NAPLÓK: Sáfély Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 07:08 Összes olvasás: 16314| 232. | [tulajdonos]: Ellenfények | 2022-11-29 12:25 | Megkérdeztem Adamot az aktokról. Arról volt hírhedt, hogy nem állt mindenkivel szóba, ha nem voltak az illetőnek gondolatai. Felhorkant, hogy nem is éltél amikor az elsőt festettem, és kavargatta a vajas kávéját. Ez viszont igaz volt. Elmeséltem neki , hogy látom az aktját. Sosem festettem aktot, dörmögött, de mondd. Festettél, csak közé keveredett egy szeretés, ez nem is meztelenség volt , hanem szerelem vörösbor részegség, és egy nyár. A takarók gyűröttek, egy ágy és nagy tér, és a nő,
lehetett prosti vagy alkalmi, de düh volt azokon a lepedőkön , takarók és a nő szemérme
fehéren a türkiz lepel a lábain csomóban. Nem volt szép, de a legnagyobb erotikát ott láttam az alvó nő arcán, azon a szeplős arcon. Mély álomban, a nyálpatakot.. Düh, szenvedély a test éhsége és az újra akaromé volt ez.. amikor lefotózta álmában, akkor önmagát is, az ő is kettős volt a lelkét éreztem Ádámnak. A köszönömöt a lágy képen.. Ilyen arcot az örökít meg aki szeret. Persze, hogy nem tudta, hogy ki a nő. Zavarba hoztam a szavaimmal amikor kérdeztem őt..
Majd válaszolok később.. De ahhoz ismerned kell engem meg őt.. Azt az istentelen szerelmet amit
megátkozott. Azóta nem élek. Ismerned kellene bennünket. és nem elmesélni egy éjszakát. Atyaég semmit nem aludtunk. Tépett. Az semmi az a test éhsége ami nem csillapult, de csak te vetted észre, hogy magamat ábrázolom. Kócos, esetlen voltam, a fél pár zoknim sehol .. Á igen van trend az aktoknál , és tudod mi az? Ellenfény és a fekete meg a fehér. Nem teszek pontot a végére. És fogalmam sincs , hogy a zárójelbe tett kérdésekre kapok-e valaha feleletet. Nincs fekete, ahogy nincs fehér. Csak csontszínű tegnapok. és pár akkord
elhaló
------
Alvó lány
Vajon miről álmodik a fehér nő? Milyen álomképeket lát? Színesben álmodik a szerelméről, és tudja, hogy álmodik, még ne ébredjek fel, mondja saját magának, memorizálja az álmát, de az álomképek sietnek, hogy átadják helyüket egy újabb történetnek. Rálátni a függönyön keresztül, könnyű tüll takarja a moszkitók ellen. Az arca körül a haj szétterül az ágyon, és körülötte. Hosszan nézem ezt az álmot, majd hozzálátok, leskiccelem az alvót. Tudom, hogy szobor lesz belőle. Egy nő csak és a nyálpatak lassan folyik le a párnára, most elmosolyodik, napraforgókat lát álmában, tengernyit. Az éjszakát Noldevel töltötte, a nagy napraforgós képet nézegette, ami már az övé, ott hever az ágy végében. A legintimebb, ha valakit meglesünk, az az álom, opart mintákkal érkezik feléd. Aztán széttörik apró darabokra. Eszembe jut Cortázar pár sora: Minden szerelmes emlékezet őrzi a maga Bűnbánó Magdolnáit, és az enyém - tudd meg, ott ahol vagy - a szőke dohány illata, mely visszaröpít a te kalászba szökkenő éjszakádba, a te mélyebb bőröd szélrohamába. Nem az a dohány, amit leszívunk, a füst, amely torkunkat tapétázza ki, hanem az a bizonytalan, kétértelmű illat, amit a pipa hagy az ujjakon, s ami az egyik pillanatban, egy vigyázatlan mozdulatnál felemelkedik a maga élvezetostorával, hogy felágaskodjon tőle az emléked, a hátad árnyéka a lepedők fehér vitorlája előtt.
Csodálatos sorok, illenek a nőhöz, a szőkeségéhez, az álomban gyűrődött archoz. Szeretkeztek.. Emil Nolde kibontotta a nőt, és én gipszszobrot öntök belőle, becsomagolom, hogy annél inkább lássák a pucér álmát. A gondolatait, a kis nyálpatakot, Nolde domborműves napraforgóját, az ágynemű gyűrődéseit mind visszaadja a gipsz hófehér
takarója. Mint nagy hómező olyan lesz a kép. Az ágy lesz egyedül színes.
Ezzel mutatom, hogy ez a nő a színek között él, és hogy nem is illik hozzá a fehér, de most megszentségtelenítem ezzel a színnel. Ha elég erős lesz, remekmű lesz belől, ez már csak rajtam múlik. Felébred, még nagyon kábult, felébred, és néz Majd a függönyhöz lép, cseppet sem zavartatja magát előttem. Nevetve nézi a skiccet, kinéz az ablakon, Georges, eső lesz. Itt volt Emil az éjjel, aztán öltözik. Itthagyta a napraforgókat mondja. Látod micsoda színek? Vibrálnak, mint a te fehér szobraid, csak másképpen. És most veszem észre, ahogy nézem, hogy féltékeny vagyok az álmára, ami csak az övé. Meg a kis nyálpatakra. Lehet, hogy beleszerettem.
Gipszfehér
Képzeld el álmait
a színek opálos ragyogását
a foltszerű mozzanatokon
a történésen túl
ami marad
mint szakadozó anyagból a forgács
nem életkép amit látsz
szobor a félig kész mű
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
