NAPLÓK: Szokolay Zoltán verses füzete Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 10:09 Összes olvasás: 1307658. | [tulajdonos]: R.I.P.T.D. | 2019-02-13 20:50 | A fehér mancs
Válasz A képzelt idő című versére Tandori Dezsőnek Ha nyári égből hullnak tollpihék, s „negant redire quemquam” - hallani, az ember hű volt addig bármiképp, jövőjét kénytelen beosztani. Hű volt? Mihez? Csak épp ahhoz, ami annyit jelent, mint serkedő szakáll? Képzelt időben lámpát gyújtani, hogy féljen az, ki holnap ott talál? A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért, a márkajelzés öt betű: MIÉRT. A változást nem éltetik igék, miért zavarnám éppen Önt velük. November volt, kővé fagyott vidék, tizennyolc éves macskám ott feküdt, kis teste halhatatlanná lehűlt; most július van, lomha macskanyár, kerengve hullnak tollpihék, betűk, s az ember egy tükör előtt megáll. A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért, a márkajelzés öt betű: MIÉRT. Hiába múlik perc, nap, hónap, év, körülvehet már engem társaság, vagy sok halaszthatatlan semmiség: nem háborítják útjaim porát. S egy reggel majd, bár nem tudom okát, a macskához, ki rég temetve már és testét szürke hólé mosta át, passer domesticus - lelkem leszáll. A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért, a márkajelzés öt betű: MIÉRT. Most kapkodás: időm ki törte szét? Szelíd részekre osztanám magam. Beszélgetés, tűnődés, ténykedés: oly éles mind és oly aránytalan. S ha elhagynám mindazt, mi hátra van, ki lenne az, ki tűnt vállamra száll, ki venne észre ezt-azt általam, s ki nem, hogy minden lényben óra jár. A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért, a márkajelzés öt betű: MIÉRT. Véletlenek, szabályok, elvetélt találkozások: ennyi volna csak amennyit ember össze-vissza élt, s minden lélekre macska mancsa csap? Borotvahab virágzik: pillanat, magába zár a hófehér homály. De két kérdés válasz nélkül maradt: - Tart madarat madár? Tart vállat váll? A friss pengén, mely arcbőrömhöz ért, a márkajelzés öt betű: MIÉRT.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|