NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 19:02 Összes olvasás: 92767Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 126. | Pálóczi Antal: HAJRÁ DOKK! | 2019-03-03 07:22 | Tévedés! Babits nem olyan illedelmes a Babits/Kassák vitában mint előttem szóló lefesti. Hiszen azt mondja a Tettről idézett írásában (előttem szóló által nem idézve), hogy a Tett című lap lehet egy Herkules bölcsője, de lehet néhány kérész tócsaágya is.
Tévedett.
Nem lehet.
A Tett egy irodalmi/képzőművészeti/zenei megújhodás lapja volt, nem néhány kérész tócsaágya. És Kassák sem volt túl udvarias Babitssal. Már a cím is szemtelen volt: "Rettenetes nagy hamu alól Babits Mihálynak. S Babits komolyan megsértődött a Nyugatot szerkesztő Osvát Endrére, amiért ezt a válaszcikket a Nyugat közölte le - és nem hagyta azt a Nyugat-ellenzék Tett folyóirat hasábjaira. Idézzük ennek is a hangvételét, hogy lássuk: a kenetteljes udvariaskodás mennyire a kozervativizmusé, s az ezzel szemben álló modern irodalmi viták milyen avantgard előzményekre tekintenek vissza.
"Amennyire káosz tehát valakinek egy pesti kávéház, vagy egy alföldi vásár (milyen gyönyörű harmónia mind a kettő), annyira kaotikus a mai egész élet és annyira kaotikusak vagyunk mi nagyon kevesek a Tett költői közül is. S ezt nem is szégyelljük, sőt bevalljuk, hogy azt a nem kis erényünket, amit Babits is elismer, hogy új témakört, forróbb, élettel lelkesebb mondanivalókat hoztunk a költészetbe, ennek a makacs árellenúszásnak köszönjük.
Elég volt a "jóból, szépből!"
"Nem rég vettük észre, hogy pórusaink már majdnem összenőttek a nagy illemben-üldögéléstől. A pálmaházi hangulatok helyett fiatal fenyőmagunkat most kigyökerezzük a nagyra dagadó erővel és az égigakarással!"
-----
De mindezt majd részletesen, a Pálóczi Szabadverstan naplóban.
Most csak annyit: a Nyugat idejében nemhogy kevésbé éles ellentétek merültek fel szerzők, költők, lapalapítók között, de a mainál sokkal élesebbek, sokkal durvábbak. Csak nem volt még internet a karaktergyilkosságok elkövetéséhez.
Ezért a felek kirívó - de jellemző - esetekben szinte egymást akarták meggyilkolni.
Nem csak szóban, karaktergyilkosság által, mint egy mai Dokk-sunyista, de akár ténylegesen is.
Előttem szóló nem látszik tudni, hogy a "szelídségi példának" felhozott Nyugat szerkesztője Osvát Ernő - PISZTOLYPÁRBAJT (!) vívott a Nyugat alapítójával Hatvany Lajos íróval (és cukorbáróval) - mert nem egyezett a véleményük esztétikai kérdésekben.
A Nyugatot pénzelő Hatvany közönségtermékké akarta fejleszteni a Nyugatot, engedményt téve a közönségízlésnek, Osvát mereven ragaszkodott ahhoz, hogy a Nyugat esztétikai nóvum maradjon, akár még az újtól idegenkedő nagyközönség rokonszenvének elvesztése árán is. Ezért a lap még fénykorában is csak 3000 példányban jelent meg. Riválisai, volt köztük állami támogatást élvező folyóirat is, több tízezer példányban.
A pisztolypárbajban szerencsére sem Hatvany sem Osvát nem sebesült meg (a jóakaratú párbajsegédek vélhetően elállították az irányzékokat). A tény azonban ettől tény marad. Csak szép lehet valaki - milyen szép az amit előttem szóló leírt - de okos nem, ha felszínesen ismeri a korszakokat s azok irodalmi titkait.
Az más kérdés, hogy - önkritikusan írom ezt - törekedni kell a szövegek korrektúrázott megjelenésére.
Csak az a különbség a Nyugat és a Dokk között ebben, hogy a Nyugatot a gyakran kézzel írt és beküldött kéziratok - szerkesztői - átjavítása után még a nyomdai betűszedők, majd a korrektorok, végül a kefelevonatot újra átolvasó szerzők (direkt behívták őket a nyomdai napokon) MÉGEGYSZER átolvashatták. A dokkerek (és dokkolók) számára ez a lehetőség modern világunkban többé nem áll fenn. A facebook ezért ad alkalmat arra, hogy a szerző, újraolvasva a művét, most már nem mint kitaláló, akinek a szöveg megalkotásakor - mivel annyira "belülről hallja" saját szövegét, s nem a betűket "látja" - átmeneti szövegvaksága van, azt később, most már mint olvasó korrektor, korrigálhassa.
A Dokk sunyizmus, amelynek kiküszöbölésére, nagyon helyesen, a Dokk meghozta a regisztráció intézményét, a fokozott tettenérés segítségével is csökkenthető. Az udvarias stílusban végrehajtott karaktergyilkosság is karaktergyilkosság.
A tartuffe-i mesterkedések felismerése a jövőben is fontos feladat marad. Ebben eddig gyenge volt a Dokk. | |
| 125. | [tulajdonos]: mi magunk | 2019-03-02 19:46 | Végigolvastam a Babits - Kassák vita szövegét, és a legfontosabb észrevételem, hogy ők nem engedtek meg maguknak olyan hangnemet egymás felé, amelyet manapság némelyikünk gyakorol. Babits Mihály ugyan lekicsinylően szól a fiatal írókról, de azt is légies finomsággal teszi ("ifjú írók képzelete ritkán egészen szegény"), ezért kettejük szóváltása valóban megfelel az elvárható kultúrmércének. A köztük levő ellentét sem egyszerűsíthető le a szabad vers és a kötött forma szembeállítására, hiszen Babits maga sorolja föl, hogy az idők során hányszor és kik tettek kísérletet a próza és a vers közötti senkiföldje meghódítására. Kassák Lajos sem a szabad vers mint egyfajta követendő kompozíció védelmében érvel, hanem azzal, hogy a művészet célja nem a formai tökéletesség vagy technikai magabiztosság ideáinak kergetése, hanem a kollektív individuum kompozíciója. A szociális egyén határozottan létezik, cselekszik, szabálytalanul, néha kegyetlenül, de sokszor művészi teljesítménnyel.
A nyelv általában véve sem a szabályok rabja, hanem önmagunkat kiteljesítő képességünk, eszközünk. Világosan elmondhatjuk a terveinket és a kívánt renddel kapcsolatos szándékainkat. Megvilágítjuk színes örömeinket, árnyalhatjuk súlyos gondjainkat. Lényegében folyton önmagunkról beszélünk. A másikról alkotott mondataink önmagunkról is szólnak, mi képezzük a szavakat, és állítjuk össze azokat kéretlen rendbe. Felelősek vagyunk a leírtakért, hiszen nem csak a valóság, hanem a mi belső világunk lenyomata is kiolvasható belőlük. A rendetlenség is egyfajta rend, ahogy a haragos szavak is lehetnek a szeretet szavai. Sajnos korunk, az internet világa megkönnyíti az üzenetek elküldését, ugyanakkor megnehezíti azok befogadását, feldolgozását. Az olvasható hírek vagy üzenetek emberfeletti mennyisége lehetetlenné teszi, hogy ugyanúgy olvassunk, ahogy a digitális korszak előtt, miközben a kommunikációs technológia csábítóan kínálja a lehetőséget: könnyedén mindenkit elérhetünk szavainkkal, mindenkire hatással lehetünk, személyes világunkat szinte végtelenné tágíthatjuk ki. De vajon érettek vagyunk-e ilyesmire?
A széthullásért könnyű okolni a technológiát, de nincs mentség. A tetteinket mindig mi magunk követjük el, vagy csak rémkoppantók módjára jelezzük a bajokat, és a társainkban rettenetet keltve erősítjük föl egymásban a félelmet. Pedig az ember társadalomra termett, "kollektív individuum", ahogy Kassák Lajos írja. A Dokk arra szolgál, hogy az egyén megkomponálhassa szavakban a maga egyedi szépségét, és a portál segítségével szociális értékké tegye. A portál fenntartói ehhez nyújtanak lehetőséget, a szerkesztők a szöveg minőségéről szóló besorolással, a hozzászólók pedig a befogadást vagy elutasítást tartalmazó hozzászólásaikkal járulnak hozzá ahhoz, hogy a portál életteli hely legyen. A tulajdonosok is a portál fennmaradását szolgálják, a fenntartásból sem anyagi sem erkölcsi hasznuk nem származik közvetlenül, számukra inkább tehervállalást jelent a tulajdonosi lét.
A Dokk létezéséből származó hasznot az olvasók és a szerzők élvezhetik, az esztétikai élmény és az olvasóközönség bővülése által. Aki közben az irodalmi értéket nélkülöző alantas vitákra használja a Dokkot, az kevesbíti az olvasók örömét és a szerzők műveitől vonja el a figyelmet a bulvárszintű politizálással vagy személyeskedéssel. Aki a saját szemléletét kívánja rákényszeríteni a Dokk tulajdonosaira, esetleg megzsarolva őket, hogy ha nem a kedve szerint tesznek, akkor botrányt kavar, az valójában az olvasók és a szerzők teljes közösségét büntetné. Kötelességünk ellenállni az ártó szándéknak, de sosem úgy, hogy a teljes közösség veszítsen egyvalaki tette miatt.
A portál jövője fontosabb téma, mint a múlt és jelen ostoba kényszerpályái, ezért biztosítok minden aggódót, hogy a Dokk nem fog megszűnni vagy bezárni a fentebb említett önjelölt véleményvezérek mesterkedései ellenére sem. Minden szinten megküzdök velük, a visszafogottságom sosem a tartalékom hiányát jelenti. A tulajdonosi kör egésze elkötelezett a nyitott Dokk és a minőségi irodalom mellett. A következő legfontosabb lépés a portálmotor megújítása, amit 2020. év végéig be akarunk fejezni, ha elegendő forrás gyűlik addig össze. A szerkesztőség hátrébb sorolta a tervezett antológiát a vonzóbb felületet és jelentős szolgáltatásbővítést eredményező technikai fejlesztésnél. De hasonlóan fontos lépés lesz a DOKKmunkát végző szerkesztői munka díjazása, amely lehetővé teszi, hogy a meók hatékonysága és a műhelymunka minősége is javuljon. Ezt a folyamatot vendégszerkesztők bevonásával színesítjük majd, de aki szerkesztő, annak a jövőben díjazás is jár, cserébe a végzett munka is elvárható lesz.
A Dokk nyitottsága megmaradt, tehát aki közénk jönne, azt szeretettel várjuk, és azonosítás után azonnal megkapja jogot a felületre íráshoz. Az olvasók és a szerzők nyugalma érdekében bevezetett azonosítás megbízható védelmet nyújt a névtelen bántalmazókkal (trollokkal) szemben, de a második bekezdésben említett éretlenségünk ellen már hatástalan. A leírt szavakért mindegyikünk maga felelős, és egyetlen sérelmi ügyet sem lehet önbíráskodással lezárni, mert az inkább a sérelem elmérgesedéséhez vezet. A Dokk felületén közzétett felszólítások és a hozzászólásokat vagy döntéseket elutasító megszólalások publikációnak minősülnek, nem pedig hivatalos kérésnek. Ezért a felületen zajló vita részének tekintem őket. Aki a Dokk jobbítását szeretné, az a felületre irodalmi értékű szövegeket tesz, és nem színvonaltalan személyeskedéssel támad a társaira. Sokszor kértem már, és most is megismétlem, moderálást vagy törlést csakis a sértett kérhet e-mailben, megindokolva a törlési kérését. Amennyiben a kérelmet elutasítom, akkor a sértett bírósági eljárást indítva folytathatja az ügyet.
Látványos felemelkedéssel induló, de bukással is terhes folyamat volt a Dokk története az elmúlt lassan tizenkilenc évben, mégis elmondhatjuk, hogy csak Dokk (tulajdonosok, tisztségviselők és szerkesztők, szerzők és olvasók) közössége versenyben maradt a zárt szerkesztőségen alapuló irodalmi oldalak között. Ma is egyedivé teszi a portálunkat az a koncepció, hogy nyitott azonnaliság megtartása mellett a minőséget is megőrizzük, ezért arra kérem az írási joggal rendelkező Dokkolókat, hogy mindenki tegye meg a magáét, hogy 2020. után ne egy kiüresedetten is hívogató helyre kelljen majd visszatérniük. Az olyan kritikákra, amelyekkel nem ért egyet valaki egy ellenkező tartalmú, és nagyobb súlyú kritika lehet a színvonalas válasz, nem pedig a kritikus személy megtámadása. De kérés nélkül is lehet megalapozott kritikát írni bármelyik újonnan föltett (vagy régebbi) versre, mert attól valóban fölpezsdülne a dokkélet.
A fentebb felsorolt erőfeszítések után nem eshet meg velünk a Nyugat (amely Babits Mihály halálával megszűnt) szomorú vége, a Dokk nem válik az egykori múltja ikonjává, hanem élő intézmény marad. Ezért a Tett első számában leírt kettős üzenetet választom a programunk mottójául: " Egyetlen tragédia van: az idő mulik. És ez az egyetlen vigasztalás is ". A hatalom sötét szolgái persze betilthatják majdan a Dokkot, de ha mi magunk nem cselekszünk a megmaradás érdekében, az lenne az igazi szégyen. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 120. | Francesco de Orellan: Dolgok Megrugdosáda | 2019-02-28 16:38 | A DOKK FAQ-ban néhány búcsúzkodás mellett felkerült néhány hozzászólás a "mi lesz így a Dokkal/mitől lesz ismét jó hely" témában.
Ez olyan kérdéskör ami szerintem ebbe a naplóba (is) illik.
Eddig sok szó esett a meok gyakoriságáról/színvonaláról, de nem érintettünk egy nagyon fontos témát:
Mit tehetünk mi userek a helyzet jjavulásáért?
A panasz összefoglalva "Nincs élet a Dokkon: nincsenek meok így csak a veszekedés és a játék van"
Mi tehetünk mi?
A meozás a szerkesztőkön múlik, a veszekedés a néhány(!) veszekedőn, a játék még éppenséggel pozitív.
Mitől lehet több élet a Dokkon?
Több vers? Rajtunk szerzőkön múlik!
Több beszélgetés versekről/irodalomról stb.?
Rajtunk írási joggal rendelkezőkön múlik!
Egyéb ötlet/javaslat?
És főleg: Lelkesedés?
He? | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
