NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 12:10 Összes olvasás: 92102Olvasói hozzászólások nélkül281. | furim: re re | 2020-02-20 10:06 | Aktívon én a jelent értettem. Aki most résztvesz a munkában (vers, napló, nagyító). A jelen fontos. Persze nem gondolom, hogy az egészet ez határozza meg. Csak legyen felmutatva, hogy ez a jelen. ..... Nem fontos, hogy egy vers egy oldal legyen. Folyamatosan mehetnének a versek és egyéb bejegyzések felváltva, mint egy 'dokk-folyam'. | | Olvasói hozzászólások nélkül280. | Francesco de Orellan: Jelmagyarázat | 2020-02-20 09:27 | Az aktív/nem aktív (1/0) az én ismereteimen alapul, ez néha bizonytalan ezért a ?, a + jelet nem magyaráznám, ahol utolsó versre ??? áll ott nem volt feltöltési dátum a verseknél, feltételezem hogy ez azon szerzőknél fordulhat elő akik nem maguk töltötték fel a műveiket, de biztosra nem tudom | | Olvasói hozzászólások nélkül279. | Francesco de Orellan: MaradanDokk lista upgrade | 2020-02-20 09:24 | 1 Bátai Tibor 112 1 2018.08.20 2 Petz György 106 1 2020.02.16 3 Szigeti György 94 0? 2018.11.23 4 Kelebi Kiss István 91 0 2018.05.22 5 Kiss Anna Mária 85 1 2020.01.30 6 Farkas György 84 1 2020.02.17 7 Hegyi Botos Attila 76 0 2013.07.06 8 Tamási József 70 1 2020.01.27 9 Kókai János 70 0 2016.09.08 10 Vajdics Anikó 70 1 2020.01.11 11 lengyel attila 63 0 2011.04.11 12 garai péter sándor 62 0 2012.01.04 13 Antalovics Péter 59 0 2018.07.17 14 Czékmány Sándor 55 1 2019.06.12 15 Kosztolányi Mária 54 1 2020.02.17 16 Mórotz Krisztina 52 1 2020.01.29 17 Péter Béla 50 1 2020.01.16 18 Szakállas Zsolt 50 1 2020.02.19 19 Filip Tamás 50 1 2019.06.27 20 Nagypál István 49 0 2012.01.19 21 Böröczki Mihály 49 1? 2019.11.04 22 Dobos Krisztina 48 0 2012.05.17 23 Szőke Imre Mátyás 48 0 2012.11.10 24 Papp Für János 47 1 2014.07.29 25 Fűri Mária 46 1 2019.12.21 26 Bánfi Ferenc 46 0 2018.06.23 27 Toroczkay András 44 0 2016.04.17 28 Viga Vendel 43 0 2012.05.29 29 Fövényi Sándor 42 0 2017.08.12 30 Tiszai P Imre 41 0+ 2019.09.02 31 Tass Marianne 41 0 ??? 32 Gulisio Tímea 41 0? 2018.04.22 33 Gyurcsi - Zalán György 40 1 2020.02.10 34 Misinszki Hanna 40 1 2020.01.09 35 Bak Rita 38 1? 2019.09.12 36 Komor Zoltán 38 0 2017.11.14 37 Bakkné Szentesi Csilla 36 1 2019.10.28 38 Seres László 36 0+ 2018.12.03 39 Horváth László Imre 35 0 ??? 40 Pálóczi Antal 35 1 2020.01.01 41 Sági Ferenc Dénes 34 1 2020.01.14 42 Kántor Zsolt 34 1 2019.11.17 43 Mészáros László 33 0? 2019.02.19 44 Kránicz Szilvia 31 0 2017.10.08 45 Miklya Zsolt 31 0 ??? 46 Dudás Sándor 30 1 2018.05.19 47 M. Szabó Mihály 30 1 2020.02.16 48 Mülléder Mari 29 0 2016.03.12 49 Kemény István 27 0 ??? 50 Markovics Anita 27 0? 2019.06.11 51 Kőmüves Klára 27 0 2018.01.15 52 Miklya Anna 27 0 ??? 53 Duma György 27 1 2019.04.11 54 Németh Bálint 26 0 2012.11.08 55 Csapó Angéla 26 1 2020.01.08 56 B. Tóth Klári 26 0? 2011.07.01 57 Standovár Ágota 26 0? 2017.06.26 58 Cservinka Dávid 26 0? 2018.08.21 59 Szilágyi Erzsébet 26 1 2020.02.17 60 Francesco de Orellana 25 1 2020.02.20 61 Szilasi Katalin 25 1 2020.02.17 62 Bara Anna 23 1 2020.02.18 63 Tóth Csilla 23 0? 2016.10.13 64 Zápor György 22 0+ ??? 65 Siska Péter 22 1 2019.08.21 66 Tesch Gábor Ferenc 22 1 2018.10.25 67 Tóth Gabriella 22 1 2020.02.17 68 Bártfai Attila Márk 22 1 2020.02.08 69 Zsuzsanna Grande 21 1 2020.02.17 70 Türjei Zoltán 21 0? 2019.01.22 71 Szakács Eszter 21 0 ??? 72 Jászberényi Sándor 21 0 2014.10.02 73 Kiss Gabriella 21 0 ??? 74 Jenei Gyula 21 0 2017.01.13 75 Simon Balázs 21 0+ ??? 76 Z. Tóth Imre 20 0 2017.10.03 77 Falcsik Mari 20 0 ??? 78 Hepp Béla 20 1 2019.11.17 79 Karaffa Gyula 20 0 2018.05.29 80 Dezső Márton 20 1 2019.01.07 81 Fellinger Károly 20 0 2017.09.27
| | Olvasói hozzászólások nélkül278. | Gyurcsi: versem | 2020-02-20 09:19 | Nem tudom, hogy több, mint negyven maradós verssel mennyi lesz a rám jutó fejadag, de ha egy 4x4 soros belefér, akkor részemről ragaszkodnék a Kőtábla című versemhez.
Ha erre igent kapok, és marad még helyem, akkor szívesen segítem a leendő szerkesztők munkáját további javaslatokkal, de, ha nemet, akkor nem szeretnék szerepelni az antológiában.
Egyébként a Kőtábla itt a Dokkon 5 lájkot kapott - a verseim átlagosan kevesebbet szoktak -, és megjelent a FN (fedél nélkül) 644. számában (2019, március 21.)
Itt, a Dokkon Papp Für János főszerkesztő pozitívan értékelte.
Nem kell ellenőrizni, a múlók között lelhető fel. Eddig 421 olvasója volt.
| | Olvasói hozzászólások nélkül277. | Francesco de Orellan: Re: | Pálóczi Antal: KÉT TULAJ: TESSÉK RÁKAPCSOLNI! | 2020-02-20 08:48 | Úgy gondoltam a 3-5 verset hogy ez lenne a szerző javaslata, a végén lenne 100-120 szerző 250-300(???) verse, ezekből válogathat majd a kötet szerkesztője. Természetesen tudom ellenőrizni hogy egy javasolt vers MaradanDokk vagy MúlanDokk, és igyekszem is, de ekkora mennyiségnél előfordulhatnak hibák. + ezen felül igyekszem kiegészíteni a MaradanDokk listát az én becslésemmel hogy az illető jelenleg aktív-e a Dokkon vagy sem. Az aktívaktól számíthatunk válaszra, a nem aktívakat viszont meg kell valakinek keresni. És sajnos vannak olyanok is akiket már nem tudunk megkérdezni. | | Olvasói hozzászólások nélkül276. | Pálóczi Antal: KÉT TULAJ: TESSÉK RÁKAPCSOLNI! | 2020-02-20 08:37 | Jó ötlet, Ferenc, hogy új címen indítod el a Dokk-antológia naplót, s én is szívesen besegítek ebbe-abba. Hogy melyik vers maradanDOKK és melyik mulanDOKK, azt közben bárki ellenőrizhető, ha rákeres. A maradanDOKK versek egy fontos Dokk-szűrön már túljutottak. A mulanDOKK versek pedig nem. Az még mindig gond, hogy az adott maradanDOKK vers kellően színvonalas-e. Nemhogy hígítani kéne tehát, hanem még szigorítani: mert a Dokk-iskolában még lehet, hogy "átment" egy vers, de az "életben" majd nehogy megbukjon! Mindenesetre fontos kockázat minimalizálás, hogy legalább a Dokk szerkik döntését elfogadjuk "előválogatásnak". (Én másképp tényleg hülyén érezném magam.) De lépjünk tova. --- Száz szerző egy-egy verse 100 oldal. Három-három verse 300. Vagy az adott 3 oldalon naplójegyzet is szerepeljen? Vagy egy hosszú vers? Ezeket is el kell dönteni. Lehetnének versek a könyv első felében, a másodikban pedig Dokk-nalójegyzetek, sztorik. A 300 oldalas terjedelmen belül. Nyugodtan elkezdhetjük a munkát. Az öt tulajdonos közül eddig hárman már tevőlegesen is bekapcsolódtak az ötletelésbe, ketten még nem. A részeredményeink majd őket is meg fogják győzni. El kell kezdeni a munkát! Mert ha a 20. Dokk-évfordulóra emberi elégtelenség miatt mégsem jönne össze az antológia, majd összejön a 25. évfordulóra - csak kezdjünk dolgozni rajta! (Vicc helyett mondtam: összejöhet - ha könyvhétre mégsem, akkor év közben.) | | Olvasói hozzászólások nélkül275. | Francesco de Orellan: Tervezmény | 2020-02-19 17:42 | Czékmány Sándor és Hepp Béla hozzászólásaihoz. Alapvetően tetszik az ötlet, kezdjünk el valamit még ha nem is rögzítettünk minden részletet. A terv tehát a következő (ha egy napig nem jön heves tiltakozás akkor meg is valósítom) Nyitok egy új Naplót ahova felrakom újra a több mint 20 MaradanDokk verssel rendelkező szerzők listáját (most még a több néven alkotók több néven szerepelnek..amint van erre megoldás upgradelek). Ide kérek a listán szereplőktől max 3 verscímet...továbbá maximum 3 olyan nevet akit a listán nem szereplők közül ajánlanának. Nyilván aki nem kiván részt venni attól közvetettvagy közvetlen jelzést arról hogy nem kívánnak részt venni. Aki több ajánlást kapott (3?) azt szintén megkérjük hogy küldjön max 3 verscímet. Ahogy gyűlnek a versek egy kedvencek listaként nyilvánosságra hozom...azután majd meglátjuk. A számok amiket megadtam önkényesek...lehet rajtuk vitatkozni. (A versjavaslatok lehetőleg MaradanDokk-osok legyenek...bár nem biztos hogy lesz kapacitásom ezt ellenőrizni:)) | | Olvasói hozzászólások nélkül274. | Hepp Béla: Antológia | 2020-02-19 16:41 | Nekem megtisztelő, ha bekerülhetek a DOKK antológiájába, a limitem is megvan :-), így a sanszom is, ha jól értem a rögzülni látszó irányokat. Szerintem az antológia anyaggyűjtéséhez kellene egy önálló "Napló", hogy a bekerülni szándékozók (ismerve a saját maradós verseik számát) ott a megjelenéshez hozzájáruljanak, és föltehessék a kötetbe szánt verseiket. A szerkesztői feladatot én nem csupán szövegszerkesztőinek gondolom. A szerkesztők élhessenek saját javaslattal, vagy jelezhessék az alkotó felé, hogy milyen cserét látnának szívesen. Nem lesz kis munka, de szerintem izgalmas, érdekes lesz, és kézzelfogható eredménnyel. Nem árt gondolkodni azon sem, mi legyen a forma; keményfedeles, puha... milyen legyen a borító, főképpen ki tervezze meg, de ki döntse el a grafikai, a tipográfiai megjelenést. DOKK szavazás? Szerkesztői kompetencia? A nyomdai munkákra is érdemes mielőbb körbenézni, és nem emlékszem, vagy nem figyeltem eléggé a hozzászólásfolyamot, de a finanszírozás - majd ár(megtérülés) elvi és gyakorlati megvalósulása is kérdés bennem. Jó lenne egy összefoglaló (PIG?) mondjuk ebben a fölvetett új "Napló"-ban, hogy hogy állunk, merre tovább, mik a következő lépések. Nekem biztosan segítene :-). Örülök, ha létrejön a DOKK Antológia. | | Olvasói hozzászólások nélkül273. | Czékmány Sándor: antológia (pótbejegyzés) | 2020-02-19 14:52 | ___az utóbbi vers lényegesen több, mint három oldal, de ha így is lehetőséget kaphat a kötetben, az oldalszámra eső költséget hajlandó vagyok fizetni | | Olvasói hozzászólások nélkül272. | Czékmány Sándor: Antológia | 2020-02-19 14:49 | sorolom a szerintem „szerintem”-eket
__legyen minél előbb egy kész (bármikor bármilyen helyzetben bárhol arcpirulás nélkül aktivizálható) DOKK-kötet __kötetszerkesztőknek javaslom (indokaimat nem közlöm, de ha valaki kicsit is érdeklődve követte az eddigi DOKKéletet, sejtheti az ajánlási szempontokat): ____Filip Tamás ____Pálóczi Antal ____Kiss Anna Mária ____Karaffa Gyula
__tegye meg minden minimum 20 maradokk-kal rendelkező szerző a maga javaslatát itt vagy a PIG-által erre a célra elkészített és DOKK-hoz csatolt blog-on (azt hiszem célszerű lenne – bár ezzel kapcsolatban nekem is vannak ellenérzéseim – ha kommentelési lehetőséget is kapna külön-külön minden bejegyzés)
__ a hozzám tartozó oldalakra ezt a két verset javasolnám beszerkeszteni:
Czékmány Sándor 50. ___mesesziget Máté Angi___
nem vonzódott a csendhez a csend sem vonzódott hozzá ennek ellenére gyakran bekopogtak egymáshoz de csak ültek az öblös fotelben nem volt semmi megbeszélnivalójuk
kínos volt nagyon mint egy filmjelenet a rosszabbak közül
eleinte próbáltak ezen segíteni de hamarosan rájöttek hogy mindketten úgy járnak jobban ha így fogadják el egymást
olykor pusztasávok képződtek körülöttük lepusztult délibábokkal legkedvesebb szórakozásuk az volt amikor egyikük kijelölt egy pontot és ezen keresztül nézték azt a világot ami körülöttük létezett a világ visszanézett rájuk ilyenkor összemosolyogtak
ezekben a pillanatokban mintha szerették volna egymást
**
Balogh Attila ÖN-EPOSZ
Belázasodtál, fiam, többet ne gyere temetésre, Isten minden temetésen ott guggol, és mások halálával üzeni a te halálodat, bátyád, amikor összeesett, s tenyere medrébôl kigördült az élet, mint a füvek közt elgurított narancs, Isten az ô fülébe suttogott, mégis te hallgatóztál, lapulsz idegen ablaküvegekhez, hogy mások életébôl kilesd azt ami a tiéd, de egyszer megcsattan az üveg, és szilánkjaiból összeraknod a tengert, a várost, szerelmeidet, már nem tudod soha.
– Délutánonként a budai kórház hûvös udvarán csüngô hintába ültettek, a hintáztató nôvér arca fölragyogott, amikor tüdôd telezuhant levegôvel, olyan mohón ittad, hogy rekeszizmaid begyulladtak, estére vissza kellett tenni a vastüdôbe, makacsságodon gyôzött a gép türelme, szabályos ritmusban adagolta a levegôt, s ettôl olyan rend keletkezett, amely szisztematizált, és életedet örökre meghatározta. – Csúnya nyomorék gyerek voltál, testvéreid kezét elhesegetted, amikor simogatásukkal púpodat csodálták hátadon, térdemet örökösen lehánytad, az apádról szóló, álmaimat sorvadt tüdôddel szétköhögted, önzô voltál már ekkor is. – A lázmérôzés elôl kicsúsztál a folyosó hideg kövére. pimaszságodon annyira fölindult a nôvér, hogy lábadnál fogva, a második emeleti edényszállító lift aknájába lógatott, a hétéves lényed meg se rezdült, a kétemeletnyi sötétség fölött nem kapálóztál, némán, és bölcsen fázott az eszed. – Amikor bementem hozzád a kórházba, akkor láthattam igazán, hogy ti milyen sokan vagytok, s mind úgy csúszkáltok a folyosón, mint a kiskutyák, koldulva bámultok a látogatók arcába,
hogy vegyenek föl benneteket az ölükbe, simogassanak meg, s adjanak nektek enni. – Ekkor láthattam azt is, hogy kopaszra borotvált fejeden sebeket ragasztottak le, lehajoltam hozzád, s te, örömödben, hogy egyforma magasak vagyunk, hidegen és számítóan mesélted el, hogy Erzsébet nôvér tetût talált hajadon, bevittek a fürdôszobába, te levetetted magad a székrôl, próbáltál kicsúszni a többiekhez, a lakott folyosóra, de Erzsébet nôvér a kezedre taposott, ujjadról a köröm úgy repedezett föl, mintha tükörcserépbôl lett volna, a Molnár Feri mankójával addig ütött, amíg el nem ájultál, hajad már csurom vér volt, s mire eszméleted visszanyerted, kopaszon kuporoghattál a folyosó sarkában. Nagyon szégyellted magad a többiek elôtt, próbáltalak vigasztalni, hogy nemsokára iskolába mész, lesznek színes ceruzáid és szép simogatású könyveid, de te ekkor már mindent tudtál a világról, lelkeden páncél volt. – Föl akartalak venni a hátamra, hogy hazavigyelek, de te nem engedtél a közeledbe senkit, sírva kellett kiszaladnom a buszhoz.
– Számodra nem volt elég, hogy mély szeretetet és szánalmat érzek irántad, neked is ugyanezt kellett érezned önmagad iránt. – Kívülrôl szemlélted életed, s ha valaki szeretni próbált, te elszeretted magad elôle. – Féltékeny voltál a halottakra is, amikor Mária meghalt, s merev karja miatt nem lehetett ráadni a ruhát, Gyula bácsi a fülébe suttogott, s Mária ettôl olyan hajlékony lett, hogy már könnyedén föl lehetett öltöztetni. Te ezt kéjes irigységgel szemlélted. Utánoztad a holtak engedelmességét, amikor lábodra csatolta új járógépedet a nôvér. – Az élôk irányába hiába meneteltél, ezzel a hideg szerkezettel, bevizelésed miatt elvették, meztelenül kiültettek a folyosó közepére, heréden a fényes, vékony bôr bevilágította az egész helyiséget. Hiába vihogtak az alacsonyabb kasztú, tolókocsis lányok, és piszkáltak idegen mankóval, te nem másztál ki ebbôl a fénybôl, dicsekvôen ültél tovább ebben a csillogó fájdalomban.
– Erkölcsi profit lett minden megaláztatás, tiszta, emberi, sôt, már ekkor szexuális öntudat – mintha provokáltad volna magad abba a helyzetbe, ahol energiává, verssé alakítható a szenvedés, pszichés, neurotikus kényszerrel lökted, taszítottad még a körülötted lévô embereket is, a kegyetlen konfrontációba. Azonosítható képet reméltél magadról, bénaságodról az örökös veszekedésben. – A papok csendjével tehetetlen voltál, békéjük simogatott, Isten olyan közel került hozzád, hogy tolvaj lett belôled, el-ellopkodtad, ha nem is a szexuális, de a hím esztétikát, a templom kertjében kifeszített Krisztusról hajlékony bokáját, vállát idomítottad torzságodhoz, csinos csípôjérôl titokban lehúztad a leplet, hónapokon és éveken át rejtegetted nyafogó és göndörködô angyalkák elôl a jeges sziszegésû pasztorált tenger mélységét, sejtve, mire ezt a transzcendens szövetet
roncsolt ágyékodra merted borítani, s már-már hitted, hogy a nemiség fekete füvérôl elemelkedik ivartalanul, a madár szerkesztésû öledbôl az Objektív-Fiú – de Pista bácsi bevonszolt a fürdôkádba, hogy szôrei közül kicsalogasd a kéjt, nyüszítve húzódtál a sarokba, frissen operált lábad kicsavarodva lebegett a vízen, engedetlenséged miatt leszorította fejedet, kilátástalanul kapaszkodtál törékeny kezecskéddel a fürdôkád szélébe, de olyan erôs volt a szorítás, hogy orrodból elindult a vér, és szép lassan elszínezôdött a víz, te pedig élettelenül ringtál ebben a tengert suttogó fürdôszobában – fényes gödrökön át kerültél haza, öregek és férfiak hátára kéredzkedtél, hogy körbe-körbe futkossanak veled a havon, a putrik elsuhanó sebessége sütötte szemedet – amikor szakadt a hó, mérhetetlen ürességet éreztél magadban, a nyirkos fal mögött négykézláb becsúsztál a házba, csak én tudhattam igazán, hogy a nôstény kutyák helyére hugyoztál, elzavarva az éjszaka könnyû ígéretû kanjait, és csak én láthattam igazán azt is,
hogy az örökös hasmenéssel küszködô farod úgy emelted föl a székre, mint egy kiszolgáltatott állat, primitív mozdulataidat beismerve az eszedet havazó idôtlen telet bámultad – mindenhová csak a földön vonszolódva jutottál el, s közbe-közbe hátranéztél, hogy eléggé figyelem-e szenvedésed, Piroska néni virrasztolására is utánunk csúsztál, lehûlt kezeddel fölhúztad magad a miattad melegedô dombokon, hogy láthasd Ôt kiterítve, titkos kényszer ûzött a holtak szagához, és már-már mozdulni láttad a keményedô testet – vénasszonyok lába közt másztál a dicsekvô gyertyák fényébe, s ott úgy mozgott árnyékod, hogy ágyékod védett, és mint aki lábára föláll, öregszagú bort tölt a cigányoknak, és befekszik a halott mellé, önmagát letakarva a lepedô alatt tovább szuszog, és lassan fölül, karját fölemelve röhög a többiekre, az idôs növények nyakát letiporva sír, mint az önmeggyilkolók – és valami kútról mesél, amit csak éjszaka lehet megtalálni, fogatlan szüzek ôrzik, meztelenül ülnek a kút káváján, széttárt ágyékukból
újszülöttek gurulnak hangtalanul az ólálkodók lába elé – önmagát megölve árnyékod fölborította Piroska néni gyertyáit – lehajoltam hozzád az iszapos hóba, próbáltam segíteni, besötétedett, és lázas lettél. Ölemnyi testedet vissza kellett vinni az intézetbe – szád a sok sírástól teljesen elveszítette eredeti formáját, már összezárni sem tudtad, nedvesen feszült fogsorodon, forró szemgolyód úgy sistergett a borogatás alatt, mint a rezsóra csurgatott tojássárgája – leereszkedő szemhéjad mögött kezdtek kirajzolódni aranyutcái, városai a túlvilágnak. Kiléptél fehérnemûdbôl, és átugrottad a tengert – ekkor már nem beteg voltál, hanem fájdalom, pörgött veled büszkén, a katadréliás, putrimítosz, a betört ablaküvegen átnyúlva hiába tapogatta rajtad a hanyag ölelésû férfit az ápolt hölgyû béke, örökre származástalan és a hazát majszolók cukorkáin átbillenô lettél.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|