NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 10:22 Összes olvasás: 44333| 92. | [tulajdonos]: HA TÉNYLEG LÁTTÁTOK VOLNA! | 2018-03-22 13:54 | Na végre:
Ez egy igazi Bártfai Attila Márk "önvallomás".
Ezt éreztem én mögöttesként, ezt a hozzáállást. Ezért jó szerintem, hogy már nem főszerkesztő helyettes.
Ezt a fellengzést "mezei pacsirtaként" jobban el lehet viselni tőle, már csak egy-két vitacikket ír az ember a Cobbpepot napló téves eszméivel szemben.
Idézem a teljes szöveget, amely az állatorvosi ló betegségeiként Bártfai összes velem kapcsolatos "személyiség zavarát" jól mutatja.
-------
Kizárólag Pálóczi Antal az, aki nem tűri a másik ember véleményét, aki szemétkedésből nyitotta még a naplóját is. Aki mások általános tartalmú megosztásaiba személyeskedve beleköt és a sokadik aljas, gyáva hitványkodására érkező reakcióknál felháborodik. Vígan él a buzizással, a test szégyenítéssel, zsarnok puttózással, analfabétázással. Akinek ez tetszik az szerintem vele egyívású.
Pálóczi Antal másokat vádol azzal, ami az ő tevékenységének lényegét képezi: kirekesztés, erőszak, személyeskedés, kekeckedés. Viselkedése aljas, hitvány, gyáva és bántalmazó (volt, van és feltehetőleg lesz, míg a világ világ s három nap). A célja pont az, hogy ezek kimondásra kerüljenek és akkor döbbenten forgathatja a szemeit, hogy de hát ő csak építő szándékból görénykedik, és hát ugye, hogy megmondta.
Ó, ha látták volna kedves olvasók, ahogy lehajtott fejjel kullogott mellettem az első dokk est után és halk hangon mondogatott nevetséges badarságokat s lényegében könyörgött a szerkesztőségi tagságért, amivel kifejezetten untatott és undorított e nemes vadember.
Nos, ha ő élhet a személyeskedés aljas-sunyi módjaival én megosztom nyíltan a vele kapcsolatos percepciómat. Pálóczi Antal, álláspontom szerint gonosz, gyáva, ostoba, önző ember. Más láthatja ezzel szemben egy csodának is. Na. Nyugodtan fordulhat bírósághoz, ha gondolja.
-------
Egy-két tételes ellenvetés:
Dehogy nem tűröm mások ellentétes nézeteit, engem csak a sértődött - és sértő - "dáma" stílusban előadott "fellengzések" irritálnak.
Erre azért reagálnom kell:
Ezt írja:
Vígan él a buzizással, a test szégyenítéssel, zsarnok puttózással...
1.
Buzizás?
Amikor ez szerepel a Vissza a paradicsomba című versem végén?
"velem együtt érzik hogy lányos görög fiú vagy fiús török leány az mindegy
a viszonzatlan szerelem poklában égve
mert egy szenvedélyes heteroszexuális mindig több megértésre képes a szenvedélyes
homoszexuálisokkal szemben mint egy olyan homoszexuális
aki nem szenvedélyes"
Idézet vége.
Szerintem egy olyan ember, mint én, ha akarna sem tudna buzizni.
Meg nézzük még ezt:
Idézem:
"Ó, ha látták volna kedves olvasók, ahogy lehajtott fejjel kullogott mellettem az első dokk est után és halk hangon mondogatott nevetséges badarságokat s lényegében könyörgött a szerkesztőségi tagságért, amivel kifejezetten untatott és undorított e nemes vadember. "
Idézet vége.
Szerintetek valóban így történt?
Nem inkább arról volt szó, hogy kíváncsi voltam, hogy ki ő, hogy vajon együtt tudnék-e vele működni? S hogy ez részemről egy kicsit, hogy úgy mondjam, "gesztus" is volt? Hogy egy kicsit "meg kellett hozzá erőltetni magam"?
Ti mit gondoltok erről?
Azt egy kicsit furcsának tartom, hogy Bártfai nevetséges badarságokat hallott volna tőlem, hiszen főleg kérdeztem őt, bár azt tényleg kifejtettem: nem az a baj, ha "adott személy"
- anno - jelentett a társairól, fedőnéven, hanem az, ha ismét fedőnéven, még mindig befekektít embereket az interneten.
Én azt hiszem, nem tudnék így beszélni senki ember fiáról, ahogy ebben a kommentben Bártfai tette.
Nincs itt pereskedni való.
Az ítéletet majd meghozzák az olvasók. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
