NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 12:31 Összes olvasás: 27711| 78. | [tulajdonos]: TÖBB ELÜTÉST IS JAVÍTVA | 2018-10-09 08:17 | Ezt hét évvel ezelőtt, 2011. 05. 07-én írtam.
Megvárt, mint a szekrényben régen összehajtogatott ruha és nincs is naftalinszaga.
Jó lesz a készülő, A szerkesztőségi főemlős etológiája című regényhez.
Esztétikai tartalma miatt azonban mégsem az azonos című naplómban, hanem itt, a "szabadverstan-ban" teszem újra közzé. Hiszen a Szív sötét oldala című filmről is itt kezdtem újra beszélni. S hamarosan a film magyar nyelvű változatának versrészleteit is felteszem.
Készülök arra, hogy egy következő "rendhagyó" Dokk esten majd levetítem az egész filmet Nektek, az írókönyvtárban. Előtte jól kiplakátozom majd - még az ELTE magyar szakán is, ahonnan egyébként is várok verselőket, mert nagyon különös és nagyon jó film ez. Majd meglátjátok! (Az alábbi szöveg az ÜBÜ-naplóból való, amit eredetileg az én karakterem meggyilkolására tett föl valaki, de aztán az abban szereplő dehonesztálás végül az "ötletgazda" fejére hullott vissza. Ráadásul, szerzője, a becsületsértési pert is elveszítette velem szemben- s a napló hirtelen abbamaradt.) Az alábbi szöveg arra példa, hogyan váltok át önvédelmi, intrikus fecsegő kommentelés helyett esztétikaira, hiszen - ha itt hagynának -, akkor én a Dokk-on mindig ilyesmivel foglalkoznék. (Ha ehhez jogi segítséget kell kérnem, akkor úgy, hiszen 12 éve ezért jöttem ide, s ezért vásároltam tavaly Dokk résztulajdont is).
-------------------------------------
Most pedig hagyjuk az übünaplót (...), s fordítsuk orcánkat a költészet felé.
Lentebb, a Jarry-nál az ÜBÜ mintáját szolgáltató vaskalapos rémtanár, a kereszténykurzus érdekeit képviselő Hébert ellentétét, a kitűnő Keatont (a Holt költők társasága című filmből), már bemutattam, Walt Whitman rajongójaként. Mai irodalomórámon vizsgáljuk meg, hogyan ír szabad verset Whitman egyik uruguayi követője, a tavaly ilyenkor elhunyt Mario Benedetti.
Íme a latinamerikai szabadvers, az "ősközlés" esztétikájának törvényszerűségeivel, úgy mint a jól tagolt szólamok (a szabadvers alapegysége nem a versszak, hanem a szólam), a hangzás és a beszéddallam emelt intenzitású ritmikája. (Nem "civil" beszéd, nem próza, s valójában: ez a szöveg nem ritmustalanabb, mint a kötött vers, épp ellenkezőleg: nagyon kötött, csak másképp. Bonyolult mikroritmus kompozíciója van, ha nem is vesszük észre... Majd errõl később, máshol, bővebben...)
A klip, amelyben szerepel, s amelynek a linkjét lent közzé teszem, Eliseo Subiela: A szív sötét oldala című filmjének részlete. A költő és a prosti megismerkedése epizód. (A prosti itt nem azonos a kurvával - sokkal inkább múzsa. Az Subiela fanyar (és keserű) iróniája, hogy kiderül: - fizetni kell érte. //Miközben férfi és nõ nem ismerkedett még meg soha költőibben, felemelőbben... Csak éppen pár évvel az argentin diktatúra bukása után vagyunk, az "átmeneti idők" idején. S mint Oshima japán filmrendezőnél /vagy Móricznál a "Sárarany"-ban/ a felfokozott szexualitás jelzője a társadalmi krízis állapotnak.
Az ember a "vesztét" érzi.
Ezzel a szemlélettel nézzük a szexuális vonatkozást! Amely a jó műben mindig a kifejezés szolgálatában áll és az a legkevesebb, hogy mindig jellemrajz.)
A film spanyol nyelvű, alatta angol felirat olvasható. Ide teszem a magyar fordítást, hogy aki megnézi, annak könnyebb dolga legyen.
----
Olverio, a költő, a lokálban kinézi magának Anát, a szép luxusprostit, aki az argentin diktatúra alatt elveszítette férjét. Lányát Spanyolországban, internátusban nevelteti. Ehhez keresi ezzel az ősi mesterséggel a pénzt, csak ez ekkor még nem derül ki róla.
Itt két egymásnak teremtett ember megismerkedését látjuk, átérezvén: milyen szép is költeményeket szavalni egymásnak, ahogyan ők teszik az ettől nagyon is európai, nagyon is irodalmi kávéház hangulatú argentin lokálban. Hiába mondja Ana, hogy ő nem csevegni jött...; mert ez itt nem irodalmi klub. Elárvult, a szörny-társadalom által megkínzott bensõjük érti és akarja a költészetet, s Olivério provokativ, idétlen szabadverse megértõ fülekre talál.
OLIVERIO:
Fütyülök rá, hogy egy nőnek olyanok-e a mellei, mint két magnólia
vagy mint két fonnyadt füge!
Hogy a bőre olyan-e, mint a barack, vagy mint a smirglipapír!
Fikarcnyit sem érdekel, hogy ébredéskor a lehelete illatos, mint egy ajzószer
vagy bűzös, mint egy rovarirtó!
A legcsekélyebb mértékben sem zavar egy orr, mely első lehetne egy sárgarépa kiállításon!
De egy dolog biztos, és ebben hajthatatlan vagyok!
Nem bocsátom meg egy nőnek semmi szín alatt sem,
ha nem tud repülni!
Ha nem tud repülni, csak pocsékolja velem az idejét!
ANA:
Okatórepülés 50 dollár... Menetrend szerinti utasszállítás 70 dollár... Nemzetközi járat 100...
(Ezek után táncolni mennek, a zene "vallomásai közepette"...
majd a bárpultnál látjuk őket.)
OLIVERIO:
"A taktikám az, hogy nézlek.
Megtanulom milyen vagy, megszeretem milyen vagy.
A taktikám az, hogy beszélek hozzád s hallgatlak téged.
Szavakból építek hidat, össze nem omlót.
A taktikám az, hogy emlékeidbe fészkelem magam,
ki tudja hogyan s miféle ürüggyel, csak hogy veled maradjak.
A taktikám az, hogy őszinte vagyok és tudom, hogy
te is az vagy. S nem árulunk egymásnak zsákbamacskát,
hogy ne legyenek közöttünk függönyök, szakadékok..."
ANA (átveszi a szót):
Az én stratégiám viszont mélyebb és egyszerûűbb is.
Az én stratégiám az, hogy elérjem, ki tudja hogyan, miféle
ürüggyel, hogy szükséged legyen rám... Mario Benedetti: Taktika és stratégia. Elviszel valahová?
OLIVERIO:
Akkor Onettit is ismered!
ANA:
Nem azért vagyunk itt, hogy irodalomról csevegjünk, kisfiú! Ez egy lokál, nem egy irodalmi klub.
OLIVERIO:
Igazad van... Hozzád mehetünk?
ANA:
Úgy egy kicsit többe kerül.
(Oliverio fizet, majd elindul. Ana követi. Közben a takarásukból 70-es férfi sziluetje bontakozik ki. Tengerészkapitány egyenruhában van, s németül szintén egy verset kezd mondani, a közben a bárpulthoz sétált másik prostinak...
NÉMET TENGERÉSZKAPITÁNY:
"Mert az enyém vagy, s nem vagy az enyém...
S ha az éjszaka elmúlt azt mondom: szerelem".
Eddig a klip.
A német tengerész pedig valójában maga Mario Benedetti, a költő volt, akinek a verseit a fiatalok előtte mondták. (A film 17 évvel ezelőtti forgatásakor 72 éves argentin Mario Bendetti, nem azonos a jelenleg 50 körüli olasz - és egy kicsit szenteskedő - Mario Benedettivel, akit Laczkfi János fordít.)
Subielától szerintem jó húzás volt, hogy a szerzőt is felléptette a filmben. A németül elkezdett - majd egy másik jelenetben befejezett - vers szintén saját verse Benedettinek, amit németül írt. Annak idején Benedetti Európában is élt.
Tavaly ilyenkor halt meg. (Vagyis már 8 éve, szerk.)
Tehát jöjjön a klip:
http://www.youtube.com/watch?v=xbUOi77ig8E&NR=1ario | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
