PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN: FREUD ÉS A TUDATALATTI

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38697 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
Szilasi Katalin: Lélekszonett
Pataki Lili: Alma, fa, paradicsom
Kiss-Péterffy Márta: Színkör (vers a látássérült gyermekekért)
Veres Mária: pillanat
Tamási József: 2023
Zsigmond Eszter: Gondolatok
FRISS FÓRUMOK

Cservinka Dávid 1 órája
Filip Tamás 11 órája
Tóth János Janus 12 órája
Valyon László 21 órája
Szilasi Katalin 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Ózdi Annamária 2 napja
Kiss-Péterffy Márta 7 napja
Kiss-Teleki Rita 7 napja
Karaffa Gyula 8 napja
Egry Artúr 9 napja
Duma György 9 napja
DOKK_FAQ 10 napja
Csombor Blanka 13 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 18 napja
Farkas György 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Jószándékú párbeszélgetés 45 perce
Hetedíziglen 11 órája
az univerzum szélén 12 órája
Bátai Tibor 15 órája
négysorosok 19 órája
Minimal Planet 20 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 22 órája
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
A vádlottak padján 1 napja
Gyurcsi 1 napja
A fény nem publikus 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
szilvakék 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 09:43 Összes olvasás: 26863

Korábbi hozzászólások:  
101. [tulajdonos]: FREUD ÉS A TUDATALATTI2018-11-06 04:13
E napló 53. bejegyzésében írok Freudról, pontosabban egyik tanítványának Róheim Gézának ausztráliai kutatásáról, amelyben tulajdonképpen egy ausztrál szabadverset, egy nőbűvölő ilpindzsa éneket is lefordít és magyaráz.
Freud zsenialitásához nem fér kétség, helyesen sejtette meg, hogy létezik tudatalatti.
Csak abban tévedett - illetve ért el részleges (az ő nagypolgári társadalmi rétegére és anyától elválasztott (dajkás) nevelési stílusára jelemző, de nem egyetemes érvényű) eredményt, hogy abban mi rejlik. Hogy a fiú gyermek az anyját kívánja. Hiszen éppen ennek (az anya - és a testvér nemkívánásnak, de ez megint csak az együtt felnőtt testvérekre igaz) aszexuális élménye "terjed ki" később a feleségre is, több éves együttélés során. S létrejön a Szabó Magda által is megírt "testvérbarátság", amely nagyon tartós házasságot jelenthet (mert sokkal mélyebb emberi kapcsolat annál, nem pedig kutya/macska, értsd férfi/női "iszony" ) de amely aszexuális.
Tehát nemhogy az anyját nem kívánja a férfi, de a nőtestvéreit és végül a feleségét sem.
És ez "őstermészetes". Talán nem véletlenül mondják, hogy átlag 7 évig "tart egy kapcsolat". S talán az sem nem véletlen, hogy a Próféta négy feleséget engedélyez??? 4X7= 28 év. Épp egy nemileg aktív férfi élet hossza 20+28=48. ??? Persze ez csak egy munkahipotézis.
A költészet jobban a mélyére enged látni - ha fel mered tárni a saját tudatalattidat, vagy ha egyáltalán képes vagy lehatolni oda. Nem biztos, hogy mindenkinek megéri... Nekem talán szerencsém van... "Ott" én még "nem űzettem ki a paradicsomból". S nem kényszerítettem magamra "túlelfolytásokat" sem, hogy aztán megbetegítsék a lelkem.
Én a fenti problémát így dolgoztam fel, s most már egyre messzebbről nézem - Philemonés Baucis életkorába lépve. (S nem irigylem a ma akítvakat, akik "kiűzettek a paradicsomból", de hadd szóljon a vers! S a fotón azt is láthatjátok, milyen amikor a költő úszni megy - ez épp akkor készült, amikor Szokolay azon örvendezett a Nagyítóban, hogy Duma Görgy "a szar marad felül" verse azért kiváló, mert a szóban forgó esetre ("én akkor inkább most úszni megyek") remekül értelmezhető.
http://www.7torony.hu/content.php?c=76952
De térjünk vissza az ausztrál bennszülöttekhez, akik a Freud tanítvány Róheim Géza szerint nagyfokú – és számára igen meglepő – érdektelenséget mutattak mindennemű „ analitással” szemben.
A csodálkozó európai tudós ezt azzal tudta csak magyarázni, hogy az ausztrál bennszülöttek nem ismerik a gyermekek „tisztába tevését”. Nincs rá szükség, mindenki meztelen, a kisbabát az anya „olyankor” eltartja magától, a már járni tudó kisgyerek pedig simán elvégzi a dolgát (mint más földi lények). Vagyis az ausztrál bennszülöttek Róheim szerint nem ismerik a kínos ügybuzgalmat, ami a civilizált társadalmakban a gyermek popsija körül forog. Lehet benne valami. Nálam szintén nagyfokú az ilyen irányú érdektelenség. Csak és kizárólag a „banális szex” (mindig b-vel) sodor illetve (koromnál fogva) sodort olykor a legnagyobb veszélybe, s követelte meg tőlem a legnagyobb odaadást és áldozatot. Engem kiskoromban szintén nagyon megengedően neveltek, pedig állítólag még festettem is a bilimből a falra, de mivel apai agynéném épp akkor járt orvosegyetemre s olvasta Freudot, megtiltotta, hogy ilyesmiért megbüntessenek, vagy nagy jelentőséget is tulajdonítsanak neki. Róheimet lapozgatva azt gondolom, talán nekem is ez a korai kiélés segített abban, hogy az „analitás” iránt ennyire közömbössé váljak. A sokáig szoptatás pedig, ami a bennszülötteknél természetes, de nekem is volt benne részem, talán abban segített, hogy az orális szex se érdekeljen túlzottan, legalábbis ne a vaginalitás rovására! Nekem az minden. A „hosszú vágta”! (Pontosabban két „ hosszú vágta”, némi pihenő után egymást követve.) Ennek kiélése annyira elemi szükséglet volt nálam, hogy ha aktus közben nem tudtam elégetni (gondolom) kb. 3 000 kalóriát, akkor úgy éreztem, mintha valami nem lett volna elég! Lásd a fekete-fehér „portré fotómat” az üzenőfalon. (A „pofavizit” kedvéért tettem föl, ha érthető, hogy mire gondolok.) Épp egy „hosszú vágta” előkészületénél tartok. S fél térdre nehézkedvén, bal kezemmel párnát csúsztatok erotikus verseim múzsája alá (aki miatt már másodszor nem váltam el, egyébként ez mostani életem legnagyobb boldogsága).
Meg kell mondani, hogy a feleségem és a fiaim is tudják ezt, s rosszul esik nekik ezt a képet látni, nem is nézik meg, pedig az már régen „több önmagánál”. S hadd valljam be: nem kis kellemetlenséggel jár „múzsabarát” alanyi költőnek lenni, ha valaki becsületes is szeretne maradni közben. Megfelelő beállítódás, némi bölcsesség és sok-sok tapintat kell hozzá! Lásd Jelentek egy házasságból /svéd felnőttversek 3./ című versemet.) Visszatérve a pszichoanalitikus Róheimhez, ő az anális és az orális beállítódást egyaránt infantilisnek tartja. Én még hozzátenném a pedofíliát. Engem ezekből kettő hidegen hagy, a harmadik taszít. Nudista strandon című versemben kellően foglalkozom az utóbbival. Itt most azért említem meg, mert ebben van köztem s az ausztrál bennszülöttek között a legmeglepőbb hasonlóság! Ők, egy ősi beidegződést követve, elengedhetetlen szükségét érzik a fejlett mellek és a nemi szőrzet látványának, másképp nem izgulnak fel. Ami logikus is: ezek nélkül a nemi partner nem partner, hiszen még éretlen. Náluk mindenki meztelen, mint az őskorban. S untig elég, ha csak az érett nők látványa okoz nemi feszültséget a férfi vadászokban, s a szintén meztelen, éretlen kislányok látványa nem. Akiknél másképp volt, azok valószínűleg evolúciós hátrányba kerültek és kihaltak.
Ősemberi, atavisztikus vonás tehát bennem is, hogy csak a nemi érettség, a másodlagos ivarjelleg megléte ingerel szexuálisan. (A modern ember ebben is sérült lehet, amit sajnálatosnak tartok. A Magyar Író Akadémián erről írtam a vizsgadolgozatomat, egy verses-novellás esszét, Mit tehet az szerző címmel, ami az iskola által kiadott Mestereink nyomában című könyvben jelent meg. De ezt most hagyjuk. Nagyon megy az idő és még sehol az ős szabadvers…) Meg kell azonban említeni elöljáróban a legősibbnek számító ausztrál bennszülött szexuális aktusnak azt a jellegzetességét is, hogy valójában nincsen semmi „jellegzetessége”. Az NDK-s csajokkal ugyanezt csináltuk a Balatonnál és szinte ugyanígy, leszámítva a női „őskezdeményezést”. Róheimnek úgy mondták el a bennszülöttek, hogy a tűznél egyszer csak feláll a férfi és ránéz arra a nőre, akivel szerelmesek egymásba, majd a férfi félre vonul a bozótba. Egy idő után a nő is feláll, de más irányba megy el a tűztől, de a bozótban összetalálkoznak. – Hozzám jöttél? kérdezi a férfi. Hozzád jöttem – feleli a nő – mert én téged szeretlek. S odamegy a férfihez, megfogván a saját mellét, s elkezdi azt hozzádörgölni a férfi mellbimbójához. A férfi ezt követően lefekteti a fűre a nőt és eléje térdel. Amikor mindketten (!) elkészülnek, beszélgetni kezdenek, majd egy idő után a férfi azt kérdezi a nőtől: - Megint eljössz hozzám? És megint csinálják.
Mivel engem igen szerető, jószándékú emberek neveltek és nagyon természetes környezetben, balatoni „vademberként” nőttem föl, ráadásul az NDK-s lányok mai ésszel megdöbbentő szexuális nyitottságának és beatkorszaki felszabadultságának éveiben, meglehetős élményanyag gyűlt össze a heteroszexualitásról, annak „őskorszakinak” mondható, mert a kereszténység által akkoriban semmivel sem zavart, archaikus változatáról. Meg kell írni ebből amit csak lehet. (Remélem a nem heteroszexuálisok számára nem bántó a „hetero-heteroszexualitás” ilyen mértékű – egyébként szintén kisebbségi – kihangsúlyozására törekszem. Hiszen versben is megírtam már: egy szenvedélyes heteroszexuális sokkal több empátiára képes a homoszexualitással szemben, mint egy olyan homoszexuális, amelyik nem szenvedélyes. ) Egyébként már a finn Kalevala, a kereszténység felvétele előtt keletkezett finn eposz is tartalmaz felfokozottan heteroszexuális éneket . Amelyben jellemzően nem az a szégyen, vagyis a drámai vétség, hogy Lemminkeinen, a „szép messzikedvű” , a sziget összes lányát meghódítja, hanem az, hogy egy kissé idősecske asszonyt kihagy! Amiért is végül az életével kell megfizetnie. A fenti festmény őt és édesanyját ábrázolja, akinek a tengerből kell összeszedegetnie a csontjait. Érdekes, hogy az ausztrál bennszülöttek mese és mondavilágában is létezik egy „szerető-figura”, aki azonban, mivel a szerelmi hódító képessége fordított arányban áll a vadászó tehetségével, semmirekellő mulatságos alaknak számít.
De jöjjön végre egy őskori ausztrál szabadvers, amelyet a bennszülöttek énekeltek és táncoltak. Ez a fajta „esztétikai megszólalás” minden költészet előfutára, s talán már több tízezer éves. Szerelmi varázsdal, pontosabban egy nőbűvölő ilpindzsa ének. „Az ausztráliai őslakó szemében – írja Róheim – a szerelem, megkülönböztetve az egyszerű nemi feszültségtől, nem természetes dolog. Csak varázslattal magyarázhatja, hogy egy nőt éppen egy bizonyos férfi miatt „ráz ki a hideg”. De ha megvan ez az érzés, akkor olyan ellenállhatatlan, mint a bűvölés és úgy csap le, mint a villám. Íme a sorképzés és a szöveg intenzitása jelzi (ha nem is tördeltem verssé), hogy verssel (szabad verssel) állunk szemben. Egyes szavak jelentése lejjebb olvasható.
„Mali fánál ül gondolkozva/ Gondolkozva ül/ Négykézláb megy zörgő bumeránggal,/ A kemény földön lábát dörzsöli össze!/ Ó kettős szivárvány! Ó kakadu hangja, / Ifjú legény vagyok én!/ Ijedten ülnek az alknarincsák! /A bokrokat borzolja a szél! /A nátándzsával a bozótot szórja szét,/Csillog a matati!/ Villan a csilára!/ Beszél a pénisz, / Mozog a nátándzsa!/ Ijedten ül az alknarincsa/ egy helyen maradva,/ kinyújtott lábakkal,/ Amint ül úgy erősödik,/ Alnarincsává válik,/ Amint ül, folyik a vagina,/ Amint guggol/ A folyadék áramlik,/ Jönnek rohanva,/Árad a vérük,/ Holdember kergeti/ Vörösen villogva,/ Én csak ott ülök,/ Ifjú legény vagyok én!/ Én csak ott ülök, /Vörösen csillogva/Zúg a búgófa,/ Mozog a natándzsa,/ Vágyódva jönnek,/ Ugrálva jönnek. / Jönnek a lányok,/ Várom őket!/ A vörös homokon/ Felcsap a villám,/ Felcsap a földről/ Felcsapó villám!”
Róheim értelmezése szerint: „A phallikus dal nyitját a büszke refrén adja meg: „Ifjú ember vagyok én!” A beszélő pénisz errigált péniszt jelent és a dalt betetőző felcsapó vagy emelkedő villám szimbolikus betetőzése az érzelmi alaptónusnak. A villámot az arandák a víz péniszének nevezik és a villám „emelkedése” kétségkívül a szimbolizált tartalom átvillanása a fedő jelképen. (Pontos természeti megfigyelés: a villám nem /csak/ „a mennyből „ csap le: kisüléskor a föld elektromos töltései lentről áramlanak fölfelé. P.A.) A fehér fejdísz (a csilára), a rojtos péniszfedő (a matati), a búgófa és a nátándzsa mind ugyanazt a vágyat szimbolizálják. Ami azonban magyarázatra szorul, az az alknarincsa. Alknarincsa azt jelenti, szemet elfordító. A házasság előtt minden nő alknarincsa, de egy sem marad végig alknarincsa.
Mit jelent az, hogy a fiú alknarincsát akar szerezni búgófával? Először is egy alapvető különbséget jelent a férfi beállításában. Vi et armis akarja-e meghódítani a nőt, vagy varázslattal: hős vagy poéta? (…) Az alknarincsa ugyanis rendszerint egy messziről jött nő, aki, amint a dalból is látható, egy ellenállhatatlan erőnek engedve, oly sietséggel érkezik, hogy a húst is nyersen eszi meg, fut, rohan a villámok dicsfényétől övezett ismeretlen férfi felé. Alknarincsa az a nő, aki nem akar. Az ilyen nőt varázsigével lehet megszerezni.” (…) S hogy megy a „bűvölő” udvarolni? Először egy asszony képét rajzolja a homokba. Erre leteszi a búgófát és a matatit (péniszfedő rojtot) és a csilarát (fejre való zsinór), a lalkarát (csont, amelyet az orrsövénybe dugnak). Mindezekre társai ráolvasnak, azaz eléneklik a varázsige megfelelő sorait. A férfi közben feketére festi a homlokát és piros festékből karikákat rajzol a szeme köré, majd lassanként felveszi mindezt. Most teljes díszben van, leül a földre méltóságteljesen és várja, hogy a többiek ráolvassanak a testére . Ha ez megtörtént, akkor fölkel és a siker biztos tudatával megy az asszonyok közé. Közbenjáró gyanánt elküldi valamelyik rokonát ,rendszerint egy lányt. A lány aztán elmondja a férfinek: „Ez az asszony szerelmes beléd”, mire a férfi adja a meglepettet. Így kívánja az illendőség. Az ilpindzsát („körülkerítést”, vagyis a szerelmi érintettséget) nem szokás bevallani. „Hogy lehet az? Én semmit sem csináltam” , így illik felelni. De a közbenjáró ezt már ismeri. „Dehogynem –mondja – úgy jöttél, mint a villám, és ő beléd szeretett”. (Az 53. bejegyzéshez mellékelt záró fotón Samantha Harris, ausztrál bennszülött fotómodell látható.)


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 08:03   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-03-28 04:25       ÚJ bírálandokk-VERS: Tóth Gabriella Fél ballada
2024-03-27 22:44   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2024-03-27 21:46   Napló: Hetedíziglen
2024-03-27 21:23   Napló: az univerzum szélén
2024-03-27 21:21   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-03-27 20:18   új fórumbejegyzés: Cservinka Dávid
2024-03-27 18:24   Napló: Bátai Tibor
2024-03-27 17:35   új fórumbejegyzés: Tóth János Janus
2024-03-27 15:03   Napló: az univerzum szélén