NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 11:05 Összes olvasás: 44224| 187. | [tulajdonos]: ÍRÓI VALÓSÁGFELTÁRÁS | 2021-06-28 09:09 |
Filip Tamás kitöröltette azt a vonatkozást előző kommentemből, amit ismernem kellett volna ahhoz, hogy még - ANNO - nemet mondjak általa történő Dokk-tulajdonossá emeléséhez. //Az Osvát új nőiró fölfedezéseit részleteztem a már befutott Nyugatnál, akiket ma már nem ismerünk, de József Attila egyre panaszkodott, hogy a lap már lótól szamártól öszvértől is közölt verseket, csak még tőle nem. S ez párhuzamba állítható a főszerki Filip lobbizásával "valaki" versének itteni elfogadtatásáért, ami ("aki") tetszik neki.//
Tehát ennek bővebb kifejtését "érzékenységi okból" törölni kellett.
Rendben.
Eközben ő tovább hiteltelenít!
Ez nincs rendben.
Vagy az ő hiteltelenítése is törlődjön - vagy ez a kommentem is maradhasson! TERTIUM NON DATUR!
Első kikötésem egyébként az lett volna, szerkeszthessek (szabadvers szakterületen) ugyanis eladdig MINDEN DOKK tulajdonos szerkesztett, még az is, aki nem értett hozzá.
Én ki akartam próbálni a Cameron-Rilke metódusomat. Rilke, a Levelek egy fiatal költőhöz című műben (Gyurcsi és Mindenki! Legyetek szívesek olvassátok el ezt az alig 100 oladalas kisregényt. Ennél gyengédebb, szelídebb megközeítés nem létezik a kezdő költő verseléséhez. Ha tapasztaltál valaha, Gyurcsi, "megmagyarázhatatlan" - mert vitás helyzetünktől függetlenül pozitív - megközelítést a műveidhez, például a hajós prózával kapcsolatban, azt innen tanultam.) Júlia Cameron pedig egy amerikai művészetíró, korszakos "öregművész" nevelő, A művész útja című tankönyve alapján. (Gátolt - bár meglévő - írói tehetségek késői kibontakozását segíti.)
Az adta az ötletet mindehhez, hogy Londonban élő húgom "öregedés technológiát" tanult az egyetemén. Lévén, hogy kb. 20 évvel megnőtt az átlagéletkor. S az öregkori kreativitás "rendszerbe állítása" - mint legújabb világtrend - korábban nem várt felhozatalt ígér. A pandémia látszólag ellent mond ennek, de az új Delta mutáció már a fiatalokat is öli. S például a kolera - anno Magyaroszágon is - főleg a fiatalokat vitte el.)
Tehát létre szerettem volna hozni itt a Rilke-Cameron metódust. Amely elbukott a KEVESET AKARÓK ellenállásán.
Az archívumban szereplő 200 dokk-tul meón (következetesen naponta öt elbírálás) ennek lenyomata. Érdemes beleolvasni a támogató hangvétel miatt. Később - talán saját SZABADVERS című lapomnál - időskori tehetséggondozást is vállalok.
Filip valóban próbált ezért lobbizni, hogy szerkeszthessek, én pedig azonnal rátámadtam Sz.Z-re. Emlékszem: egyszer meghamisított nick névvel kommentelt labilis érzékenységű női dokkerünk nevében, s a felismert "titkosszolgálati módszer" akkora felháborodást váltott ki belőlem s ennek olyan harsányan adtam hangot, hogy akkor női főszerkesztőnk AZONNAL közölte: ne is álmodjak róla, hogy szerkeszthetek majd (a Dokk-tul meózásba - "próbaidőre" mintegy hallgatólagosan beleegyezett).
S nem volt elég, hogy jómagam, aki öt éve szenvedtem hasonló támadásoktól - magát a DOKK komment ellenőrzésének egész rendszerét emiatt kellett bevezetni - nem ritkán "álPálóczi beírások jelentek meg - máig kimutathatóak az archívumban -, tehát nem elég, hogy mint verőember (és megvert ember) túlzott érzékenységgel reagáltam meg nem nevezett allűrjeire, de Filip még hergelt is! Mert a merénylő azon megszólalásait is észrevétette velem, olyan álnéven írt, őt támadó versek is miatt is "ráuszított", amelyeket magamtól észre sem vettem volna.
Vagyis KÉTSZERES ADAGOKBAN záporoztak a tőlem eredő "pörölycsapások" - csodálom, hogy bírtam energiával.
Aztán egyszer csak az egyik összecsapásunk alkalmával azt találta írni Filip rám és ellenfelemre: "Jönnek a rinocéroszok..."
Kész!
Ennyi volt.
Kéretik ezt most nem törölni - és elviselni - Filip Tamás.
Vagy pedig máskor NE INTS LE!
S ne rombold azt, amit leronthatónak vészt - hiszen nem az.
Fárasztó lenne újra és újra megrágni az elhasznált gittet.
Az írói valóságfeltárásról pedig még annyit, hogy Móricz első felesége és közte nagy konfliktusokat okozott, hogy családi életük állandóan belekerült - olykor szószerinti veszekedések formájában - Móricz regényeibe.
Második felesége, a színésznő Simonyi Mária és Móricz között meg az okozott bajt, hogy Mária gyűlölte ezt és egyszerűen "néma maradt" - nem szolgáltatva az írónak újabb életanyagot.
Így került sor "Csibe" adoptálására. A prostiként fellelt lány, Litkei Erzsébet, új múzsaként lépett be az író életébe, s többek között az Árvácska életanyagát szolgáltatta, de az író szerelme is lett - Állítólag (ezzel részletesen nem foglalkoztam) közös fiúk is született.
Az írókról és szakmai megítélésükről egymás felé pedig még annyit, hogy egy másik kedves íróm, Nagy Lajos annyira utálta Móricz érzelmes (szerinte hamis) népiességét, hogy megvásárolván pályatársa regényét, azt bevitte a WC-be s a lapokat kitépve egyenként lehúzta őket.
Én sem számítok jobbra a "karrier-irodalmároknál.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
