NAPLÓK: P
Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 13:57 Összes olvasás: 42002104. | [tulajdonos]: . | 2017-08-12 23:36 |
Kissé vicces, a legelső, régi hexametereim közül. Egyszer szeretnék pátosz nélküli, mai verset hexameterben írni.
Csöndes enyészetnek hajléka, a régi teátrum. Rómaiak mellszobrát indák körbe borítják, halk bogaraknak, voltnak a hajlék amfiteátrum, s pódiumát bársony-kék éjek a régire nyitják.
Szél kavar étert, Thália szelleme dalt felidéz most, fülkékben császárarcmások a semmibe néznek, tányérhold ragyog. Íme, az ódon szó s ige vékony szálon csillog. Az ókori múlttal játszik a lélek.
.
Van, hogy a déli harang minekünk kondul, dal a szélben. Arcodat akkor idézem, téged napnak emellek. Mosdatod ég-kék boltomat, ékes anyám vagy az égen. Csontod földben, aranyban megfürdünk, eleresztlek.
Mégis ölelsz, és mormolok érted - bús ima szól, halk. Asztrál sík a tiéd, lágy szféra, glória-ékes, összemosódik a lét. Van, hogy napi száz, puha sóhaj száll ajkamról, nélküled árva a szív, örök éhes.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!