NAPLÓK: Párbeszéd a DOKK jövőjéről Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 03:52 Összes olvasás: 92938| 492. | [tulajdonos]: kérem | Francesco de Orellan: Vissza a kályhához | 2020-09-26 08:42 | Kedves Fracesco de Orellana!
A szavazásokon valóban túl vagyunk, többséget kapott Bátai Tibornak az a javaslata, amelyről jelen napló 475. számú bejegyzésében értesítette a nagyközönséget.
Jó lenne azonban még egy fontos aktus, ami ugyan eddig nem volt szokás, de a kapkodó jelölések sora után hasznosnak érezném, hogy a jelöltek (Papp-Für János mint főszerkesztő, valamint Ilies Renáta és Vajdics Anikó mint főszerkesztő-helyettesek) egyértelműen nyilatkozzanak a nagyközönség felé, hogy elfogadják a tulajdonosi kör megbízását. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 491. | Francesco de Orellan: Vissza a kályhához | 2020-09-26 06:53 | Most hogy túl vagyunk a szavazásokon és azok értelmezésén talán visszatérhetnénk ennek a naplónak az eredeti témájához: Milyen legyen a Dokk? Tudom: olyan mint a régi szép időkben. De azok elmúltak. Milyen legyen most? Mitől legyen olyan hogy aki először téved ide itt is akarjon maradni, aki pedig itt van az ne akarjon elmenekülni?
Abban talán egyet értünk hogy az elmúlt napok/hetek vitái inkább az ellenkező hatást váltják ki. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 490. | Pálóczi Antal: MÁR KÉSŐ | 2020-09-26 05:45 | Elkéstél új Dokk-netuddki, sorry!
A szerkesztőségi főemlős etológiája című önéletrajzi regényem anyaggyűjtés befejeződött.
Téged már nem foglak tudni belevenni.
Először azt hittem, hogy az ugyanilyen tökfogdosással kezdődő (a másik kisebbítéséért folyó) majomsziklaharc lesz a fő témám. Aztán a koronavírus ráébresztett: nem ez a fő téma, hanem a kibékülés. A halál torkában békülj ki ellenségeddel! Nézzük, milyen a belső megtisztulás folyamata. , Beadtam magamnak a "nem kell a majomsziklaharc" szérumot - és hatott. Tényleg feloldotta a több mint 10 éves görcsöt valakivel - a legnagyobb- "ELLENSÉGGEL szemben. Mások - például Te, ezzel a kis pimaszkodással - a térdéig sem érhettek. Humánetológiai kísérletem - amelynek fő alanya én vagyok - sikerülni látszott.
Az utolsó - az élet írta nem én - mozzanat a főszerkesztővé (nem) választásom története, amelyben 2 ellenszavazat söpri le a négy mellettem szavazó akaratát (mert valaki, az egyik a kettőből, "buzgó felvásárló" volt, és közben politikus (nekem ellenzéki önkormányzati képviselő) lett a Dokk hátán). Ennél a regényrészletnél még megtörténik a főpróbája az előbb emlegetett kibékülésnek - és beigazolta annak sikerét.
És "Heppi Endre!
Tehát vége az anyaggyűjtésnek - esetleg írj angolul, ha a facebook posztomra nézel láthatod, hogy most "az angol ciklus" érdekel. Azt nem ígérem, hogy el is olvasom. De azért írj - hátha később Te is fel tudod használni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 489. | maszat: Antalról | 2020-09-25 23:23 | ..most én is humorista leszek egy darabig. Tesztelem a poént, remélem vannak itt portások.
Sokszor, pedig csak néhányszor találtam szembe magam valami miatt pont rám haragvó emberekkel.
Azt mondja egyszer az egyik: "tesó ne várd meg, míg felmegy a cukrom, merha' felmegy ne tudd meg!"
Vagy: "ha elő jön belőlem az állat, jobb ha szaladsz!"
Ugyan, cukorra, meg a bennük lévő állatra fogjuk?
Mert ugye a cukor meg az állat mindent megtehet, még utána orvosi ellátást is kap az illető.
Vállalni kellene, hogy én! és nem a bennem esetleg levő, vagy nem levő "valami" okozza a véleménye, akkor esetleg változhat, vagy épp megerősödhet. Palóczi Antalnál ez a kockázat nélküli, bár nyíltan vállalt pozícióharc hoz sikert, úgy tűnik. Nyíltan vállalt, de kockázat nélküli főszerkesztő lenne belőle.
Bocs, csak beleszóltam. Korábban is párszor, meg a jövőben is.
Kívülállóként nekem könnyebb dolgom van.
(regisztrált tag vagyok mklbn.) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 488. | Pálóczi Antal: SZAKMAI ÁRTALOM | 2020-09-25 22:39 | Jobb lenne, de nem tudom megoldani. Abban a pillanatban, hogy írni kezdek - ÍROK - nem pedig írok. Nem fejtem ki bővebben.
A facebook szokott "megőülni" tőle. Egyetlen mondatközi vesszőt berakok, kiveszek. Megint visszateszem. Ez már három "szövegmódosítás". Amikor X szinész a bejárati portást megnevettette, nem a "portáshoz szólt" valójában, hanem ellenőrizte a poént az aznapi előadáshoz. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 486. | Pálóczi Antal: VELÜK MÁR NEM | 2020-09-25 22:03 | A felparázsló vitákról, egóharcokról szólva a lényeget éríntetted meg Wesztl Miklós, de én jellemzőbbnek érzem erre a majomsziklaharc fogalmát. S azzal, hogy "Pálóczi Antalt" megpróbálod "megmondani", mint egy osztályfelelős, önkéntelenül magad is belépsz ebbe. Szándékod nem ez, és mégis. Mert nem kell megmondani "milyen vagyok" - hiszen nem látod, nem érted a helyzeteket. Inkább megmondom én.
Kellemetlen olvasni ugye?
Tolakodó.
Minden szöveg - ha provokatív - az lehet. Nem kell végigolvasni. Te viszont rákényszerültél. Ez - más szavakkal azt jelenti - "valamilyen". (Nem pedig semmilyen, mint az irodalmi eszközökben gyengébb szövegek. Az enyéimbe metaforákat írok. PL - "nekifutásból belémrúgott, mert azt hitte, hogy egy nagy focilabda vagyok, aztán amikor átesik rajtam - medicinlabdán - engem hibáztat.
Nos ez irodalmi ujjgyakorlat.
Nem valódi komment.
Nem a vita a fontosabb benne, hanem a jó metafora!
Nem az olvasónak (legalábbis így első olvasatra) - még csak nem is a vitapartnernek szólnak...
Hát akkor kinek?
Nos: irodalmi ujjgyakorlatnak írom. A plasztikus kifejezés a fontos közben, nem a vitatkozás - A mostani főszerki választásom/nem választásom története például a Szerkesztőségi főemlős etológiája című regényem zárófejezetének utolsó része. "Ezt a bluest az élet írta nem én." Nem valóságos "vitatkozó" voltam közben, hanem esztétikai író megfigyelő.
Kellett az anyag. És összeállt.
Ez valójában sokkal "borzasztóbb" annál, mint ami kifogást - tévesen - ellenem emeltél. Ilyennek nem lenne szabad lenni. Mert ez egy társaságban "gáz".
Csakhogy ez nem egy TÁRSASÁG.
Ezt csak Gyurcsi fantáziálja annak.)
(Ez egy irodalmi kikötő.
Mindenhol valóban gáz az írói viselkedés. Hogy az összes itteni kommunkikációm "a műre való felkészülést" szolgálja.
Ezt valóban negatívnak érezheted - csak nem tudod az okát, másrészt sokkal borzasztóbb annál, mint amit Te feltételezel.
Viszont egy IRODALMI KIKÖTŐ az egyetlen olyan hely a világon, ahol ez az "autizmus" (most elneveztem így; pedig nem az, de "csökkenteni" nem "fényezni" akarom magam) - tehát ez a "fogyatékom" rendeltetés szerűen működhet.
A civil életben sehol.
---
Amúgy a kibékülés az egyetlen járható út az ellenségeskedés terén.
És igen! Tényleg sikerült kibékülni akikkel akartam - ami máris felére csökkenti nálam a majomsziklaharcot.
Hiszen velük már nem... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 485. | Szokolay Zoltán: re: b.a.m. 479 | 2020-09-25 21:43 | Kedves b.a.m.!
Köszönöm, hogy ha ironikus (mitöbb akár gúnyos?) kontextusban is, de említést tettél rólam, mint lehetséges főszerkesztő-jelöltről. Mielőtt erről több szó esnék, sietek kijelenteni, hogy nem vállalnám sem a jelöltséget, sem a főszerkesztői munkát.
Alapvetően más elképzeléseim vannak egy online versműhelyről, egy online folyóiratról, mint ami a Dokkon megvalósult és emberéleteket keserít meg. Már a két nagy kategória elnevezését is hibásnak tartom (maradandokk-múlandokk), de sértő a címlapon a Pofafürdő is (a költőknek arcuk van). Elhibázottnak tartom a döntési mechanizmust, nyílt szavazást szeretnék, akár egy tehetségkutató vetélkedőn: ülnek a zsűritagok a kamerák kereszttüzében, névvel, arccal, s felmutatják az értékelő pontokat.
Maradok a Dokkon, mert ez a legnagyobb versbázis és rang itt lenni, de semmiféle tisztséget nem vállalnék.
Szemrehányással illettél a Pálóczi Antalra adott igen szavazatomért. Mindenkire igent mondtam és igent fogok mondani, egy ember kivételével, akinek az öntelt uralmától meg kell menteni a Dokkot.
Rád is nagy örömmel szavaznék, ha újra vállalnád a főszerkesztői munkát. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 484. | Gyurcsi: Köszönöm! | Wesztl Miklós: a jelölt | 2020-09-25 19:58 | Kedves Miklós!
Köszönettel tartozom hozzászólásodért!
Annak minden szavával egyetértek, és azért köszönöm, mert beelőztél. Már elküldésre készen állt saját írásom, amely pontosan az általad felvetett kérdéseket feszegette, de erőteljesen rányomta bélyegét az én sokak által megkérdőjelezhető, jóval gorombább stílusom. Te kulturáltan, személyeskedést nélkülözve tetted helyre a dolgokat. Ezzel, azt hiszem, megtakarítottál a Dokknak egy hangoskodásig fajuló vitát.
Én nem tudok lájkolni, ezt a hozzászólásomat tekintsd annak!
Üdvözlettel - Gyurcsi | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 483. | Wesztl Miklós: a jelölt | 2020-09-25 19:03 | Dokk olvasóként és drukkerként szólnék most, látva a vitákat. Lenne néhány megjegyzésem. Már eltöprengtem azon, hogy vajon miért lehet jó résztulajdonosnak lenni a Dokkban? Anyagilag valszeg ráfizetés. Nem? Irodalmi műhelyt és közéletet fenntartani viszont becsülendő nemes cél. Sok plusz időt és energiát követel nyilván. Jól -rosszul, rosszabban- jobban megírt versek kásahegyén rágni át magát hétről- hétre (s véleményezni) egy szerkesztőnek mondjuk, van abban valami alázatos. Elismerésem.
Ámde a közelmúlt felparázsló vitái többször is nem az értékek megőrzéséről, vagy az irodalomról szóltak, hanem egóharcokról. Tesztoszteronszagú viták. Kezdve Papp Fürtől, egészen Pálóczival bezárólag.
Egyébként nem tudom, hová ez a nagy kapkodás? Már jó ideje nélkülözi a Dokk a főszerkesztő ténylegesen érdemi jelenlétét. Tehát miért ez a kapkodás?
Pár éve látogatom már ezt a klubbot. Volt itt néhány eléggé kellemetlen figura akik szétoffolták az oldalt.
Mint pl.: Mórotz Krisztina; Aranyi Gábor; az apevás kolléga ( bocs, hogy nem jut eszembe a neve) még korábban Selmeczi György volt eléggé botrányos a nézeteivel. Az úgynevezett szürrealista költészet itteni megítélésével kapcsolatban én is voltam bátor eléggé sarkos véleményt mondani, tehát magamat is idesorolnám. Viszont nem aspirálok szemmilyen posztra a Dokkon.
Van még valaki itt akinek akárhány posztját olvasom, mindig valahogy rossz szájízt hagy bennem.
Ez az illető Pálóczi Antal. Szinte minden megnyilvánulásán átüt valami kellemetlen tolakodás. Tolakodó
önfényezés valahogy. Érvek, ellenérvek és valahogy sose akar végeszakadni. Még akkor is ez jön át, amikor arról számol be - többször is hangsúlyozottan- hogy mennyire megtudott bocsátani régi ellenségének. Gratulálunk.
Vajdics Anikót nagyon jó jelöltnek tartom, kár, hogy nem vállalná el. Az én ideális jelöltem a főszerkesztői posztra Czékmány Sándor lenne. De nyilván ő sem jön szóba.
Szóval nem lehetne egy kicsit várni ezzel és jobban körülnézni irodalmi berkekben? Már persze azoknak, akik járatosak és kompetensek.
Köszönöm. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
