NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 12:21 Összes olvasás: 27401| 58. | [tulajdonos]: MÉGIS | 2018-09-05 11:11 | Frady Endre a saját naplójában válaszolt a PÁLÓCZI-SZABADVERSTAN naplóban felvetett felhívásomra. Ő, a jóóóóóóóóóó (a keresztény elkötelezettségű lelkészmérnök), most mégis megszól, vétve ezzel vallása előírásának és sunyizmussal vádol, amiért e naplóm alatt nem bocsátkozom senkivel (vele sem) kommentvitába. (Az itt felmerülő szakmai ellenvéleményt tessék ellen-naplóban artikulálni, "komment-fecsegésben" okot fejteni komolytalan.)
Ismét felhívom tehát a figyelmet, sőt - könyörögve kérem - Endre! Kövessed el végre az eredendő bűnt!
Egyél végre a tudás fájáról!
Rímes költőként (egész pontosan rímes "nonszensz-költőként") szíveskedj most már a szabadversírás alapvetését is elsajátítani a legkorszerűbb modern verstanokból.
Vagy pedig ne akadj fenn a Dokk szerkik újabb (s nem csak avítt rímes) esztétikai elvek szerinti elbírálási gyakorlatán (mint macska a drótkerítésen). Sértett álszakértőként nyilatkozva a költészet "egészéről", magad kiáltva ki költőnek olyan műkedvelő szerzőt, aki magát ezzel szemben továbbra is műkedvelő szerzőnek tekinti - és nem csupán álszerénységből. (A legendás Nyugat szerkesztője, Osvát Ernő leplezte le az álszerény szerzőt ezzel a "keresztkérdéssel": Mire szerény ön? Ő, aki többek - Tersánszky, Móricz - mellett Kassák Lajos felfedezője is volt, elvárta a kezdőktől, hogy nagyhangúak legyenek. S gyanakodva kapta fel a fejét, ha valaki megjátszotta, hogy ő milyen szerény.)
(Félre:)
De van egy jellegzetes félreértés is Frady Endre birtokában - amelyet könyöklő párnának használ - "hadállása" megvédésekor.
Azt hiszi, másokkal egyetemben, hogy a kortárs szerzők - köztük jómagam - azért írnak, s én is azért írok szabadverset, mert NEM TUDOK, sőt, mert NEM IS TUDNÉK (!) rémes jav. rímes verset írni!
Ezt a félreértést a SZABADVERSTAN napló továbbfejlesztése előtt sürgősen el szeretném oszlatni.
Dokkerek!
Főleg Újak!
Ezt a naplót olyan szerző írja, aki mindig is tudott - és tudna - rímes verset írni. Itt van egy korábbi rímes versem. Arról, hogy a játszó gyermek - a laikus félreértéssel szemben - valójában KOMOLY amikor játszik, és a komoly felnőtt a GYEREKESEBB, hiszen például menetel, megjátssza magát, másnak mutatkozik mint aki... STB. STB. STB.
Tehát a felnőtt játszik, amikor komoly, és a gyerek - meg a művész - komoly, amikor játszik.
Rilke ezt így fejezi ki: "S ha egy nap belátjuk, hogy foglalkozásuk szegényes, hivatásuk megmerevedett és nem függ össze többé az élettel, miért ne nézzünk rájuk továbbra is gyermekként, saját világunk mélyéről."
Én pedig, az alábbi - rímes - versemben, így írok erről:
FUNKCIÓÖRÖM
Csak a felnőtt tud jót jól játszani!
A gyermek nem játszik így meg úgy soha:
mindent komolyan vesz, sőt, néha
dühöng, ha feldől egy-két játékfigura.
Minden gyerek "életre-halálra" játszik!
A legtöbb felnőtt rém komolytalan.
Nem is akartam olyan lenni, mint ők
mert buták voltak s nem vettek komolyan.
Teremtést és esztétikát is eltemetve
teleírt, kapcsos füzettel kérem a söröm.
Én itt, e piroslámpás háznál most lelépek
mert vár odabent rám a funkcióöröm.
----
Van azonban egy olyan forma, a szonett, amit csak és kizárólag azért próbáltam ki, mert meg akartam mutatni az itteni viták hatására, hogy bármikor megy az is. Sőt! Én, aki a Szép versek '89-ban szabadversekkel debütáltam, rímes vitapartnereimmel szemben, pár éve direkt rímes verscsomagot küldtem az Élet és Irodalomnak - és meg is jelent! Pedig baloldalinak mondható orgánum, én pedig jobboldalinak mondható gondolkodással politizálok. Szerencsére esztétizálni ettől még egyetemesen szeretek - ezt vették meg a lapnál is.
Akit érdekelnek ezek a rímes verseim, az a címük alapján kikereshető őket az üzenőfalamon. Sajnos az Élet és Irodalom csak plusz díjfizetés ellenében teszi láthatóvá ezeket, de itt e linken a címlista.
https://www.es.hu/kereses/szerzo/P%C3%A1l%C3%B3czi%20Antal
Remélem, ezek után nem marad kétség afelől, hogy tudok szabadverset írni.
Most itt az ideje, hogy Frady Endre is megalkossa a szabadverseit és beküldje ide, mint én az ÉS-nek a magam rímes verseimet.
Addig nincs miről polemizálni.
---
Visszatérve a szabadvers verstanának elsajátítására (Kecskés András: A vers hangzásvilága című könyve fontos alapmű ehhez), amelynek nemismerése ma már szakmai képzetlenségnek számít. Igaz, egy költőnek nem kell esztétizálnia, elég ösztönösen jól írnia is, de akkor ne akarjon esztétikai miheztartást szabni, mert könnyen felsülhet vele. S esztétikai divatcsarnoka kártyavárként omlik majd össze, ha hozzánemértése okán - építészeti hasonlattal, Frady műszaki ember - kifelejti a sóderből a cementet.
A modern költészetet ugyanis ma már a szabadvers irodalom "falazó elemei" tartják egyben.
Itt az ideje, hogy a szabadvers esztétikáját ugyanolyan mélységben feltárjuk, mint a rímes költészetét.
Kezdjük a "kisröviddel". Nem esztétikai kategória - szerzőként ezt a megjelölést egyben fricskának szánom a túl tudálékos elméletieskedéssel szemben. A költészet lényege a megfoghatatlanban rejlik.
Ez a "kisrövid" azonban pompásan megmutatja nekünk az újfajta költészet és szabadversirodalom egyik legnagyobb vívmányát.
A szerkesztett HIÁNY-t.
A teljes kép csak az olvasóban jelenik meg - a szöveg csak sugall - de teljes megfogalmazást nem ad.
Leírni, mindent leírni akarni - "Amit nem lehet leírni, az nincs!" - a múlt esztétikája.
Nem leírni, úgy hogy mégis legyen - az olvasót társalkotóként bevonva - a máé.
Minden rossz, mert túlírt szabadversnél (Dokk-szerzőknél is találtam ilyeneket, s majd elemzem is azokat) nagyot vét az esztétika ellen.
Pilinszky János viszont itt megmutatja az utat, még Frady Endrének is, hogy kell jó szabadverset írni. Először csak egy ilyen "kisrövidet".
Mert ez NEM a "megverselek valamit" verkliműhelyben készült.
Ebben ott a megvilágosodás.
Egy-egy megvilágosodott pillanat nélkül nincs jó szabadvers, csak rímes, hiszen annak megalkotása nem a "megverselésről" szól, mint a rémes jav. rímes versnél, hanem egy-egy mini megvilágosodásról.
A Dokk-vőfélykedő rigmusfaragás zsákutca lehet (pláne, ha kényszeres túlírással még komment koszorút is komponál mögé a "zsákutcagyerek"). Időben szólok!
Úgyhogy ezennel minden rímes Dokk-költőknek szabadvers pályázatot hirdetek, az alábbi Pilinszky vershez hasonló "kisrövidek" megalkotására.
A nyeremény: esztétikai előbbre jutás.
Pontozás: nincs.
Eredményhirdetés: nem lesz.
Ha nem megy, ne erőltessük, bármilyen egyéb - nem rímes - "kisrövid" is elfogadható, de csakis megfelelő esztétikai minőség esetén.
Hogy annak mi az ismérve?
A minikatarzis.
Ez a költészet valódi mércéje, nem a szórakoztatni tudás..., de nézzük Pilinszky művét:
MÉGIS (Hungarian)
Látják a bejárati fényben
a szőlőlugast? A meszelt padot?
A levelek nyomasztó, viaszos zöld
távollétét? És mégis itt állt. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
