NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2026-10-11 13:14 Összes olvasás: 73419| 464. | [tulajdonos]: STILLER KRISZTÁNAK IS ÍRTAM | 2026-05-30 10:34 | STILLER KRISZTA KÖLTŐVEL FOLYTATOTT LEVELEZÉSEMBŐL
Kedves Krisztina!
Mint a posztodon is írtam, tegnap előtt felírták a papírjaimra, hogy "klinikailag gyógyult". Vagyis (ezek szerint) sikerült kigyógyulnom a HPV-eredetű nyelvgyöki laphám-karcinómából, nyirokcsomó áttéttel. Mostantól kezdem újra az írást és az irodalom-szervezést. S amikor a Dokk főszerkije TGF azt kérte, mondjak valakit, aki kötött formájú versek meózó szerkije lehetne, rögtön Te jutottál eszembe. Szerintem tárgyaljatok!
-----
Krisztina nemet mondott a felkérésre.
Válaszlevelében azt írta, örül a gyógyulásomnak, jó egészséget kíván, de a Dokk szerkesztői munka semmilyen formában nem érdekli, személyektől függetlenül, mert se kedve, se ideje nincs rá.
„ Természetesen írok még mindig, nemrég jelent meg a harmadik verseskötetem, ezen kívűl drámai vonalon is mozgok…” – zárta sorait.
-----
A „drámai vonal” gondolatán fellelkesülve küldtem ma el neki dokker- és költő társunk, a Kókai János főszereplésével színpadra állított darab, a Django visszatér - avagy A lángoló ujjak című színjáték plakátfotóját.
Az RS9 színház műsorán futó darab a világhírű gitárművész, Django Reinhardt visszavonult életének epizódjával nyit. Amikor a mester a nagyvilágtól távol, vidéken elvonulva él, ifjúkori kedvesével és fiával. Nem vágyik már nagy koncertekre, turnékra. Egy napon azonban régi ismerősök keresik fel, és kérik, hogy térjen vissza. Beszélgetéseik során felidézik a múlandó sikereket, és bukásokat.
Sikerül-e meggyőzniük?
Ennyi áll a a darab plakát beajánlásban. Én sem láttam még, de kíváncsi lettem rá, mert egy zenészként is kiváló dokker-kollegánk a főszereplő benne.
Krisztinának írt levelemet ezzel folytattam. (A Lábán Katalin rendezőről szóló rész későbbi betoldás):
Nagyon érdekes, amit a drámaírásról mondtàl. Hogy foglalkozol vele. Jól értettem?
Én közben énekes lettem Dévai Nagy Kamillánál. Nem az ő zenei irányvonalát követem, hanem a keleties etno-jazzt, de beiskolázásnak jó volt. Most majd egyfelvonásos operát szeretnék írni a torokrákból történő kigyógyulásról.
Én játszanám. Mert láger-soványságom (remélem) tartós.
S mert én tudom, hogy ugráltam féllábon a fájdalomtól egyetlen korty víz lenyelésétől, amikor még két egész liter volt hátra...
Alighanem nyüszítettem is.
S ezt én mint kortárs áriát képzelem el.
És talán én is a pesti RS9 színházban adnám elő, ahol költő- és dokker-társunk a Django-t. (Lábán Katalin ottani rendezőnek az itt ismertetett leírással, mint operatervem első szinopszist, a közeljövőben be is fogom ajánlani.)
Tudsz már ilyesmiről beszélni?
Segítene bámiben ha írnék rólad a Dokk-face oldalán, amit mostantól én szerkesztek?
Tudnál például "itt tartok most" interjút adni?
-----------------
Végül belinkeltem neki az itt már ismert tavalyi felvételt a templomi daléneklésemről. /Igazolandó előtte, miért tartom alkalmasnak magam operai előadásra./
Itt azért közlöm megint, mert a rák kapcsán rá kell mutatnom: igenis volt egy olyan tünete nyelvgyöki daganatomnak, amely nagyon is jelzett, csak senki nem vette észre. (Én a legkevésbé.)
Figyeljétek meg: majdnem minden szólamot leszegett fejjel indítok… mert úgy volt „könnyebb”
Azt hittem, csak simán „bólogatok” – mint amikor öregkorára valaki „modoros” kezd lenni.
Pedig nem volt más, mint a nyelvgyöki góc titkos – még nem tudatosított – „befeszülése”.
https://x.com/PalocziAntal/status/1869959575136268455
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
