NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 13:19 Összes olvasás: 44492| 39. | [tulajdonos]: ITT MINDEN A VERS KÖRÜL FOROG | 2018-02-06 22:51 | Nem Gyurcsinak, a többieknek mondom - bár az ő szövegpreparátumával: íme, ilyen a nem ide való civil gondolkodás.
Mert a Dokk nem egy csevegő klub.
Nem egy sörsátor.
A Dokk nem "civil-bagázs".
A Dokk a kezdektől tehetségközpont. Itt tehetséges emberek szeretnének kibontakozni - aki nem szeretne, mert megelégszik magával, rögtön fáziseltolódásba kerül azokkal, akik szeretnének, akik egymástól várják az inspirációt.
Szerencsés esetben minden zsák megtalálja a maga foltját: első vonalbeliek az első vonalbeliekkel vagy az oda tartókkal, második vonalbeliek a második vonalbeliekkel, és így tovább. Vagy épp az egészen kezdők - életkortól függetlenül - az első- másod- harmadvonalbeliekkel, bárkikkel, akiktől instrukciókat, bátorítást kapnak.
STB.
De itt senki sem a behízelgő viselkedésével éri el a rangját. (Legfeljebb a gyenge matériáknál, viszont a gyenge matéria szerkesztők értékítéletét az irodalomtörténet majd nem fogja komolyan venni.)
Itt csak és kizárólag az irodalmi teljesítményével lehet VALAKI az ember.
Azért vagyunk irodalmi kikötő, s nem öreg legények klubja. Amikor ezeket írja Gyurcsi, akkor mintha nem tudná, hol van:
"Tudod, egy ember mércéje nem csupán az, hogy jó verseket tud-e írni."
- Itt nem "embernek" kell lenni, hanem költőnek - mondom én.
"A tehetségéről senki sem tehet. Ez olyan, mint a hajszín vagy a balkezesség. De ahogy a balkezesek közt is van boszorkányosan ügyes, úgy a tehetséges költők között is vannak jellemtelenek vagy (és) idióták."
- Igen - felelem erre: Villon például gyilkos volt. Fel is akasztották - de közben halhatatlan verseket írt.
"Ha nekem tetszenek a verseid, elolvasom azokat, és nem kell, hogy közben elviseljem ellenszenves személyedet. Ha neked tetszik vagy nem tetszik egy versem, dicsérd vagy kritizáld, de velem ne foglalkozz, se a múltammal, se a jelenemmel."
- Ezzel én épp fordítva vagyok: ha én rühellek téged, de megkapó a versed, akkor költőként megnősz a szememben és a Dokk-on annál nagyobbra értékellek, minél jobban írsz. S ha ráadásul még képes vagy érthetően elmondani is a Dokk esteken, kimozdulva a komfortzónából, és kiállni az emberek elé, föláldozván esti nyugalmadat, hogy megmozdíts valamit bennük, akkor az a legnagyobb dolgok közé tartozik a világon.
Csak tisztelni lehet az ilyet.
S onnan visszapörgetve hirtelen érthetővé válhat egy-két ellenszenves vonás. "Hiszen ez mindent rosszat csak azért mondott, hogy írhasson, hogy fejlődhessen, hogy adhasson, vagy hogy mások írhassanak, fejlődhessenek, adhassanak - mert semmi más értelmét nem látja a Dokk-on való jelenlétnek EZEK NÉLKÜL!!! STB. Ez nálam ennyire egyszerű képlet.
"Ha Szokolay szépen szaval, akkor megváltozik a múltja? Ha én, vagy Gyula szépen verselünk, akkor nem hozzuk rád a frászt?" - ez a másik civil értetlensége Gyurcsinak.
Hányszor magyarázzam még el: itt mindenki annyit ér, amennyit a versei. Vannak Szokolaynak jó versei? Vannak. És akkor ő is annyit ér? Igen - és a múltja se számít, van azonban néhány zavaró momentum a jelenében, ami rontja "fondorlatos önrecepcióját". (Ezekről majd március 15 után, addig egy szót se...) S Dokk társtulajdonosként eleve úgy tekintek rá, mint egy színházi társtulajdonos az egyik legjobb Lear királyra. Csak mondjuk nem lehet leengedni a közértbe, mert nekimegy a biztonsági őrnek. Én azonban ettől - az egyik legjobb Lear királyt - még nem akarom kirúgni aszínházból, csak felvigyázót rendelek mellé, aki a közértben lefogja.
Mert itt minden a vers és a költészet körül forog. (Vagy kellene, hogy forogjon.)
Aki ezt képtelen megérteni, az itt rosszkor van rossz helyen! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
