NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 09:55 Összes olvasás: 26866108. | [tulajdonos]: A SZABADVERS 100 ÉVE korr | 2019-02-20 02:44 |
Azt tervezem, hogy A szabadvers 100 éve Magyarországon munkacím alatt felelevenítem ennek az új/régi (ősrégi) szóművészeti gondolkodási iskolának néhány fontos alkotását. Az adta rá az inspirációt, hogy ma éjjel (újabban éjjel írok majd visszaalszom) megláttam a Párizsban élő Fekete Marianna festőnő egyik képét a facebook-on. Egy nonfoguratív festményt. Homályos kékes szürke felület, meghatározhatatlan látványként... – talán mintha bepárásodott vonatablakon keresztül néznénk ki és nem látnánk mást csak homályos kékes szürke felületet, egy-két megfolyással. Ám ekkor felfedezünk a kép jobb sarkában egy kicsi négyzetet. Olyat, amilyet a gyerek mos a kezével a bepárásodott vonatablakra, hogy kilásson. És íme: ott üde, pirosas színek és meleg hatás tűnik a szemünkben anélkül, hogy bármit bármitől is megkülönböztethetnénk. És ekkor beindul a "belső látás" – és megtörténik a MEGVILÁGOSODÁS. Azonnal meg is írtam Feket Mariannak (volt menyassszonyomnak, akinek az íróasztalán szedtem ki letraszet ragasztásos betűkészletbő a Párizsi Magyar Műhelynek 1985-ben beküldött képverseimet – azok meg is jelentek. Majd később a Mea culpa című képversemet is, amely a Dokk posztomon látható, a portrék között hiszen a fotója engem ábrázol és Fekete Marianna fotózta 1984 nyarán) szóval azt írtam, hogy "Ezzel most kifejeztél minket. Egykor együtt töltött "néhány jó hónapunkat". Tetszik. Mert másnak meg más – ilyet – jelent." (Nem tettem hozzá, hogy talán neki is. Hiszen rajtam kívül más völegénye is volt: férjét – egy Párizsba költözött magyar fotóst – később, kint ismerte meg. De tudtam, hogy nem tiltakozna, hiszen a művészet ilyen. Dokk-kiesebbítőim esetleg nézzék meg az akkori Mea culpa című "kenus" képversemet a Dokk-posztomon, vőlegény koromból, hogy még jobban utálhassanak!). Tematikánkhoz hűen azonban a 100 év magyar szabadvers gyűjteményéből egy híres szabadverset is felteszek: Kassák Lajos Picasso című versét a Mesterek köszöntése című ciklusból (amely pályájának egyik csúcsteljesítménye.) Íme ez az a gondolkodás, amely a szabadvers és a modern festészet (köztük Fekete Marianna képeinek) megértéséhez kell. Ilyen a modern költészet is. Húz. Ki nem mondott – oda nem festett - üzenetek szólalnak meg bennünk. Mert e művek megteremtik az "odautat" – de csak a küszöbig. Az utolsó lépést - a megfelelő asszociációt - mint társalkotová emelt olvasónak/nézőnek: – nekünk kell megtennünk! Szemben a hagyományos költészet szájbarágásával, amely mindent "készen ad", hogy rágnunk se kelljen már, csak szürcsöljünk! Nem! ----- PABLO PICASSO
Megszállottja egy sugallatnak kengyelfutó aki rég kilépett az időből egy gyermek nyugtalansága lázít a külvilág látszata ellen s úgy hiszed azért élsz közöttünk hogy képeket fessél késsel gumibottal durunggal s olykor ezüstösen villanó fejszével.
Valahonnan a támadásra kész torreádorok családjából léptél elő s ama bizonyos csillag világított előtted mikor francia földre léptél mely „a jó bort és a kedves nőket termi" azóta is ott bolyongsz Párizs sikátoraiban a szakadó eső húrjai közt akár egy dallam egy tőr ami átfúrja magát az idegen anyagon s miközben ő is szenved mint egyigaz élőt mutatja fel mindazt amit legyőzött.
Ez vagy te akit végülis varázslónak kell tekintenünk amint éppen kijutottál az erdőből és magadhoz vonzod az árvákat. Így vándoroltam feléd én is majdnem vak szemekkel még a végtelen mezőn egy cirkuszkocsi rózsaszín árnyékában s ekkor megejtett formáid mértani tisztasága s az a fájdalommal száguldó ritmus amely magával ragadja az ámuló gyermeket. Ó megbűvölő krikszkrakszok ó ezer frissen vérző seb ó acélból és azbesztből összeépített rend ami a rendetlenség grimaszával jelenik meg a bűnösök előtt. Azóta is útban vagyok és lépek fokról-fokra a létrán amit a nap pereméhez támasztottál s látom te ott állsz a horizonton túl egy állvány előtt emeled a karod miközben holt színek kelnek életre idegen dolgok mintegy leigázva megnevezik magukat ecsetvonásaid nyomán. (1947) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!