NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 20:57 Összes olvasás: 44147| 185. | [tulajdonos]: BONYOLULT ÖSSZETETT DOLOG | 2021-06-27 23:18 | Filip Tamás új "verőembernek" ad Dokk tulajdont, aki majd - mint nekem kellett korábbi ellenségét, Szokolayt, ha kell, engem gyepál meg (ahogyan Csödö azt már sokszor megtette).
Közben Filip azzal vádol, hogy játszmázom, hogy álvalóságot teremtek azt részletezve, hogy rántott be Dokk-tulajdonossá - amikor engem szánt verőembernek Szokolayval szemben.
Mindebben önellentmondás látok.
---------------
Nézzük részletezve, mit ír rólam: "Ő nem anyagot gyűjt az oly sokszor emlegetett regénye számára, hanem előállítja az anyagot. Játszmázik, provokál, álvalóságot kreál, amelybe valóságos személyeket kényszerít, akik az ő elképzelése szerint játsszák a szerepüket. Ez már most előrevetíti azt, hogy hamis és torz mű fog születni, amelyben senki nem ismer rá önmagára."
---------------
Ebben az az érdekes, hogy részelemeiben fedi a valóságot, de nem abban, nem úgy és nem azért...
Itt https://twitter.com/PalocziAntal/status/1405401032570638338/photo/1 épp egy ír dallamot játszom Joyce szobrának a szombathelyi Bloom háznál. A június 16-ai Blooms-day napon. Nem véletlenül.
Az ő regényírói módszeréhez tartozott a következő sztori: látván, hogy egyik ismerősének tetszik a felesége, alkalmat adott nekik légyottok átéléséhez. Majd később a trieszti mólón azzal támadt az illetőre - Maga megbaszta a feleségemet! Maga megbaszta a feleségemet!
Vajon miért?
Azért, mert foglalkoztatta a téma - íróilag.
És át akarta élni.
S meg is írta.
---
Amikor arról folyik a nagypofájú polémia, hogy valóság vagy képzelet - és hogy valaki "nem író" mert a nyers valóságot (a lábszagút) írja, és az nem művészet, mindig Joyce jut az eszembe.
S már korábban foglalkoztatott, hogy az életünket ELEVE ÍRJUK - nem pedig éljük.
Tehát ha azt írom ami TÖRTÉNT - az már kompozíció.
Például magalkuvásra akarnak kényszeríteni a munkahelyemen. Miközben leendő önéletrajzi regényhősöm NEM ALKUSZIK MEG. Akkor most mi fog történni? Az ésszerű valóság? Vagy az irodalom (a fejben már megírt)? maradok és megalkuszom, mert nehéz lenne új állást szerezni, vagy kirúgatom magam?
Én idáig mindig az utóbbit választottam.
Mert a fejemben ÍGY VOLT MEGÍRVA.
Vagyis ha én "lemásolom" a lábszagú történést velem - AZ MÁR AKKOR IRODALOM, MIELŐTT BEKAPCSOLNÁM A MONITOROMAT.
Hasonulva Joyce attitűdjéhez.
Vaqyis amikor Gyurcsi ocsmány módon lerasszistáz, engem, az antirasszista költőt, magától értetődő, hogy beperelem. Pusztán a sértettség okán.
Igaz,ugyanabba az épületbe kell mennem, ahol peres elődöm egy harmadik költőt perelt be (Rossner Robertót) becsületsértésért. S az épület belső udvarán a kommunista időkben kivégzések voltak. S nem mellesleg az út a Nyugati pályaudvartól egy régi országos lap székháza mellett vezet, ahol Kosztolányi is dolgozott, srégen szemben pedig az a suli áll, amelyben Karinthy járt amikor a Röhög az egész osztály élményanyagát átélte.
S mindez ÍGY EGYÜTT (!) nagyon jól fest majd a tervezett regényben.
De az nem igaz, hogy csak azért játszmáztam volna Gyurcsival, hátha lerasszistáz.
Hiszen akkor még (amikor megtette) a vacsora rendezvényén akartam fellépni.
Hogy aztán a városa határában mint meg nem hívott vendég mégis "felléptem", s az ottani polgármester számára VERS-EGYHÁZ címen használható költői akció tervét produkáltam, az már játszmázás - de nemes küzdelem. Mellesleg ez is benne lesz a regényben.
De igen: például most ELŐRE MEGVAN hogy a regény azzal kezdődik majd, hogy az alteregóm elzarándokol a szombathelyi Bloom házhoz és a Joyce szobor előtt produkálja magát.
Ez előbb "íródott meg fejben" és csak utána mentem el.
Miért?
Miért nem volt elég elképzelni?
Például azért, mert még sosem jártam ott.
Hogyan képzelhettem volna el?
Sokkal bonyolultabb és sokkal hitelesebben átélt dolog ez, mint ahogy Filip nem érti. De majd én kellően ecsetelem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
