapok - kivéve három embert, köztük téged -, addig a Dokkot nem tudom rendeltetésszerűen használni. Tényleg nem érdekel a verseim sorsa, azok már kész vannak, egyik se lesz se jobb, se rosszabb attól, hogy titkosan hogy minősítik. Szóval, a jelenlegi állapotában úgy használom a Dokkot, hogy írok, ha kedvem tartja, olvasok, ha kedvem tartja, szórakozni járok ide. Sajnos nem tanulni. | | Olvasói hozzászólások nélkül696. | furim: re | Gyurcsi: Maradásról-múlásról | 2021-07-05 20:49 | Szerintem a dokk 'specialitása' a nyilvános bírálat, és a három 'skatulya'. Vannak más jellemzői is, persze, de ezek nélkül nem az, ami. | | Olvasói hozzászólások nélkül695. | Pálóczi Antal: DEHOGY - A METAFORA SZERINT | 2021-07-05 13:20 | Majd mások elolvassák, és minősítik - nem az enyém, hanem a te mostani beírásodat. Én nem - szerintem - hanem auktorok, irodalmi források, közismert irodalmi tapasztalatok szerint beszélek - ezeket rendszerint jelölöm. Vagy olyan metaforát használok, AMIKOR A MRTAFORA SZERINT - abból következően értendő valami. Ilyenkor a szó kép logikai összefüggése bizonyít. Ha főzés a metafora, akkor Te mint főző leszel kénytelen (beleélve magad a metafora logikai összefüggésébe), hogy "tényleg úgy van". Mert a főzés törvényszerűségei SZERINT erősödik meg a metaforával kifejezni szánt érv. Tehát nem SZERINTEM. Mások majd érteni fogják! Ne zavartasd megad! | | Olvasói hozzászólások nélkül694. | Gyurcsi: értetlenkedők kíméljenek! | Pálóczi Antal: ÉN ERRE VÁGYOM | 2021-07-05 12:57 | Antal, ismerve szövegértelmezési képességedet, nem olvasom el, hogy mit írtál, biztos kiragadtál egy-két szót írásomból, és ahhoz írtál emlékeidből valami összefüggéstelen hablatyot.
A címét látva bejegyzésednek, ha nagyon vágysz valamire, írjál a Jézuskának listát!
De írd bele valahogy, hogy "szerintem". Ez egy olyan szó, amit rajtad kívül minden magyartanár - vagy ahogy te szoktad írni: magyar tanár - ismer. A Jézuska is jobb szívvel fogadná.
Mások véleményére viszont valóban kíváncsi lennék!
| | Olvasói hozzászólások nélkül693. | Pálóczi Antal: ÉN ERRE VÁGYOM | 2021-07-05 12:41 | A Dokk nem a vedégekért van, könyörgöm! Ők csak bejöhetnek - mint egy látványpékségbe, vagy halfőző konyhára - de "nem nyúlhatnak semmihez". Minek is jönnének be egyébként? Hogy "láb alatt legyenek"? Itt a péktanoncoknak sütünk látványpékdég verset. Itt a halfőzőknek belezzük a halat - s tesszük bele a zsigereket is a jó hallébe (de még a friss vért is vágódeszkáról). Nem a "vendégeknek"? De, azonban nekik - fogyasztóinknak - nem muszáj benézni a műhely ablakán. A kortárs tanoncoknak igen. Úgy jobb íízű? - (ha beletesszük a vért) hangozhatnék a helyes (főző tanonci kérdés). Igen. --- Ha jó verset küld be egy érett költő, akkor az elbíráló általában pozitívan bírál el. Ez viszont már irodalmár szakma. Szakma. (Az, hogy ilyen-olyan lapokban hozzáértés nélkül is próbálkoznak vele, az ma kortünet.) A befutott jó költőknél néha az a baj, hogy a kitaposott csapán haladnak és nem veszik észre, amikor "önismételnek" vagy "saját maguaat utánozzák". És senki nem meri már megmondani nekik. A jó irodalmár, akinek éles szeme van, viszont igen. Amikor Jónás Tamás Szokolay szép verseit, vagy Vesztergom Andrea míves verseit mulandokk-nak ítélte, akkor pont ezt tette. Mert azok a művek (a korai Szokolay-versek) rosszabbak voltak annál, mint az ezen felháborodott költő későbbi - mostani - versei, és mint az itt halálra sértődött (egy maradandokk verse sem volt) Vesztergom szintén későbbi, már az Irodalmi Jelen által felfedezett versei írásai. (A prózája nagyon jó volt már korábban is.) Itt merül fel, miért nem szabad - nem tanácsos - egymás "barátjának" lenni a művészetben. Mert akkor még inkább "egymást hízlalják" a költői önérzetek. S itt dereng fel titkos értelme annak, miért tartom jobbnak a magam számára a "savasan kémható" viselkedést. Hogy egy mű mennyire jó - és mennyire maradandó értékű az utókor számára - azt a jelenkor soha nem tudhatja. Csak valószíínűségekre lehet "menni". Ha baráti szerkesztő mondja: jó, az még gyanús. Ha ellenséges szerkesztő mondja rossz: az is. Kivételesen előfordul azonban, hogy az ellenséges szerkesztő jónak látja a művet (mindenen keresztül), hogy az a közeg aki a szerzőt emberileg úgymond utálja, mégis kénytelen belátni: A MŰ JÓ. Ezért jók a felolvasások. Leértékelt, gyalázott versek, szerzők egyszer csak úgy szólalnak meg, hogy a (kezdetben) ellenséges közönség soraiban végül "szó bent szakad, hang fenn akad, lehelet megszegiik." Ez az igazi. Én erre vágyom. | | Olvasói hozzászólások nélkül692. | Gyurcsi: Maradásról-múlásról | 2021-07-05 11:49 | Néhány szó a múlásról-maradásról.
Számtalanszor olvastam felháborodott hangú bejegyzést, amikor a szerző már elbírált verseket hasonlított össze egymással, és kifogásolta, hogy véleménye szerint egy jobbik vers került a múlóba, míg a másik...
Szerintem nem két költő verseit kéne összemérni, hanem azt, hogy a kérdéses szerző önmagához képest milyet írt.
Amikor nyilvánvaló, hogy egy költőben vannak még lehetőségek, tartalékok, van még hová fejlődnie, ha látható, hogy ő maga tud még valamit javítani versén, hogy méltó legyen karakteréhez, vagy esetleg még azon is van mit finomítani, akkor nagy helye van a meónak, de annak is, hogy egy láthatóan javíthatatlan versről már lebeszéljék.
És ez a besorolás lehetne a valóban múló.
Viszont, ha egy versről annak elolvasása alapján nyilvánvaló, hogy ki írta, ott már jóval kevesebb lehet a tennivaló. Az a költő már tulajdonképpen kész van, egy eltérő személyiségű, világlátású, bár igazán szakember se tudna versein javítani, legfeljebb csak lefejteni az emberről, egy személytelen - még, ha technikailag csiszoltabb is - vers lenne az eredmény.
Szerintem tehát ha egy kiforrott, a stílusról, a technikáról, a témák megközelítéséről felismerhető költő verseit olvassuk, azokat méltatlan múló-maradó besorolással osztályozni. Ezeket már csak a - nagyobb hányadában képzetlen - olvasók minősíthetik.
Ezek a versek megtalálják az olvasóikat, és majd ők minősítik. Maguknak. Egy zenekar elkötelezett rajongói is némileg megoszlanak, kinek ez a szám, kinek az tetszik jobban. De még a kevésbé tetszőket is szívesen meghallgatják újra- és újra, akár százszor is. És ebben nem befolyásolja őket senki, legfeljebb beszélgetni hajlandóak róla - egy másik rajongóval.
Én nem venném a bátorságot arra, hogy egy Erdős Virág versben hibát keressek. Vagy egy Czékmányéban. Vagy Bátaiéban. Filip, Karaffa. Ha egy ilyen versben javítanék valamit, elvennék belőle. Egy kis darab Erdős Virágot, egy...
Végeredményként én az archívumban nem is annyira a verseket őrizgetném, hanem a költőket, akik a Dokk műhelyében váltak azzá. Lenne egy "büszkeségeink" - kirakat, amit a kívülállók láthatnának, a műhelymunka részleteit nem feltétlenül.
Egy illatozó, finom halászlé élvezeti értékén se javítana, ha a vendégnek feltétlenül végig kéne néznie az elkészítés folyamatát a hal kifogásától a belezésen, daraboláson át a hagymaszeletelésig.
Szerintem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|